𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

33. Rész ~ Nagy Ő

Sötétség borította be az egész szobát,mikor felébredtem,még a redőny résein se szűrődött be fény. A szemeim háromszorosára nőttek,mikor az órára pillantva rájöttem,hogy még csak 6 óra 26 perc van. Az elmúlt 23 évem során nem sokszor fordult elő az,hogy ilyen korán,kipihenten keljek fel,de úgy látszik ez most egy ilyen nap lesz. Óvatosan végigsimítottam barátom arcán,ügyelve arra,hogy még véletlenül se ébresszem fel,majd erőt véve magamon kimásztam a hívogatóan puha,és meleg ágyból. Loky erre persze egyből felpattant a helyéről,úgy követett engem a konyháig,mintha hozzám lenne kötözve. Az első dolgom a kávéfőzés volt,és amíg arra vártam,kis éhenkórásznak is adtam reggelit.

A bögrém,és egy pohár meggyes joghurt társaságában mentem ki a nappaliba,ahol egy vastag plédbe burkolózva,foglaltam helyet a fotelben. A tévét bekapcsolva egy ideig kapcsolgattam a csatornák között,remélve,hogy találok valami értelmes műsort,de a harmincadik csatorna után feladtam,és inkább elindítottam a sorozatom következő részét.

- Most vagy álmodok,vagy még baromira álmos lehetek,de nem létezik az,hogy te ilyen korán fent legyél. - hallottam meg magam mögött úgy fél óra múlva apa reggeli,morgós hangját

- Pedig nagyon is ébren vagyok. - húztam össze magamon mégjobban a takarót

- Mikor iskolás voltál,úgy kellett kirángatni az ágyból,hogy el ne késs,most pedig ahelyett,hogy aludnál itt kukorékolsz. - rázta a fejét hitetlenkedve - Nem hiába mondom azt,hogy soha nem fogom megérteni a nőket.

Egy szemforgatással reagáltam le a hallottakat,figyelmemet újra a tévé képernyőjének szenteltem,egészen addig,míg meg nem jelent a szereplők,és a stáb listája,ami az epizód végét jelentette. Mivel már nem én voltam az egyedüli,aki ébren volt a családból,nem kezdtem el nézni a következőt,mert aput ismerve,valamivel biztosan kizökkentene - pontosan úgy ahogy az előbb -.

- Te mit keresel fent ilyen korán? - kérdeztem,mikor letelepedett a kanapéra

- Neked is tudnod kéne,hogy a pénz nem terem magától,hanem tenni is kell érte. - kortyolt bele bögréje tartalmába

- Anya is megy?

Mivel a szája épp tele volt kávéval,így csak egy fejrázással adta tudtomra,hogy nem. Az órára pillantva egy drámaian nagy sóhaj tört fel belőlem,ugyanis még csak egy óra telt el az ébredésem óta.

- Szerinted mennyire lehet kint hideg? - törtem meg a nappalira telepedett csendett

- Tekintve,hogy még én se voltam kint,nem tudom,de tudok két tökéletes módszert amivel pillanatok alatt kiderülhet. Az egyik,hogy van az az okos kis kütyü,amit telefonnak hívnak. Biztosan ismered,mert a nap huszonnégy órájából legalább ötöt a kezedben van. Azon van egy olyan applikáció aminek az a neve,hogy időjárás,ott seperc alatt meglátod,hány fok van kint. A második pedig,hogy felállsz a fotelből,elhúzod a terasz ajtót,és láss csodát,egyből el tudod dönteni,hogy hideg van - e.

- Bőven elég lett volna,ha csak annyit mondasz,hogy nem tudod.

Nyávogó hangon ismételte el amit mondtam,mire automatikusan megforgattam a szemeimet. Nem adtam neki lehetőséget a további kötözködésre,a fotelből felállva,egyedül hagytam őt. Miután elmostam a bögrémet,visszamentem az emeletre,hogy rendbe szedjem magam. Elég nehéz volt a vak sötétségben normális ruhát találni magamnak,de nem akartam a telefonommal világítani,mert Li biztos felébredt volna rá,és nem kell nekem egy egész napos hiszti,hogy korán fel lett keltve. A megkaparintott ruhadarabokkal mentem be a fürdőbe,ahonnan teljesen új emberként távoztam. A hajam végre nem egy madárfészekre hasonlított,hanem kifésülve,természetes állapotában omlott a hátamra. A lábaimat egy fekete farmerbe bújtattam,míg felsőtestemet egy antracitszürke,garbós pulcsi fedte.