Sophie szemszöge
Az ég hangos dörgése,és az esőcseppek kopogásása ébresztett fel valamikor hajnal tájt. A szememet dörzsölve könyököltem fel az ágyban az órát keresve,mikor megtaláltam erősen koncentrálnom kellett,hogy letudjam róla olvasni a számokat. 4:49. Egy halk sóhaj hagyta el a számat,majd a mellettem még mindig békésen alvó fiúhoz bújtam annak reményében,hogy az ébresztőig hátra lévő időt alvással fogom tölteni.
Nem igazán jött össze a tervem,így csak forgolódtam az ágyban,ami egy idő után Liamnek is feltűnt,mert egy halk morgás után hátat fordítva aludt tovább. Nyomtam egy puszit fedetlen vállára,majd a takarót lerúgva magamról,telefonommal a kezemben hangtalanul elhagytam a szobát.
Jobb ötlet híján,egy takaróba burkolózva ültem le a nappali ablaka alatt kialakított ülőkére,miután főztem magamnak egy jó nagy adag kávét. A koffein bombát kortyolgatva néztem ahogy az esőcseppek versenyeznek az ablakon,de ezt hamar meguntam így utolsó ötletként írtam egy üzenetet Zacknek.
Én: Fent vagy még?
Ha az agyam,és a matek tudásom nem hagy cserben ezekben a korai órákban,akkor számításaim szerint New Yorkban este tizenegy múlt. Reménykedve néztem a képernyőt,amin pár perc múlva meg is jelent a válasz.
Zack: Igen,de te miért nem alszol? Baj van?
Válasz helyett a hívás gombra nyomtam és vártam,hogy beleszóljon az ismerős mély hang.
- Soph? A frászt hozod rám! Mi a baj? - hallottam hangján,hogy tényleg aggódik
- Nincs semmi baj Z. - mosolyodtam el halványan - Felébredtem mert vihar van,és már nem tudtam visszaaludni.
- Azt szeretnéd,hogy szórakoztassalak? - váltott át vidámabb hangnemre
- Mindegy vágyam.
- Na mesélj,mi történt veled?
- Tegnap délután óta? - nevettem fel halkan - Segítettem kipakolni Liamnek a ruháit,így végre teljesen beköltözött az új házba. Vacsira pedig csinált tacot ami olyan istenien finom lett,hogy már ha csak rá gondolok,összefolyik a nyál a számban.
- Mármint Liamre vagy a tacora? - vágott közbe nevetve
- A tacora te hülye.
- Szóval a barátod látványára nem csorog a nyálad? Bár szerintem ő jobban kedveli a tocsogást ha érted,hogy értem.
- Sajnos értem,mert a 17 év alatt sikerült megrontanod a fantáziámat.
- Érdekes,én nem pont így emlékszem.
- Pedig nagyon is így volt.
- Mikor jössz New Yorkba? - váltott hirtelen témát,ami megmosolyogtatott mert ezt akkor szokta csinálni amikor tudja,hogy igazam van
- Majd ha nem tart 12 óráig az út,és megúszom átszállás nélkül.
- Tehát akkor soha.
- Tudod,hogy utálok sokáig repülni a tériszony miatt. Kész csoda,hogy egyáltalán rövid utakra rá tudnak beszélni.
- Tudom,de ez így annyira szar. Hiányzol Sophie,és hiába vannak itt barátaim ők nem olyanok mint te. Velük nem tudok a semmiről is órákig beszélni,nem értik a humoromat így ebből adódóan nem adhatom önmagamat mellettük. Néha rámtör egy olyan érzés,hogy bárcsak ne mondtam volna akkor igent erre az állásra.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )
Hayran KurguMikor Sophie eldöntötte, hogy követi a családi hagyományt, és ő is az építőiparban helyezkedik el mint lakberendező, korántsem volt tisztában azzal, hogy mennyi meglepetést tartogat számára ez a szakma. Példának okáért ilyen volt az is, amikor egy ő...
