Maffia a szerelem // Befejezett//

1.fejezet

Lee szemszöge (8 évvel korábban)

Apuval és anyuval éppen a vidámparkból jöttünk kifele. Nagyon jól éreztem magam a mai napon. Megismerkedhettem Namjoon-nal is, akivel egész nap játszottam. 2 évvel idősebb tőlem, de már nagyon érett fiú. A papája egy nagy céget vezet, holnap pedig elmegyünk az ő cégébe, de hogy miért azt senki sem árulta el nekem. Szerintük még kicsi vagyok hozzá.

1 hónappal később

Könnyekkel maszatos arccal battyogok haza fele, miközben a térdem vérzik és tiszta kosz a ruhám. Ma van a születésnapom és egyben a legrosszabb napom is. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkorát kell majd Namjoon-ban csalódnom pedig tisztán látszódott, hogy komolyan gondolja. Ott volt a gúny, a lenézés, a gyűlölet a szemében. Miért nem vettem észre? " Mert még egy kis pisis vagy!" visszhangzott a fejemben a szavai, amik éles tőrként forogtak a szívemben. Otthon persze elkellet mondanom mindent. Alig bírtak megnyugtatni. Majd elmentem aludni.

Másnap elmentünk a parkba sétálni, ami viszonylag megnyugtatott. Kocsival mentünk, mivel ez egy messzebb elhelyezkedő park volt. Majd mikor jöttünk haza felé, egy autós belénk jött. Emlékszem lefejeltem az ülést, majd képszakadás...

Jelen - 18 éves

Ring.... ring....... ring.... Az óra csörgésére keltem fel. Gyorsan lecsaptam a rikácsoló vekkert majd, mint mindig ugyan azzal a költői kérdéssel keltem fel, hogy mi a jó életért használok ébresztőt, ha otthon dolgozok. Lecsoszogtam a konyhába majd, összedobtam egy jó erős kávét, és indultam a "dolgozó szobámba". Ahogy beléptem a szobába egyből kellemes megnyugvás fogott el. A gépek halk zúgásának volt valami varázsa, ami már kiskorom óta vonz magához! Leültem a főmonitor elé, majd elkezdtem gondolkodni, hogy kinek a rendszerébe piszkáljak bele. Végül úgy döntöttem, hogy mára békét hagyok az embereknek, ha az egyik feltört rendszer nem jelzett volna.

- Ez meg micsoda? - morfondíroztam magamban míg megnyitottam az emailt. Természetesen egy kódolt üzenet fogadott, de mint ezt is könnyedén megfejtettem. Egy találkozót beszélt meg két maffia szövetkezet. Ch... ezt minek titkosítani? Mivel mind a kettő kis gyenge csapat, úgyis hamar vasra verik majd a rendőrök. Mostanában nem érdemes magadnak létrehozni egy ilyen szövetkezettet, kivéve, ha nem csinálod nagyon ügyesen és pikk pakk megerősödsz. De ha " biztonságban " akarod magad érezni, akkor jobb egy olyanhoz csatlakozni, akiknek hatalmas befolyása van a mai világra nézve. De ha nem szeretnél sehová csatlakozni, könnyen áldozattá válhatsz. Jobb eltűnni, vagy valami csendes, de ugyanúgy mocskos eszközökhöz folyamodni. Ezért vagyok most jelenleg hacker. Ha tudnak rólam, a maffiák az is csak egy-két híresebb "cég". De nem csak hackerként élem az életem. Kevesen hiszik el, de viszonylag sok vér tapad a kezemhez, amit már én sem tudok lemosni, bár van, hogy néha nem is akarom eltüntetni ezeket a nyomokat. Ha bántanak, én is bántom őket, de sajnos van, hogy ártatlan civileket is a túlvilágra küldök. Őket persze tisztességesen indítom el a másvilági útjukra, nem pedig csak ott hagyom őket azzal, hogy hadd rohadjanak. Olyankor mély megbánást érzek magamban, és tudom, hogy egy újabb sebet szereztem a szívemre.

Szerencsére az utóbbi időben nem kellet senkit pisztoly végre küldenem, ami miatt boldog is vagyok. De összegezve vagy préda, vagy pedig vadász. Köztes állapot nincs.

