𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

32. Rész ~ Van ami nem változik

Egy rég' nem tapasztalt érzés kerített hatalma alá,mikor felébredtem,amit a mellettem halkan hortyogó fiúnak köszönhettem. Még ki se nyitottam a szememet,de az ajkaimon ott játszott az az őszinte,boldog mosoly,amit utoljára másfél hónappal ezelőtt láttam. Kivételesen az se zavart,hogy Li horkol,három centire a fülemtől. Örültem annak,hogy itt fekszik mellettem,kezével olyan erősen szorít magához,mintha el akarnék szökni. Elmondhatalanul szeretem,és bár egészen tegnap estéig azt hittem ez nem lehet erősebb,most mégis másképp gondolom.

Amint sikerült elérnem,hogy a szemeim nyitva maradjanak,fejemet lentebb biccentve figyeltem őt,ahogy alszik. Szokásához híven a hasán feküdt,bal karját a hasamon pihentetve ölelt szorosan magához,fejét a nyakam,és a vállam közti résbe fúrta,így minden egyes levegővételét éreztem. Nem volt szívem felébreszteni,de amint megmozdultam,szorítása erősödött,míg testével is közelebb mászott hozzám.

- Li befogok pisilni,ha nem engedsz el. - kuncogtam halkan

- Korán van még,aludj vissza. - morgott a bőrömre

- Az lehet,hogy korán van,de nekem akkor is pisilnem kell.

Drámaian nagyot sóhajtott,kezét maga mellé húzva,engedett utamra. Úgy pattantam fel az ágyból,és siettem be a fürdőbe,mint akit puskából lőttek ki.

Megkönnyebbülten léptem a csaphoz,egy alapos kéz,és arcmosás után felpillantottam a tükörképemre,boldogan tudatosítottam magamban,hogy végre kezdett hasonlítani a két hónappal ezelőtti énemre az a nő,aki visszanézett rám. A szemeim csillogtak,az arcom kipirult,ajkaimon végre egy őszinte mosolyt láttam. Tekintetem a nyakam jobb oldalára ugrott,ahol ott virított az egyik nyom,ami a tegnap estére emlékeztetett. Vigyorogva simítottam rajta végig,majd a mellkasomon is,amin legalább hét szívásnyomot láttam.

- Lassan indulnom kell,mert anya megöl,ha nem érek oda ebédre. - súgtam fülébe,mikor visszaértem az ágyhoz

Egy elégedetlen morgást kaptam válaszul,a kezét kihúzta a takaró alól,és vakon próbálta meg kitapogatni az enyémet. Mosolyogva feküdtem a hátára,számat tarkójára nyomva,apró csókokat helyezetem rá.

- Ha ezt így folytatod biztos,hogy nem mész a szüleidhez,de még az ágyból se kelünk ki. - szólalt meg végre,reggeli kásás hangján

- Telhetetlen vagy. - hajoltam füléhez,majd az arcára is nyomtam egy puszit

- Csodálkozol? Egy ilyen éjszaka után? - vigyorodott el

- Miért,milyen éjszakád volt? - tettettem a hülyét

- Szeretnéd,hogy felelevenítsem? - próbált felém fordulni,de mivel a hátán feküdtem,így csak a szeme sarkából láthatott

- Nem,köszönöm. - pattantam le róla szinte azonnal

Nyomtam egy vígasztaló puszit szájára,majd átlépkedtem a gardróbba,ahol magamhoz vettem egy farmert,szürke pólót,és tiszta fehérneműt.

- Nem akarom,hogy elmenj. - hallottam meg magam mögött a hangját,így felé fordultam

Vállával az ajtófélfának dőlt,karjait összefonta mellkasa előtt,barna szemei szomorúságtól csillogtak.

- Jöhetsz velem,ha szeretnél. - ajánlottam fel

- Tényleg? - csillantak fel szemei

- Persze. - mosolyodtam el - Miért ne jöhetnél? Anyuék örülni fognak neked,meg így legalább te is tudsz segíteni a készülődésben.

- Akkor te is elkísérsz majd Dubaiba?

- Én? Jó vicc. - nevettem el magam - Egyáltalán mikor,és minek mész te oda?