𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒂𝒕 𝒇𝒊𝒓𝒔𝒕 𝒔𝒊𝒈𝒉𝒕 ( ÁTÍRÁS ALATT )

25. Rész ~ Féltékeny vagy

A napok villám gyorsan teltek,és mire észbe kaptam,már szombat délután volt,Liammel pedig épp egy fotózásra készültünk. Estére beterveztünk egy házavató bulit is,de ha így folytatjuk nem biztos,hogy hazaérünk addigra,ugyanis a londoni forgalom ismételten nem hazudtolta meg önmagát,és egy elég nagy dugóba keveredtünk.

- Biztos nem zavarok Li? - néztem bizonytalanul barátomra

- Komolyan mondom,ha mégegyszer megkérdezed kiraklak a kocsiból. - hangja komolynak hangzott,de a szája sarkában bujkáló mosoly lebuktatta

- Úgyse tennéd meg. - vigyorodtam el

- Tegyél próbára. - kacsintott rám,majd ismételten gurultunk néhány métert

Felháborodva néztem rá,mikor az agyam felfogta,hogy mit is mondott,szerepemet túljátszva felbiccentettem a fejem,egy pillanatra még én is elhittem,hogy megbántott. Kezemet összefontam a mellem alatt,ezzel megemelve azokat,játszottam a sértődöttet,Liam pedig roppant mód jól szórakozott ezen.

- Hercegnő,így is tökéletesen látom a melleidet,nem kell mégjobban kinyomnod. - szemem sarkából pontosan láttam azt a tipikus,szívdöglesztő mosolyát

- Nem muszáj bámulnod őket. - nyújtottam ki rá a nyelvem,mire felnevetett

- Igazad van,foghatom is őket. - vigyorodott el kajánul,hatalmas mancsával pedig már nyúlt is felém

- Meg ne próbáld. - kaptam el azonnal csuklóját - Már csak az hiányzik,hogy ezt is lefotózzák és az egész social média azzal legyen tele,hogyan fogdosod a mellemet.

- Vald be,hogy élveznéd a helyzetet. - hajolt át hozzám,és nyomott egy nedves csókot szám sarkába

Ajkaimat egy vonallá préselve akadályoztam meg magam abban,hogy bármit is reagáljak erre a kijelentésére.

- Hallgatás beleegyezés,Hercegnő.

- Vezess inkább. - villantottam meg neki egy mosolynak nem nevezhető vigyort

Az ablaknak döntve homlokomat vártam,hogy végre kikerüljünk a dugóból,amiben lassan húsz perce ülünk. Kész csoda lesz,ha időben odaérünk a fotózásra. Liam keze a sebességváltóról combomra tévedt,hosszú ujjai cirógatni kezdtek,amit még farmeron keresztül is olyan tökéletesen éreztem,hogy a libabőr azonnal végigfutott a testemen.

- Javíts ki ha tévedek,de tudtommal a váltó nem vált magától. - emeltem rá a tekintetem

- Automata váltós,bár ezt neked is tudnod kéne,hisz' van jogsid. - láttam rajta,hogy hatalmas erőfeszítések árán folyotta vissza vigyorát

Tekintetemet kettőnk közé vezetve jöttem rá,hogy valóban igaza van.

- Hupsz. - hajtottam le a fejem halványan elmosolyodva

Hallottam nevetését,ami most is idegesített - hisz' megint kinevetett -,de mégis megmelengette a szívemet. Egyszerűen oda voltam azért a hangért és látványért,amikor tényleg önfeledten nevetett.

- Végre. - sóhajtott fel drámaian,mikor kikeveredtünk a dugóból

- Van negyed óránk,hogy odaérjünk. - ismertettem vele a tényeket

Kezemet a még mindig cirógató kezére csúsztattam,és míg ő azzal volt elfoglalva,hogy időben odaérjünk a fotózás helyszínére - vagy legalább ne késsünk sokat -,addig én ujjaival játszottam. Pillantásom a kézfején található rózsákra esett,mosollyal az arcomon rajzoltam végig a körvonalát ami jól látható módon libabőrt váltott ki belőle. A mosolyom rögtön átalakult egy vigyorrá,fejemet oldalra fordítva kémleltem arcát,de ő makacsul nézett maga elé,még véletlenül se pillantva rám.