𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

5. Rész ~ Hiányzol

Reggel hatalmas vigyorral az arcomon ébredtem fel. Nem mostanában volt olyan reggelem,hogy ilyen jó hangulatban ébredek. Pár percet még hagytam magamnak az ébredezésre majd a köntösömet magamra kapva csoszogtam le a konyhába,hogy főzzek magamnak egy jó nagy adag kávét. Bár most annyira nem volt rá szükségem,mert egész frissen ébredtem ahhoz képest,hogy alig múlt 8 óra.

Mikor elkészült egy croassan társaságában elfogyasztottam. Most ha a családi házunkban laknék,akkor csak bedobnám a mosogatóba a bögrét a tányérral együtt,de mivel nem ott lakok,és itt senki nem mosogat el helyettem így muszáj volt ezt megtennem. Ez az egyetlen egy házimunka amit gyűlölök. De most nincs mit tenni,mivel a mosogatógépem elromlott és a szerelő csak jövőhét szerdán fog jönni,így kénytelen vagyok a "hagyományos" mosogatás mellett dönteni.

Háromnegyed órávál később már az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Nem vittem túlzásba,inkább arra törekedtem,hogy minél természetesebb legyen a hatás. Bár ha valaki sminkeli magát az már eleve nem természetes. De az a nagyon nem mindegy,hogy hogyan tesszük azt. Na mindegy. A hajammal nem csináltam semmit azon kívül,hogy kifésültem.

Beálltam a szobámban található tükör elé és úgy mértem végig magam. Úgy viselkedtem mint egy tini lány aki most készül találkozni élete szerelmével. Ezzel nem azt mondom,hogy Liam életem szerelme,hisz' még nem is ismerem,de tény és való,hogy rohadtul vonzódok hozzá.
Gondolataimból a telefonom csörgése rántott vissza. Az ágyhoz léptem,hogy el tudjam olvasni ki hív,és mikor megláttam a főnököm nevét a szemöldököm a homlokom közepéig szökött. Mit akarhat? Soha nem szokott hívni,pláne nem munka kezdés előtt.

- Jó reggelt Tom! - szóltam bele

- Szia Sophie. Ma fél egykor lesz egy megbeszélés a cégnél.

- Rendben,de miért nem Anne értesít? Ilyenkor csak egy emailt szoktunk kapni.

- Mert lebetegedett,így kénytelen vagyok én értesíteni mindenkit.

Még mindig nem értettem de ráhagytam. Sokkal egyszerűbb lett volna neki egy kör emailt küldeni. Na mindegy.

- Értem. Van még valami Tom? Mert indulnom kéne dolgozni különben elkések a megbeszélésről azt pedig gondolom nem szeretnéd.

- Persze,hogy nem szeretném Sophie. Nem is értem,hogy merülhetett fel ez benned. Na mindegy. Akkor fél egykor várlak téged is a nagy teremben. Jó munkát.

Már épp válaszolni akartam,hogy neked is amikor a vonal másik végéről egy búgó hangot hallottam majd csend lett. Megráztam a fejem és inkább nem is foglalkoztam azzal,hogy rámtette a telefont. Tomtól ez már megszokott. Az órára pillantottam és akkor jöttem rá,hogy rohadtul késésben vagyok ugyanis 9:18 volt. Esélytelen,hogy 12 perc alatt odaérjek Liamhez főleg azért is mert hiába,hogy a külvárosban vagyunk itt is nagy a forgalom.

Felkaptam az összes cuccomat ami kelleni fog,és miután gondosan bezártam az ajtót gyors léptekkel mentem a kocsihoz. Kitolattam,és nem éppen kis sebességgel indultam el Liam házához. Nem akartam sokat késni,mivel anyukám mindig arra tanított,hogy illetlenség elkésni egy találkozóról. Meg persze őt se akartam megváratni.
Akkor nyugodtam meg,amikor már leállítottam a motort Liam feljáróján. Csak 10 percet késtem,de nekem még ezért is bűntudatom volt. Siettem az ajtóhoz,de most nem kellett kopognom mert Liam már mosolyogva az ajtónak dölve várt rám. Istenem az a mosoly,hát mindjárt elolvadok.

- Ne haragudj,hogy késtem de a főnököm feltartott és mikor már észhez tértem,hogy nem érek rá akkor már rég' késésben voltam.

- Ugyan semmi baj. Én is nemrég értem ide,szóval nem vártam sokat. - mosolygott azzal az elbűvölő mosolyával

Zavartan lesütöttem a szemem,és a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni. Miért tud már csak a mosolyával is zavarba hozni?

- Itt fogunk megöregedni,vagy bemegyünk a házba? - szólalt meg pár másodperc múlva,és bár nem néztem rá tudtam,hogy még mindig mosolyog

Csak bólintani tudtam,ugyanis még mindig zavarban voltam. Bementünk a házba,és a kanapén helyet foglalva néztük egymást. Istenem azok a gyönyörű barna szemek. Képes lennék egész nap az Ő szemét bámulni anélkül,hogy megunnám. De erre most nincs időnk. Sophie térj magadhoz,térj vissza a valóságba.

Miközben a gépemen kerestem a látványtervet,végig magamon éreztem Liam tekintetét. Szinte már lyukat égetett a bőrömbe.

- Tessék itt is van. - ültem egy kicsit közelebb hozzá,de szigorúan csak azért,hogy ő is lássa

Még véletlenül se azért,hogy jobban érezzem a férfiás illatát,vagy hogy szimplán csak a közelében legyek.

- Wow,ez gyönyörű. Jobb mint az én képzeletemben. - nevette el magát

- Nekem is nagyon tetszik. Egész jó ízlésed van. - vigyorogtam

- Ezt most bóknak veszem.

- Annak is szántam.

Mikor körbemutattam neki a kertet,következett a ház. Remélem az is tetszeni fog neki,mert akkor még ma meg is tudjuk rendelni az összes cuccot.

- Jó lesz így? Vagy szerentél valamit változtatni rajta? - néztem fel rá mikor végeztünk

Még így is magasabb volt nálam,de nem igazán zavart. Szeretem ha egy fiú magasabb nálam. Szólásra nyitotta a száját,de a telefonjának csörgése megzavarta abban,hogy bármit is mondjon.

- Ne haragudj,ezt fel kell vennem. Egy pillanat és jövök. - mondta miután megnézte ki keresi

Bólintottam és hátra dölve a kanapén figyeltem ahogy felveszi a telefont és elindul a konyha felé.

- Szia Cheryl. - szólt bele

Mikor eltűnt a konyhában,nem igazán hallottam,hogy mit mond,de amúgy se akartam hallgatózni. Illetlentség.
Pár perc múlva jött csak ki a konyhából de a telefonja még mindig a fülénél volt.

- Nekem is hiányzol fiam,de délutánnál előbb nem tudok menni. Addig is pihenj sokat,hogy minél előbb meggyógyúlj,és hallgass anyára. Ő jót akar neked,nem viccből mondja,hogy ne ugrálj annyit mert csak feljebb megy a lázad.

Hogy mi? Van neki egy fia? Egy családos ember hívott el randizni? Úgy,hogy várja otthon a kisfia és annak az anyukája?! Na jó ez nekem sok.