𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

20. Rész ~ Hamar felnőttél

A napok hetekké alakultak,olyan gyorsan repültek a fejünk felett és erre csak akkor jöttem rá,mikor Alice szülinapjának a reggelére ébredtem ami azt jelenti,hogy kicsit több mint három hét telt el.
Mi történt ebben a három hétben? Liammel szinte csak a hétvégéket tudtuk együtt tölteni,mert mindketten a belünket is kidolgoztuk. DE mindezek ellenére a kötelék ami kettőnk között kialakult csak szorosabb lett,és éppen ezért döntöttünk úgy az ötödik randink után,hogy megpróbáljuk együtt.

Nem hoztuk még nyílvánosságra a kapcsolatunkat,de azért akik követik az életetét sejthetik,hogy van köztünk valami mert többször kaptak minket lencsevégre együtt. Ez persze önmagában még nem jelent semmit de az már igen,hogy mikor együtt voltunk valahol és megkérdezték,hogy a barátnője vagyok,nem tagadta le.

A házát sikerült a végleges állapotába rendezni,de átköltözni még nem tudott mert mint mondtam rengeteget dolgozott az új albumán,ami december elején jön ki. Nekem szinte minden energiám arra ment el,hogy az irodaház minél előbb kész állapotba kerüljön,bár még van másfél hónap a megnyitóig. A recepció,az első és második emelet már be van rendezve,de a bútorok folyamatosan érkeznek így csak heti egyszer tudunk kimenni a munkásokkal,hogy amik megjöttek azokat a végleges helyükre tegyék. Hátra van még három emelet,de már látom a végét.

Ma október huszonhatodika van,és mint mondtam az én egyetlen húgomnak a 17. születésnapja. Liammel és a One Direction többi tagjával úton is vagyunk a szülővárosom felé. Mit keres velünk a többi fiú? Az én drága barátommal egészen másfél héten keresztül törtük a fejünket azon,hogy mit vegyünk a szülinaposnak ajándékba még anyuékat is megkérdeztük akik akkor szembesítettek azzal a ténnyel,hogy az egész családtól közösen kap egy ajándékot - amiről elvileg nekem szóltak de én nem emlékeztem rá -. Mivel Al már régóta szeretné megszerezni a jogosítványt,de még nem volt meg a teljes összeg rá,így anyuék kitalálták,hogy azt pótoljuk ki neki.

Nem nagyon tudtunk mit kitalálni "másod ajándéknak" amit csak tőlem kap,de végül arra a döntésre jutottunk,hogy meglepjük őt azzal,hogy megismerkedhet a kedvenc bandája többi tagjával,és még egy számukat is előadják neki. A srácok egyből belementek amiért még mindig nagyon hálás vagyok nekik. Értelemszerűen erről persze a húgom nem tud semmit,sőt abban a hitben él,hogy Liam se tud eljönni mert sok a munkája.

Nick is a cinkostársam volt anyuékon kívül,a terv pedig az,hogy a barátja valamilyen oknál fogva felhívja a szobájába mi addig csendben besurranunk a házba és elindítjuk a zenét amit elénekelnek. Nick ekkor engedi csak ki a szobából bekötött szemmel,és csak akkor fogja megpillantani őket,mikor leértek a lépcsőn.

- Jobban izgulok mint az első fellépésünkön. - ismételte el Louis az elmúlt két órában már vagy ezredjére

- Igen Louis tudjuk,de ha mégegyszer elismétled leütlek. - morgott a mellette helyet foglaló Ni

- Mikor érünk már oda? Pisilnem kell,de már nagyon. - nyöszörgött Harry

Liam idegesen sóhajtott fel mellettem a vezetőülésben,ami mosolyt csalt az arcomra. Már értem miért akarta azt,hogy két autóval jöjjünk.

- Nagyjából fél óra és beérünk a városba,onnantól kezdve pedig csak a forgalmon múlik minden. - fordultam hátra a fiúkhoz - De szólhattál volna előbb is,mert legalább tíz benzinkutat hagytunk el.

- Most jött rám. - motyogta

- Megállsz a következő benzinkútnál? - fordultam Li felé

- Komolyan mint az óvodások. - motyogta de a mosoly,ami a szája sarkában bújkált elárulta őt