𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

15. Rész ~ Már másodjára

1 hét telt el mióta visszajöttem Londonba. Liam már másnap visszautazott,de előtte meglepett minket egy reggelivel amit ő készített,így akarta kifejezni a köszönetét,hogy ott maradhatott. Azóta nem találkoztunk mert mindkettőnknek rengeteg munkája van,de legalább minden este beszéltünk videóhívásban. A sztárvilágban hatalmas port kavart az,hogy lefényképezték velem sőt még az éneklését is felvették,és még azóta is próbálják kideríteni,hogy ki is vagyok én és mi közünk van egymáshoz.

Mondanom se kell,hogy a cikkek kilencven százaléka akkora baromság volt,fel se tudtam fogni,hogy ilyen gondolatok megszületnek egy épp gondolkozású ember agyában. A kedvencem az az volt,hogy Liam eltitkolt barátnője vagyok és azért nem hozzuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat mert szégyell engem amiért nincs hírnevem,és csak a pénze miatt vagyok vele együtt. Na most ha valóban így is lenne akkor miért mondanám én ezt el neki? Nyilván ha ezt megtudná az első dolga az lenne,hogy szakítson velem,vagy az is lehet,hogy ez az ő fejükben máshogy működik.

Ma péntek van és estére van megbeszélve a randim Liammel. Azt,hogy hova megyünk nem tudom,csak annyit volt hajlandó elárulni,hogy nem étterembe. Hát ezzel nem lettem előrébb,de ez legyen az én gondom.

Délután négykor végeztem az irodában,és már siettem is,mert Liam elvileg fél hétre jön majd értem.
Alig tíz perce vezethettem,amikor az autós tartóban heverő telefonom rezegni kezdett,majd megjelent rajta Liam neve és fényképe. Mosolyogva nyomtam rá a zöld kis ikonra,pár másodperc múlva egy hatalmas vigyorral az arcán nézett rám,amin egy kicsit meglepődtem,mert azt nem figyeltem,hogy videóhívást kezdeményezett.

- Szia Liam. - mosolyodtam el

- Szia Soph,ne haragudj nem tudtam,hogy vezetsz még. - szabadkozott mosolyogva

- Semmi baj,mondjad nyugodtan.

- Csak annyit akartam mondani,hogy vacsorázni is fogunk úgy készülj.

A fogaskerekek az agyamban azonnal forogni kezdtek,mikor megbeszéltük azt mondta nem étterembe visz. Akkor mégis hol fogunk vacsorázni?

- Rendben de még mindig nem tudom pontosan,hogy hova is megyünk.

- Mondtam már,hogy mindent megtudsz amikor itt lesz az ideje.

Egy mosolynak nem nevezhető grimaszt küldtem felé mikor megálltam egy piros lámpánál.

- Amúgy azon gondolkoztam,hogy ha lenne kedved együtt tölthetnénk a hétvégét. - vakargatta a tarkóját ezzel akarta leplezni,hogy baromira zavarban van

- Végre te vagy most zavarban és nem én. - nevettem el magam és gázt adtam mivel idő közben zöldre váltott a lámpa - Szívesen töltöm veled a hétvégét.

- Ez remek. - derült fel az arca - Akkor pakold össze a holmidat amire szükséged lehet,és majd azt is elhozzuk ha megyek érted.

- Rendben.

- Na most már akkor hagylak is,nem sokára úgyis találkozunk.

- Már nagyon várom.

- Én is várom már,addig is legyél jó és vigyázz magadra. Szia Soph.

- Szia Liam.

Fél óra elteltével haza is értem,ahol az első utam a konyhába vezetett. Igaz,hogy Liam azt mondta vacsorázni is fogunk,de baromira éhes voltam mivel csak egy sonkás szendvicset tudtam enni ebédre,annak is már lassan 5 órája. Elvettem egy banánt az asztalon heverő gyümölcsöstálból és azt fogyasztottam el késői uzsonna gyanánt.