Namjoon szemszöge

Sötét éjszaka. Csendben surrantunk végig a falon. 5 perc után megláttuk az áldoztatott. Apa nem adott pontos utasítást, hogy csak a cuccot vegyük el, vagy töröljük el erről a földről. Bennem meg elszabadult a vérengzős énem, úgyhogy még az akció elején elhatároztam hogy a kedveskének ma véget érnek földi útjai. Körbevettük majd mi után letudtuk a tárgy részét, elővettem a pisztolyom.

- Remélem, hogy elköszöntél ma otthon végleg. - mondtam neki, majd esélyt sem adva a válaszra meghúztam a ravaszt. A teste erőtlenül dőlt össze ,amit én csak mosolyogva figyeltem. Pechemre néhány részeg pont arra tévedt, akik üvöltözve kértek még a " műsorból ". Széles vigyorral az arcomon feléjük fordultam, majd az egyikőjükre tartottam a fegyvert. Szerencsétlen fel sem fogta, hogy mi is folyik pontosan, mert egy golyó repült a testébe. A másik viszont rájött, hogy mire megy ki a tréfa, így megpróbált a leggyorsabban menekülni, ám nem igen jött össze neki. Egy kicsit messzebb a társától, de ő is már alulról szagolta az ibolyát.

- Menjünk- fordultam a többiek felé, de csak rám szegezett fegyvereket találtam magammal szembe.

- Itt a vége fuss elvéle - mondta az egyik mihaszna, majd elsütötte a kis gyilkost. Ügyesen kikerültem, majd három lövést adtam le egymás után, ami ügyesen leterített három embert. Még kettő került a földre. Majd már csak az maradt, aki rám szegezte a pisztolyt.

- Százszor mondtam, hogy a saját súlycsoportoddal kezd ki- adtam neki egy kis leckét, majd kioltottam az életét. - Neveletlen kölyök - majd leköptem, és elindultam haza felé.

Miközben az éjszakában suhantam, elhaladtam egy bizonyos ház mellet. Igazából fogalmam sincs, hogy kié, de olyan érzéstört rám, mintha nagyon fontos lenne számomra. Na már most nagyon kevés ember van, aki fontos helyet foglalnak el a szívemben. A családtagjaim, barátaim, valamint Ő. Ő, akit azóta keresek, de sehol nem tudom megtalálni. Ez pedig felidegesít. Hogy lehet az. hogy a legnagyobb maffia egyesület örököse vagyok és egy egyszerű embert nem találok. Ha meghalt volna akkor, arról tudnék, ha túl élte arról is tudnék, akkor mégis, hogy a jó életben lehet, hogy nincs sehol. És az a ház... Hirtelen emlékek sokasága tört rám, ami arra kényszerített, hogy álljak meg. Azok a nedves szemek... szívem szerint oda mentem volna és letöröltem volna őket, majd, akik kötekedtek vele szépen felképeltem volna őket. De én mit csináltam? Csendben megbújtam, és végig őket támogattam. Pedig minidig azt mondta, hogy felnéz rám. És az csak tovább rontott a helyzeten amikor nekem is cselekedni kellet. Felvettem azt az arcomat, ami idővel véglegessé vált.

Nem volt jó ötlet megállni, ugyanis szirénázást hallottam meg. Gyorsan beugrottam a bizonyos ház kertjébe, majd hagytam, hogy elhaladjon mellettem a rendőr. Miután elmúlt a veszély forrás kikászálódtam a bokorból. Fűtött a kíváncsiság, hogy vajon kinek a kertje, de amikor indultam volna felfedezni a házat, megszólalt " vevő"

- Hol a jó büdös francban vagy már?! - hallottam meg apám hangját.

- Mindjárt ott leszek, csak rendőrök- erre csak megszakadt a vonal, ami csak egy dolgot jelent. Kapni fogok.

Végül haza értem, át adtam a z üvegecskét neki majd elküldöd a kínzó kamrába. Mondhatom a szart is kiverte belőlem. Jin segített nekem, elállította vérzést, majd a lakosztályomra mentünk. Persze Jin-t érdekelte, hogy mi történt. Nagy vonalakban felvázoltam neki a szitut, majd eltettem magam holnapra. Ahogy az ágyam felé mentem, még egy pillantást vettetem, az éjjeli szekrényemre, ahol egy kép állt. Mi ketten voltunk rajta. Az, aki miatt majdnem lebuktam, de ez kevésbé érdekelt. Az számított csak, hogy Ő jól van e.

- Úgy is megtalállak...