Maffia a szerelem // Befejezett//

5.fejezet

Írói szemszög

Egy sötét alak szaladt végig az utcákon. Egy kigyulladt épületnél, megállt egy pillanatra. Hitetlenkedve nézte az épületet, majd megrázta a fejét, és folytatta az útját. Egy kis sikátorba ért. Egy ajtóhoz sétált, de előtte belenézett egy fém konténerbe. Mivel nem talált ott semmit visszament az ajtóhoz és bekopogott. Valamit mormogott az illető, majd nem sokkal később kinyílt az ajtó, ő pedig eltűnt mögötte.

Lee szemszöge

Lassan kinyitottam a szeme, de vissza is zártam mivel a fény majdnem megvakított. Újra neki kezdtem, most már több sikerrel. Aztán lassan felültem, és bár ne tettem volna. A fejembe belehasított a fájdalom. Felszisszentem, és a kezemet a fejemhez kaptam.

- Óvatosan, tessék fájdalom csillapító, vedd be. - hallottam egy ismeretlen hangot. Felém nyújtotta, a gyógyszert, én pedig egy pohár vízzel bevettem.

- Hol vagyok? - kérdeztem mert nem ismertem fel a szobát.

- Namjoon szállásán. Ha pedig őt keresed elküldtem vásárolni, hogy vegyen valamit mert üres a hűtő, én pedig még mindig nem tudok varázsolni. - mondta egy szuszra a fiú. Ránéztem és egy igen helyes, és széles vállú fiú nézett rám. Úgy huszonhétnek tippeltem be.

- Amúgy Kim Seokjin vagyok, hívj Jin-nek. - mosolygott rám.

- Kim Min Lee, a fogadott hacker. És mi jót csinálsz itt? - kérdeztem tőle.

- Első állásban, itt vagyok bélgyilkos, másodállásban pedig Nam "anyja" - mondta nevetve, én pedig összehúztam a szemöldököm.

- Hogy mi? - adtam hangot a nem értésemnek.

- Én főzök a fiúra, mert ha ő elkezd a konyhában szorgoskodni, ott bizony....

- Kő kövön nem marad - fejeztem be a mondatott, ő pedig csak mosolyogva bólintott.

- Viszont jól megijesztetted szegényt. - nézett rám Jin.

- Mert mit tettem? - kérdeztem értetlenül.

- Felrobbant veled egy épület. - mondta nekem, így egyből értettem, hogy mire gondol.

- Véletlenül volt. - mondtam, majd megpróbáltam felállni. Több kevesebb sikerrel sikerült végre hajtanom.

- Megjöttem! - hallottam egy kiáltást, Jin pedig kiment. Én pedig elkezdtem valami normális ruha után nyomozni. Végül egy kényelmes test nadrág, és egy felső mellet döntöttem. Miután át vettem a ruhákat, kimentem a konyhába.

- Jól vagy? - pattant fel egyből Namjoon, amint meglátott.

- Igen jól vagyok, igaz a fejem még fáj egy kicsit. - mosolyogtam a fiúra.

- Mit szeretnél enni? - kérdezte Jin.

- Palacsintát! - vágtam rá egyből. Ő csak bólintott, majd neki látott.

- Namjoon! Köszönöm szépen - mondtam neki és lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcom vörös lesz. Ő csak oda jött hozzám, és összeborzolta a hajamat.

- Miután ettél, elmegyünk valahova! - jelentette ki.

- Hová?

- Bemutatlak a fegyver mesterünknek.

- Hogy hívják?

- Min Yoongi - válaszolt, én pedig próbáltam úgy tenni, mint aki nem ismeri. Yoongi az egyik legjobb barátom. Még kiskoromban ismertem meg, amikor bekerültem egy árvaházba. Ő és egy másik fiú volt az egyetlen, aki meg mert szólítani. Yoongi és Kim Taehyung. Ők azok, akiket közel engedtem magamhoz, és persze Nam. De ő egy idő után, mássá vált. Először ellenséggé, utána pedig életem szerelmévé. Most meg csak itt ül és olvas.

- Rendben itt van egy adag. - rakta elénk Jin egy nagy adag palacsintát.

- Nutella van? - kérdeztem, mire a kezembe nyomott egy családi kiszerelésűt.

- Ne is kérdezd. - mondta a fiú, mikor látta, hogy ismét nem értem, hogy miért van itt ilyen sok.

