𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

9. Rész ~ Szerelmes

Liam szemszöge

Vasárnap reggel fél 7 múlt,és én már ébren vagyok. Sophie semmit nem válaszolt az üzenetemre,ami egy kicsit - na jó bevallom,baromira - elszomorított. Remélem Cherylnek igaza lesz abban,hogy csak egy kis időre van szüksége.

A tegnapi napot egész végig dalszöveg írással töltöttem,és kicsivel éjfél előtt meg is született a tökéletes szöveg. Ma megcsinálom hozzá az alapot,holnap meg elmegyek a stúdióba,hogy felvegyük. Úgy döntöttem,hogy rajta lesz az albumomon is,ezzel a világ tudtára adva,hogy igen van egy lány akiért küzdenem kell,de érzem,hogy megéri. Érte megéri küzdeni.

Gondolataimból a telefonom csippanása rántott vissza. Reménykedve oldottam fel,de mikor megláttam,hogy "csak" Cher írt,újra elszomorodtam. Megnyitottam az üzenetet ami annyit tartalmazott,hogy Bearnek már tegnap óta nincs láza. Gyorsan válaszoltam neki,majd a telefont az ágyra dobva lépkedtem át a fürdőbe,hogy lezuhanyozzak mivel tegnap este már nem volt hozzá erőm, de kedvem aztán meg pláne nem.

Én: Ez remek hír. Puszilgasd meg helyettem is és mond meg neki,hogy nagyon szeretem. Holnap majd stúdió előtt benézek hozzá.

Próbáltam a lehető leggyorsabban lezuhanyozni,egyrészt azért mert kurvára fáztam a meleg víz ellenére is,másrészt pedig nem akartam gondolkozni. Az évek során rájöttem arra,hogy a zuhany alatt tudok a legjobban gondolkozni,mint ahogy az emberek jelentős százaléka.

Mikor végeztem a csípőm köré tekertem a törölközőm és visszamentem a szobámba. Bár meztelenül is mehettem volna,hisz' rajtam kívül úgy sincs itt senki. Bementem a szobámból nyíló gardróbomba,ahonnan kivettem egy szürke mackó nadrágot meg egy sima fehér pólót,itthonra tökéletes lesz.

Ahogy elindultam le a lépcsőn,a képfalra terelődött a tekintetem. Itt van az összes olyan emlékem ami fontos számomra. Rengeteg fotó a fiúkkal,a családommal,Bearről. Kicsit szomorú vagyok,hogy nem sokára kiköltözök innen. Miért? Ez volt az első házam amit magamnak vettem,a karrirerem beindulása után,szóval majdnem 10 évet ebben a házban húztam le. Jó persze csak akkor amikor itthon voltam. Ami valjuk be nem sokszor volt,de ennek ellenére nem bánom,hogy ez a munkám. Az a munkám amit szeretek,és élvezem csinálni.

Nem tudom mennyi ideje állhattam a lépcső közepén,egy bárgyu vigyorral a fejemen,a képeket bámulva. Megráztam a fejem,ezzel kényszerítve magam,hogy visszatérjek a valóságba és folytattam az utamat,ami a konyhába vezetett.

Mivel még igencsak korán volt,ezért egyből a kávéfőzőhöz léptem. Jobb esetben amikor olyan 8-9 fele ébredek a hűtőt nyitom ki először,és csak utána jön a kávé,de most örültem,hogy egyáltalán eljutottam idáig anélkül,hogy állva elaludtam volna.

Kávé főzés közben csináltam magamnak rántottát. Mondanom se kell a koffein bombát már félig megittam mire a rántotta készen lett,így a félig üres bögrémmel és a tányérommal helyet foglaltam az asztalnál. Reggeli közben felnéztem a létező összes közösségi oldalamra,és mint eddig mindig,most is hatalmas vigyor terült szét az arcomon mikor megláttam mennyi üzenetet kaptam a rajongóktól.

Reggeli után utam egyből a zeneszobába vezetett. Leültem a kis fotelembe és elkezdtem alapot gyártani ami biztos,hogy nem egy két órás munka lesz.

Talán a harmadik óra után jött el az a pillanat amikor elegem lett,és felhívtam az én drága jó barátomat,hogy segítsen.

- Helló. - ordított bele a fülembe pár csörgés után

- Bazd meg Niall. Szükségem van még a hallásomra. - nevettem miután visszaraktam fülemhez a telefont

- Én is örülök neked Payno,igen jól vagyok köszönöm kérdésedet. Te is jól vagy? Ez remek. - kezdett el magával beszélgetni