(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
Felhúztam a két lábamat és átöleltem a térdemet, majd lehajtottam a fejemet és gondolkodtam.
Miért kellet meghalnia? Nem tett semmit amiért ezt érdemelte! - futottak összevissza a gondolatok a fejemben. Zsebre dugtam a kezemet, ahol megéreztem a papírt, amit Taehyung adott. Gyorsan kihúztam a kezemet és óvatosan széthajtogattam a kis fecnit, ahol Tae cirka írása fogadott és néhány piros pötty. Összeszorítottam a számat, és próbáltam visszatartani a könnyeimet, ahogy néztem a vérfoltokat.
Nagyot sóhajtottam majd a sorok közé vetettem magamat.
Lee!
Az Apánk végzett velem.... vigyázz!
Döbbenten olvastam el újra és újra a röpke két sort.
Nem lehet, hogy ez a kis információ telt egy ember életébe. Sírva dobtam magam mellé a kis papírdarabot.
Apánk. - újra és újra visszhangzott a fejemben ez az egy szó és mintha egy tőrt fúrtak volna a szívembe, úgy éreztem magamat.
Oldalra dőltem, majd becsuktam a szememet és lassan elaludtam.
Fáradtan keltem fel, a nyakamat el is aludtam. Nehezen felálltam és elkezdtem lemenni a konyhába, azzal a reménnyel, hogy hátha visszatértek a fiúk, akik csak úgy eltűntek az elmúlt egy hétben. Az eset óta, nagyon ritkán mozdulok ki a szobámból és azt is onnan tudom, hogy eltűntek, hogy másnap, amikor lementem, nem találtam senkit és telefonon is hiába hívtam őket, egyik hívásomat sem fogadták.
Sajnos nem találtam, ott csak egy újabb üzenetet. El sem olvastam, csak kidobtam a kukába. Visszamentem a szobába, felvettem egy fekete farmert, egy fekete garbót, a hajamat felfogtam, és felhúztam egy fekete cipőt is. Megkerestem a táskámat, beleraktam a laptopomat, néhány kommunikációs eszközt, majd a késemet, fegyver töltényt, a naplómat, majd magamra kaptam a szövetkabátomat és elhagytam a lakást. Fogtam egy taxit, bemondtam a címet, majd hátra dőltem az ülésben és néztem a suhanó tájat.
Megérkeztünk a házhoz, kifizettem a taxist, ami miután megkapta a zsoldját, el is ment élni a szerencsétlen kis életét. Benyitottam a házba, ahol meglepő módon tisztaság volt. Bementem a szobába, majd bekapcsoltam a gépet, és miközben vártam, hogy elinduljon a program leültem a székbe és magam elé bámultam. Majd, amikor a sötétséget ketté vágta a kék fény a képernyőre függesztettem a szememet.
Idegesen ütöttem a billentyűzetet, és jobbra balra húzgáltam a kurzort, és villám tempóban törtem felfelé a Mérgezett Rózsa titkosított részlegébe. Tudtam, hogy ott lesz mindenre a magyarázat. Már majdnem rákattintottam az utolsó parancsra, amikor egy hang megállított.
Ne tedd! Kérd meg! Segít neked! Szeret! Így csak elárulod! - hangzott a fejemben mire hátra dőltem a székbe, majd nagyot sóhajtottam. Gyűlölöm a belső hangomat, ami a bűntudatomat testesíti meg. Végül fittyet hányva rá, elindítottam az utolsó parancsot.
Elégedetten néztem a gépet, majd, amikor feldobta azt amire nekem volt szükségem elégedtem bólintottam.
Átküldtem a telefonomra az adatok, majd kikapcsoltam a gépet, megfogtam a táskámat, kerestem egy fekete maszkot és elindultam vissza Namjoon lakásához. Gyalog mentem, mert jól át akartam gondolni, hogy mit is akarok majd csinálni, ha oda fogok menni. Reménykedtem, hogy nem akkor akarnak hazaérni. Megérkeztem az épülethez, ahol a kapun ügyesen átjutottam, majd megnéztem, hogy Nam-ék megérkeztek e már és örömmel vettem tudomásul, hogy ez még nem történt meg, így boldogan indultam el az igazság irányába.
