Maffia a szerelem // Befejezett//

12.fejezet

Yoongi szemszöge

Fáradtan ültem le a kanapéba. Egész nap stresszeltem Lee miatt. Tudtam, hogyha meglátja Taehyung-ot eszméletlen dühös lesz.

Nem mentem el, mert akkor lebuktam volna plusz, nem is voltam rá hivatalos. Volt egy olyan érzésem, hogy Lee hozzám fog jönni, így nem mentem el aludni.

Csendben vártam, majd hirtelen megszólalt a csengő. Tudtam, hogy Lee lesz az de, még így is meglepődtem, mivel nagyon meglátszott rajta, hogy a mai nap szétszedte szegényt.

- Lee. - suttogtam a nevét, ő pedig könnyes szemekkel nézett rám.

- Yoongi. - mondta, én pedig egyből beengedtem a házba. Ő csak reszketve jött be, majd ahogy becsuktam az ajtót rám dőlt.

- Hazudott nekem. Annyi éven keresztül végig hazudott nekem. - sírta a vállamba, én pedig egyből tudtam, hogy kire gondol. Csendben simogattam a hátát és hagytam, hogy kisírja magát.

- Te tudtad? Tudtál mindent? Hogy ő a testvérem, hogy ő egy maffia vezér? - nézett rám, mire kellemetlenül bólintottam.

Ellökött magától, és elsötétült arccal nézett rám

- Miért hazudott eddig nekem mindenki? Miért nem tudtátok elmondani az igazat? - ordította, majd kirohant a házból és eltűnt az utcából.

Fáradtan ültem vissza a kanapéba, majd Namjoon számát kezdtem el tárcsázni. Jelen állás szerint ő az egyetlen, akit Lee elbír viselni.

- Nálam volt. - vágtam egyből bele, ahogy fogadta a hívást.

- És? Elment? - kérdezte.

- El, de van egy sejtésem, hogy hová mehetett. Egy vagy a temetőbe, kettő a saját lakásába, három pedig a régi árvaházba. - mondtam neki.

- Akkor szétválunk. - felelte.

- Rendben, te menj az árvaházba. Átküldöm a címet. - mondtam, majd neki vágtunk a keresésnek. Én a lakásához mentem. Persze nem volt ott, amiről tudtam, hogy nem lesz ott. Ezért küldtem Nam-ot az árvaházhoz.

Taehyung szemszöge

Elcsesztem mindent egyetlen óra leforgása alatt. Mikor meglátott a teremben már akkor látszott rajta, hogy egyáltalán nem fogad jó szívvel. Aztán elszóltam magamat. Erre látszólag nem reagált semmit, de tudtam, hogy belülről megöli a düh.

Dühösen hagyta el a termet. Aztán Namjoon is mozgásba lendült, Jimin-t egy mozdulattal elintézte, majd felém terelte a figyelmét. Nagyon mérges volt rám, amit meg is értek. Most az egyszer egyet értek ezzel az idiótával. Dehogy a fegyverét minek tartotta rám, azt nem értettem.

Jungkook-kal már a kocsiban ülünk, amikor megkérdezett valamit, amire most az egyszer én sem tudtam válaszolni.

- És most mi lesz? - kérdezte, én pedig eltöprengtem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után.

Lee szemszöge

Csalódtam Yoongi-ban. Úgy látszik, hogy ez a nap a csalódások napja. Gyorsan szaladtam egy bizonyos helyre. És most kivételesen nem a temetőbe mentem, hanem az árvaházhoz. Sajnos ez az évek alatt tönkre ment és elhanyagolták. De én titokban kialakítottam ott egy ilyen kis kuckó félét és néha oda is szoktam menni, ha már tényleg minden a begyemben van.

Nem sokkal később oda értem, bebújtam a kis bunkerbe, és leültem a fűbe. Majd megpróbáltam tiszta fejjel gondolkodni az elmúlt órák eseményein.

Hogyan lehet Taehyung a testvérem? És miért nem mondta el hamarabb? Akkor kevésbe lettem volna mérges rá. De így teljesen kiakadtam. Csendben ültem tovább, és gondolkodtam, hogy miért sikerült így. Aztán eszembe jutott Jimin. Azt sem tudtam, hogy miért kell hozzá mennem.