𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

39. Rész ~ Kis Herceg

Kisebb szívinfarktus ért hajnalok hajnalán,mikoris arra riadtam fel,hogy egy apró test az ágyra vetődött,majd a matracot trambulinnak használva,ugrálni kezdett rajta,miközben azt kántálta,hogy ,,ébresztő". Szemeim szinte azonnal kipattantak,és az elemében lévő kisfiút fürkészték. Az ijedtségtől hirtelen egyetlen egy értelmes mondat se jutott az eszembe. Kezemet a mellkasomra szorítottam,pontosan a hevesen dobogó szívem fölé,mély lélegzetvételekkel próbáltam lenyugtatni magam.

- Bear,mit csinálsz? - ült fel az apja,mikor magához tért,majd a kezénél fogva,őt is ülő helyzetbe húzta

- Felébresztettelek titeket. - vonta meg a vállát

- De így? Egyáltalán hány óra van?

- Nagyi azt mondta,hogy mindjárt fél kilenc,meg hogy kész a reggeli.

Úgy látszik az időérzékem kezd becsapni,mert a fél kilenc az már nagyon nem hajnal.

- Ő még nem akart felkelteni titeket,de te mondtad mindig,hogy a hideg rántottától megfájdul a hasunk,és én nem akarom,hogy fájjon a pocitok.

Arcomra halvány mosoly költözött szavai hallatán,kezemet kinyújtva simogattam meg orcáját.

- Menj reggelizni,mindjárt megyünk mi is. - adott egy puszit a homlokára,majd lesegítette az ágyról

- Hogy lehet benne ennyi energia korán reggel? - néztem hitetlenkedve a rohanó gyerek után

- Nem tőlem örökölte,az egyszer biztos.

Fejem visszahanyatlott a párnára,és egy drámaian nagy sóhaj tört fel belőlem. A nyitott ajtón,és a redőny résein beszűrődő fénynek köszönhetően nem tört rám újra az álmosság,de ahhoz,hogy felkeljek és elhagyjam a melegséget,kényelmet nyújtó ágyat,semmi kedvem nem volt. Annak ellenére se,hogy a házban isteni illatok terjengtek,és akárhányszor levegőt vettem,a rántotta ínycsiklandozó illata kúszott be az orromba.

- Nem tudom te,hogy vagy vele,de nekem semmi kedvem felkelni. - néztem Liamre,de mivel még mindig az ágy szélén ült,így csak a hátát láttam

- Egyetértek,de megígértük Bearnek,hogy mindjárt megyünk. - fordult felém

- Te ígérted meg neki. - pontosítottam

A félhomály ellenére is tökéletesen láttam,ahogy megforgatja a szemét. A takarót magam mellé hajítva,talpamat az ágy alatt húzódó szőnyegre helyeztem. Beletelt egy két percbe,mire felemelkedtem az ágyról.

- Jössz? - néztem vissza Liamre az ajtóból

Válasz helyett inkább cselekedett,mire kettőt pislogtam már ott is volt mellettem. Bal kezét átvetette a nyakamon,ajkait a homlokomra nyomta. Az ismerős tusfürdő illat szinte azonnal elárasztotta a légzőszervemet,bambán vigyorogva fogadtam az apró puszikat.

- Menjünk,mielőtt még megesznek mindent. - mosolygott le rám

Egymás mellett lépkedve közelítettük meg az étkezőt,ahonnan hangos gyerekkacaj zaja szűrődött ki.

- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva a házaspárnak

- Nektek is. Gyertek üljetek le,és egyetek. - mutatott Karen a vele szemben lévő két helyre

Miután mindenféle jóval megtömtük a hasunkat,és megittuk a reggeli koffein adagunkat,sokkal éberebben mentem vissza az emeletre felöltözni. A tegnap esti hózápornak megvolt az eredménye,legalább öt centis hó fedte mindenhol a talajt. Fogalmam se volt róla,hogy Liam pontosan mit tervezett mára,de annyira lelkes volt,hogy nem volt szívem lelombozni őt azzal,hogy szívesebben maradnék a házban,és kuckoznék be vele,egy - egy bögre forró tea társaságában.