𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

8. Rész ~ Ki engedett be?

Sophie szemszöge

Kisírt,feldagadt szemekkel ébredtem. Miután este elolvastam Liam üzenetét,újra elkapott a sírógörcs. Hogy szerethettem én bele ilyen gyorsan? Úgy,hogy nem is ismerem. Az a legrosszabb,hogy annyira makacs vagyok,hogy egyszerűen nem tudom meghallgatni. Pedig nagyon szeretném tudni a teljes igazságot,de nem tudom rávenni magam,ezért nem válaszoltam neki.

Úgy döntöttem,hogy a mai és a holnapi napot otthon fogom tölteni anyuéknál. Összepakoltam magamnak két napra való cuccot,megpróbáltam valami emberi kinézetet varázsolni magamnak,ami többé kevésbé sikerült is. Megettem egy banánt reggeli gyanánt,majd kocsiba pattanva elindultam haza.

2 és fél óra kocsikázás után végre mérkeztem Nottinghambe. Sokkal kisebb város mint London,de én még mindig szeretek ide jönni. Elvégre 20 évig ez volt az otthonom,és én imádtam itt lakni. Főleg azért is,mert egy csendes és nyugodt környezetben éltünk.
Még egy fél órát kocsikáztam - reggeli dugónak köszönhetően -,és végre leparkoltam a házunk előtt.

Kivettem a táskámat a csomagtartóból és besétaltam a kertbe. Alig léptem párat amikor az én drága kiskutyám,Loky rohant felém. Kuncogva álltam meg és hagytam,hogy körbeugráljon. Annyira szeretem ezt a kis szőrgombócot,aki egyébként már nem is olyan kicsi. Egy négy éves husky kutyusról van szó,akinek a szemei még mindig ugyanolyan gyönyörűek,mint amikor 3 hónapos korában elhoztuk a tenyésztőtől.

Mikor meguntam a dögönyözését,nyomtam egy puszit a fejére,felsétáltam a négy lépcsőfokon és bementem a házba. Levettem a cipőmet,meg a kabátomat és elindultam a nappaliba.

- Halihó! Hazajöttem. - köszöntem mikor beértem a nappaliba,de nagy meglepetésemre nem volt ott senki

Válasz nem érkezett sehonnan,úgyhogy a cuccaimat felvittem a régi szobámba,ahol semmi nem változott. Minden ugyan úgy volt mint amikor elköltöztem. Sőt még azok azok a tervrajzok is ott hevertek az asztalomon amit kb 3 hete hagytam itt. Emlékszem otthon feltúrtam az egész lakást,majd másnap az irodát is,hogy hol lehet de mivel sehol nem találtam azt hittem,hogy ki se nyomtattam őket. Hát ezek szerint de,csak itt felejtettem.

Az éjjeli szekrényen elhelyezkedő órámra pillantottam ami 13:37-et mutatott. Furcsáltam,hogy anyuék ilyenkor nincsenek itthon. A húgomon nem lepődtem meg,mert hétvégén is általában a barátnőivel vagy a barátjával van,de anyuék itthon szoktak lenni. Bár lehet,hogy boltban vannak,vagy benéztek a nagyihoz.

Kezdtem már éhes lenni ezért lementem a konyhába valami ehető után kutatva. A tűzhelyen találtam is sajtkrém levest,másodiknak pedig ha jól láttam fish&chips volt. Na most két lehetőség van. Anyuék vagy gondolatolvasók és tudták,hogy hazajövök,vagy a második lehetőség az,hogy mióta elköltöztem folyton ezt eszik. Legutóbb is mikor itthon voltam - azaz három hete - ez volt az ebéd,de csak azért mert ezek a kedvenceim,és anya szeret a kedvemben járni ha hazajövök.

Ami nem sűrűn fordul elő tekintve,hogy több mint két órára laknak tőlem. De azért próbálok havi szinten hazajönni két-három napra. Természetesen amikor ünnepek vannak,akkor végig itthon vagyok. Amikor karácsony van,már az azt megelőző héten haza szoktam jönni,hogy tudjak anyunak segíteni a készülődésben,és csak akkor megyek vissza Londonba amikor már az iroda is nyitva van,vagyis új év után. Ha már karácsonyról van szó,kevesebb mint három hónap múlva itt is van az én kedvenc ünnepem. Azoknak a csoportjába tartozom,akik már novemberben karácsonyi lázban égnek. Nincs mit tenni,imádom a karácsonyt.

Hamar megebédeltem,és mivel jobb dolgom nem volt,kimentem a kertbe játszani Lokyval. Úgy egy órája ülhettem kint a kertben,és dobálhattam a labdát Lokynak,amikor egy éjkék,már majdnem fekete autó parkolt le az enyém mellé. Hirtelen nem volt ismertem fel,ezért azt se tudtam,hogy kik ülnek benne,de amikor megláttam kiszállni egy nőt, barna long bob stílusú hajjal egyből tudtam,hogy a szüleim jöttek haza. Nemrég cserélték le,még meg kell szoknom,hogy már nem egy fehér kocsit fogok látni ha hazajövök.