𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

22. Rész ~ Ártatlan fiúcska

Liam szemszöge

Az éjjeliszekrényen vadul rezgő telefonra ébredtem,és hiába húztam a fejemre a takarót,a hang továbbra is irritálta a dobhártyámat. Még jó,hogy Sophie csak rezgésre állította az ébresztést,bár a szobára telepedett csendben ez is ugyanolyan idegesítő volt. Egy halk morgást hallottam magam mellől,majd végre megszűnt az idegesítő zizegés.

- Miért nem lehetek végre nyugdíjas? - sóhajtott fel drámaian,ami mosolyt csalt párnalenyomatos arcomra

- Azt hittem szereted a munkádat. - húztam le a fejemről a takarót

Megköszörültem a torkomat,hogy elmúljon a rekedtség,tekintetemet pedig a mellettem félálomban lévő barátnőmre vezettem.

- Szeretem is,de azt a részét nem,mikor hatkor kell kelnem mert az idióta főnököm fél nyolctól meetinget akar tartani.

- Elhiszem,de másnak olyankor már rég' tart a munkaideje,úgyhogy ti ebből a szempontból még jól jártatok.

- Igen tudom és nem is akarok nyávogni ez miatt,de az agyamat nem a korán kelésre programozták. Van akinek ez kifejezetten az erőssége,én nem tartozom közéjük.

- Mikor végzel ma?

- Szerintem olyan fél négy fele. Nem tudom meddig fog elhúzódni a megbeszelés,így mára nem vállaltam be egy ügyfelet se,úgyhogy végig bent leszek a cégnél.

- Ha van kedved akkor ebédelhetnénk együtt.

- Benne vagyok.

Mosolyogva nyomtam egy lágy csókot ajkaira,majd figyelemmel kísértem azt,ahogy lerúgja magáról a takarót és az ágyból felkelve nyújtózkodik egyet,amitől a pólója feljebb csúszott ezzel megmutatva nekem,formás fenekének alját. Nyelvemmel végigszántottam alsó ajkamon,fogaim közé véve erősen ráharaptam,nehogy valami nyomdafestéket nem tűrő szavakat mondjak neki.

- Hozzád beszélek! - dobta hozzám a kezében tartott pulóvert

Felvont szemöldökkel néztem a mellkasomon heverő púder rózsaszín anyagot,amiből az imádott illat egyből bekúszott az orromba.

- Ne haragudj elbambultam. - néztem rá bocsánatkérőn - Miről beszéltél?

Mosolyogva megrázta a fejét,és visszafordult a szekrényéhez.

- Nálad aludjak ma? - turkált a nadrágjai között

Lelkötem magamról a takarót,felkeltem az ágyból és mögé lépkedve magamhoz öleltem,derekánál fogva.

- Szeretném ha nálam aludnál,de nem csak ma,hanem állandóan. - súgtam fülébe,mire éreztem,hogy teste egy pillanatra megfeszült,még keze is megállt a keresgélésben

- Te most arra próbálsz kilyukadni,hogy költözzek hozzád? - fordult meg karjaim között

Tekintetemet belefúrtam az övébe miközben pár bólintással jeleztem,hogy igen azt szeretném.

- Li nem korai ez még? Egy hónapja sincs,hogy együtt vagyunk és.. 

- De majdnem minden esténket együtt töltjük. - vágtam közbe - Szerintem semmi nem változna azzal,hogy összeköltözünk.

Kíváncsi szemekkel fürkésztem az arcát,hátha letudok olvasni valami érzelmet róla,de a meglepődöttségen kívül mást nem fedeztem fel.

- Kérhetek egy kis időt,hogy átgondoljam ezt?

- Persze de azt tudnod kell,hogy nem erőltetek semmit és ha úgy döntesz,hogy még nem szeretnél én azt is elfogadom.

- Rendben,de most már készülődjünk mert mindjárt fél hét és még sehol nem tartunk. - nyomott egy puszit számra