- Nekünk is adsz vagy megeszed mindet? - kérdezte Namjoon, én pedig kis kutya szemekkel néztem rá. Ő csak nevetve hátra dőlt a székében, és szólt Jin-nek, hogy süssön még párat.

Fél óra múlva, készen álltunk, hogy megnézzük a fegyver szobát. Magammal vittem kettő kést és egy kis pisztolyt. Egy kis séta után oda is értünk.

- Nem értem miért nem jó ez neked?! A legújabb, ráadásul még csak egy két példány van belőle. - halottam meg Suga hangját.

- Mi baj? - lépett hozzájuk Nam.

-Nézd meg RM. Nem akarja elfogadni ezt a pisztolyt, mert állítólag lassan adja le a lövést. - fakadt ki Suga, majd a szeme megakadt rajtam. Csodálkozva nézett rám, én pedig alig észre vehetően, megráztam a fejem.

- Hadd próbáljam ki! - mondtam.

- Biztos, hogy nem! - ellenkezett Namjoon.

- Ki ő?

- Suga őt itt Lee, Lee ő Min Yoongi.

- Örülök a találkozásnak. - mondtam.

- Szintúgy- biccentett egyet.

Hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Közben eltűnt a fiú is és Jin is. Majd később RM-nek is mennie kellet, mert dolga akadt. Persze előtte a fegyveres barátunk szívére kötötte, hogy kísérjen majd vissza. Miután kiment, ráugrottam a fiúra. Ő egy kicsit megingott, de biztosan tartott. Néhány percig ölelgettük egymást, majd leültünk a földre.

- Na szóval, hogy is kerülsz ide? - kérdezte, én pedig elmeséltem mindent. Én pedig elkezdtem mesélni. Hogy fenyegettek meg, a csók, a veszekedés, a munka, még a naplót is. Itt kicsit rosszallóan nézett rám, de én csak a vállamat vontam meg.

- Szóval ti voltatok azok! - mondta miután elmondtam neki a tegnapi napot.

Nagyon sokáig beszélgettünk, már éjfél volt mire visszamentünk a lakásomhoz. Elköszöntünk egymástól majd, amikor bementem egy mérges fiúval találkoztam.

Namjoon szemszöge

Idegesen vártam őket, hogy mikor érnek vissza. Aztán nyílott az ajtó és belépett rajta egy boldog lány, de ahogy meglátott lehervadt a mosoly az arcáról.

- Mi a baj? - kérdezte óvatosan.

- Mégis mit csináltatok ennyi ideig? - kérdeztem vissza.

- Beszélgettünk a fegyverekről, és kipróbáltam jó néhányat. - válaszolt, és elakart menni, de megragadtam karját és a falnak löktem. Egy kicsit felszisszent, de nem igazán érdekelt. Elzártam minden menekülő utat és a füléhez hajoltam.

- Miért csinálod ezt velem? Miért kínzol? - suttogtam halkan a hallószervébe.

- Ezt én is kérdezhetném! Egyébként is már teljesen eldobtál magadtól, akkor most minek csinálod ezt? - a hangja megremegett.

- Soha nem dobtalak el. Akkor sem akartam azt tenni. Amikor csak rólad van szó mindig csak aggódok. Aggódtam az nap, aggódtam amikor a szüleid meghaltak, aggódtam azután is, hogy nem találtalak, aggódtam amikor megláttalak apám oldalán, amikor elkellet mennünk, amikor Suga -val beszéltél. Félek, hogy megint elveszítelek. - nyögtem fel.

- Namjoon, ne aggódj én itt leszek melletted. Sajnálom, hogy bunkó voltam, de amikor csak rád néztem, nem éreztem haragot amiatt. Hiányoztál. - mondta alig hallhatóan, és jó erősen átölelt. Én is viszonoztam, majd nyomtam egy puszit a hajára.

- Most pedig nyomás zuhanyozz le, és nálam alszol. Bár már beköltöztél oda. - morogtam, ő pedig szót fogadóan elindult a dolgára.

Amikor már újra mellettem feküdt, kinyújtottam a karom és szorosan magamhoz húztam. A mellkasomhoz öleltem, mire elégedett mosoly szaladt az arcomra.

- Ez kötelező lesz - morogtam újra, Mielőtt elaludtam volna megnéztem, hogyan alszik. Édesen, mint mindig.