𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

13. Rész ~ Say it all

Liam szemszöge

Meglepő volt számomra az,hogy amikor megszólalt mellettem az ébresztőm ezzel felébresztve,egyáltalán nem éreztem fáradtnak magam. Ennyire feltöltött volna energiával az,hogy tegnap beszélgettem Sophieval? Nagyon örültem neki amikor meghallottam a hangját,még ha csak egy szívesség miatt is,de felhívott.
Percekig gondolkoztam még a tegnap estén,hogy miért volt olyan elutasító velem amikor mondtam,hogy elviszem neki a pendriveot,de mindig ugyan ott lyukadtam ki. Nem tudom. Lehet,hogy tényleg nem kíváncsi rám? Bár akkor nem mondta volna azt,hogy majd beugrik érte.

Megráztam a fejem ezzel kényszerítve magam arra,hogy térjek vissza a valóságba és kezdjem el a napot. Az első utam a fürdőbe vezetett,hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat.

Fél óra múlva már a konyhában ültem a reggelim társaságában. Negyed kilenc múlt három perccel, szóval igyekeznem kell ha tízre be akarok érni Soph munkahelyére. Fogalmam sincs,hogy mit akarhat a főnöke tőlem,mikor bent voltam nála nem említette,hogy jönnöm kéne még egyszer.

Hamar befejeztem a reggelimet,elmosogattam és a kocsikulcsomat felkapva mentem ki a garázsba mikor bezártam az ajtót.

Beindítottam a fekete szépségemet és már útnak is indultam. A futár kilencre ígérte a hűtőt,ha minden igaz és a Londoni forgalom nem szól közbe addigra én már bőven ott leszek.

20 perc és egy sor káromkodás után - ami az előttem lévőnek szólt - leparkoltam a feljárómon. Hiába,hogy én terveztem és már jó párszor láttam még most is ámulva nézem a házamat.

Ahogy beléptem az ajtón ismét átjárt az az érzés,hogy remélhetőleg a hátralévő életemben ez a ház lesz az otthonom. Ez pedig olyan jó érzéssel tölt el,amit nem tudok szavakba önteni. Bementem a nappaliba,hogy megkeressem az elveszett adathordozót. Elég hamar kiszúrtam az üvegasztal alatt heverő fekete pendriveot. Az ujjaim között forgatva ültem le a kanapéra és a telefont elővéve írtam egy üzit Sophnak.

Én: Szia,megtaláltam a pendriveot,az asztal alatt volt. Akkor valamikor eljössz majd érte? Vagy ha gondolod még mindig áll az ajánlatom,hogy szívesen elviszem neked ha megadod a címed.

Mikor elküldtem mentem ajtót nyitni,mert közben nagy valószínűséggel megjött a futár.

- Kivel beszélek? - szóltam bele a kaputelefonba

- Futár vagyok,Liam Payne számára hoztam egy hűtőt. - válaszolt egy idősebb férfi hang

Megnyomtam a kapunyitó gombot majd az ajtót kinyitva mentem ki a kocsifeljáróhoz. Mikor kiszállt a futár köszöntem neki,és a házba visszamenve mutattam neki,hogy hova tegye a hűtőt. Kicsomagoltam és rendesen átnéztem,hogy van-e valami sérülés rajta,majd mikor meggyőződtem róla,hogy nincs semmi sérülés és rendesen működik rendeztem a számlát.

Más dolgom már nem volt itt,úgyhogy a futár után én is távoztam és elindultam a Dream Home lakberendező irodába. Út közben elhatároztam magamban,hogy ha törik ha szakad én megszerzem Sophie címét és még ma elmegyek hozzá. Nem akarok addig várni,hogy ő jöjjön el hozzám majd valamikor ha hazajött. Minél előbb beszélni akarok vele,és elénekelni neki az új dalomat aminek a Say it all címet adtam. Leparkoltam a kocsit és a bejárat felé vettem az irányt.

- Jó napot Tom Butlerhez jöttem,Liam Payne. - mosolyogtam a negyvenes évei végén járó recepciós hölgyre

- Az igazgató úr már várja önt Mr. Payne. Tízedik emeletre felmegy a folyosó végén pedig jobbra fordul és az utolsó iroda. De ki van írva a neve nem tudja eltéveszteni. - mosolygott vissza