Namjoon szemszöge
Fáradtan ültem le az ágyra, miközben Jin is hasonlóan tett. Busanba jöttünk, mert az egyetlen nyom, amit találtunk mind ide vezetett. Az elmúlt egy hétben végig azon ügyködtünk, hogy valahogy, hogy megtudjuk, ki miatt lelte Taehyung a halálát és hogy mi volt az oka.
- Nem haladunk semmire! - motyogta Jin fáradtan, mire egyetértettem vele.
- Őszintén Jin, egy kicsit úgy érzem, mintha rossz úton járnánk. - néztem a fiú szemébe, aki érdeklődve nézett rám.
- Tényleg? De akkor hol rontottunk? És Yoongi szerint is ide visz minden nyom. - mondta és csodálkozva nézett rám.
- Aha. Olyan mintha túl bonyolítanánk az egészet, pedig a megoldás végig ott volt Szöulban. De lehet csak azért mondom ezt mert már fáradt vagyok, és túl gondolom az egészet. - sóhajtottam fel.
- Lehet, úgyhogy menj aludni! - dobott meg a papucsával, mire nevetve dobtam vissza hozzá.
- Megyek aludni, te Gyökér! - mondtam és mind a kettőnkből kirobbant a nevetés.
- Köcsög! - vágott vissza Jin, mire tovább röhögtem, majd végig dőltem az ágyon.
- Jó éjt, te Gyökér! - mondtam majd a fal felé fordultam és elaludtam.
- Jó éjt! - hallottam még Jin morgását, mire halkan felnevettem majd elaludtam és egy álom szállt a szememre.
Érdekes álmom volt. Talán a legfurább az volt az egészben, hogy azok az emberek, akik szerepeltek benne, egynek sem láttam tisztán az arcát. Néhány embernek még a hangja is elvolt torzulva. Hirtelen egy véres helyen álltam, ahol mindenhol holt testek voltak. Majd láttam egy alakot, aki már félig össze volt rogyva, majd egy golyó fúródott a mellkasába. Kiáltottam egyet, de már csak annyit tudtam tenni, hogy végig nézem, ahogy a test erőtlenül a porba hullik.
Itt felébredtem, és lihegve ültem fel az ágyban. Nem tudtam eldönteni, hogy ez csak egy szimpla rémálom, vagy valami figyelmeztetés akar lenni.
Halkan felkeltem, majd csendben kimentem a nappaliba és leültem a fotelbe. Hátra döntöttem a fejemet.
- Mi volt ez? - kérdeztem magamtól, majd a térdemre támaszkodtam, és néztem magam elé. Aztán eszembe jutott Lee. Bűntudatom volt miatta, amiért csak úgy ott hagytuk, de ez volt a legészszerűbb döntés, hogyha őt ott hagyjuk és nem tesszük ki semmi veszélynek. Bár így visszagondolva lehet, hogy ez egy nagyon ostoba elgondolás volt. Hiszen így még megvédeni sem tudjuk és ha Lee érzelmileg össze van esve abból semmi jó nem sül ki.
- Jól vagy? - bökött meg hirtelen valaki, és a fiúra néztem.
- Jól vagyok Jimin, csak volt egy álmom és azt próbálom értelmezni. - mondtam és rá mosolyogtam.
- Elmondod miről szólt az? - kérdezte, miközben leült a földre. Halványan elmosolyodtam és bólintottam egy aprót. Elmondtam neki mindent, ami az álomban volt, miközben ő figyelmesen hallgatta végig. Mikor befejeztem a szemébe néztem, miközben ő izzó íriszekkel figyelt rám, amitől egy kicsit megijedtem.
- Tudod Namjoon van, hogy az ilyen álmok akkor jelentkeznek, ha nagyon aggódsz valamiért vagy valakiért! Van most valami, ami nyomja a szíved? - nézett komolyan a szemembe, mire döbbenten, de bólintottam egyet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
