𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

24. Rész ~ Mit szeretnél Hercegnő?

Hosszú idő után,végre tényleg kipihentnek éreztem magam mikor felébredtem. Csukott szemmel tapogatóztam,Liam testét keresve,de hamar rá kellett jönnöm,hogy ő bizony már nincs itt. Egy csalódott sóhaj hagyta el a számat,mikor kinyitottam a szemem és realizáltam magamban,hogy tényleg nem volt a szobában. Mivel nem volt kedvem az óra felé fordulni,ezért a telefonom után kezdtem tapogatózni majd mikor megtaláltam,kezembe véve megnyomtam a középső gombot amivel elértem,hogy a képernyő felvillanjon ezzel teljesen megvakítva engem a hirtelen ért fényesség miatt. Pislogtam párat,hogy újra normálisan lássak de ebben cseppet se voltam olyan biztos mikor elolvastam,hogy hány óra van.

- Nem létezik,hogy fél tizenkettő van. - motyogtam magam elé és mégegyszer megnéztem hátha rosszul láttam

A szemem bizony nem csapott be,mert másodjára is ugyanannyi volt az idő. Még szerencse,hogy mára nincs egy megbeszélésem se leszervezve,mert akkor most hatalmas bajban lennék.

Kezdtem unatkozni egyedül,így kénytelen voltam kimászni a melegséget nyújtó takaró alól. Magamra kaptam Liam köntösét - tekintve,hogy nem lett volna valami jó ötlet a két éves fia előtt egy bugyiban,és pólóban mászkálni -,és az ajtót kitárva lesétáltam az emeletről. Mikor leértem,a konyhából hallottam kiszűrődő zajokat,így az említett helyiség felé vettem az irányt ahol meg is pillantottam a pultnál valamit pakolászó barátomat,és az asztalnál ülő kisfiút. Az orromba bekúszott egy isteni illat,a nyakamat tettem volna rá,hogy a forrása valami kínai étel volt.

- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva,mire mindketten felém fordultak

- Szia Sophie. - vigyorgott rám angyali mosolyával Bear

- Inkább jó napot. - nevette el magát Li - Kialudtad magad álomszuszék?

Elpirulva bólintottam egy nagyot,majd a széken heverésző Bearhez léptem,és lágyan megsimogattam a buksiját.

- Mióta vagytok fent? - lépdeltem a pulthoz

- Fél nyolc körül keltett fel a kis rosszcsont. - mosolygott rám,majd magához húzva kaptam egy elnyújtott puszit a halántékomra - Rendeltem magunknak kínait ebédre. Jó lesz?

- Persze,de Bear mit eszik? Nem hiszem,hogy megenné ezeket. - mutattam a zacskó tartalmára

- Maradt annyi a tegnapi ebédből,ami neki elég lesz.

- Melegítsd meg akkor,én meg kipakolom addig ezeket.

- Megcsinálom én,te ülj le a csinos kis fenekedre.

Finoman arrébb toltam a zacskótól,és akármilyen durcásan nézett rám nem foglalkoztam vele. Belátta,hogy én bizony nem fogok ebből engedni így a hűtőből kivette Bear kajáját,hogy meg tudja melegíteni.

- Ebéd után focizunk apuci? - totyogott apja mellé

- Alszol egyet és utána igen. - mosolygott le rá

- De nem vagyok álmos. - fonta keresztbe mellkasa előtt a kezét

- Mindig ezt mondod,aztán amint leteszed a fejed a párnára már alszol is.

- Apa..

- Nincs apa. Pihensz egy kicsit és utána kimegyünk focizni,ha nem lesz rossz idő.

- Megígéred?

- Meg,de most már ülj vissza az asztalhoz,mert viszem az ebédedet.

Eleget tett apja kérésének,és amint elé került a kaja,már neki is állt elfogyasztani. Liammel mi is helyet foglaltunk,magam elé vettem a sushis tányért,és egy lazacosat már magamba is tömtem.