(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
Másnap reggel álmosan keltem ki az ágyból. Reménykedtem, hogy a tegnapi nap tényleg csak egy álom volt és Namjoon csak azért nincs a szobában, mert már kint reggelizik és Jin-nel beszélget.
A pillantásom az asztalra esett, ahol egy tányér árválkodott a füzetemmel egyetemben. Sóhajtva álltam fel, majd felvettem a tányért és kimentem a konyhába, ahol újra rá kellet jönnöm arra, hogy ez bizony a valóság és Namjoon a kórházban fekszik.
- Jó reggelt Jin. - köszöntem a fiúnak és beraktam a mikróba az ételt.
- Jó reggelt. Jól aludtál? - kérdezte tőlem, én pedig csak megráztam a fejemet, majd kivettem a reggelimet a mikróból, leültem az asztalhoz és neki kezdtem enni.
- Finom lett. - motyogom neki, mire ő csak elneveti magát.
- Jól összetörtél most. Pedig amikor először kerültél ide látni sem akartad Nam-ot. - ült le velem szembe, és kezdett el ő is enni.
- Honnan tudod? Amúgy igazad van. Fogalmam sincs, hogy csinálta. - túrtam bele a hajamba.
- Namjoo0-nnal régi barátok vagyunk onnan. Volt egy kis kapuja. - mondta a fiú, mire felnéztem rá.
- Micsoda? - kérdeztem tőle.
- Soha nem haragudtál rá, igazán, csak az elején. De évekkel később a haragodat felváltotta a hiányérzet Namjoon és a szüleid után. - mondta Jin, nekem pedig leesett az állam.
- Nem akartál véletlenül pszichológus lenni? Egyébként a szüleim élnek! Shanghoon ezt mondta. - álltam fel.
- Hazudott neked, a szüleid meghaltak az autó balesetben. - mondta Jin, én pedig mérgesen fordultam felé.
- De Shanghoon azt mondta, hogy... Neki nem szabad hinni ugye? - szöktek könnyek a szemembe és Jin bólintott.
- Sajnálom, hogy tőlem kell ezt megtudnod. Namjoon azt szerette volna, hogyha ő mondja el neked, de nem akartam ezt is Nam-ra hagyni. - nézett a szemembe, én pedig mérgesen néztem rá.
- Gyűlölöm azokat, akik hazudnak nekem! Megölöm Shanghoon-t. - rohantam az ajtó irányába, de Jin elkapta a karomat, és visszarántott.
- Ne legyél hülye. Namjoon is megpróbálta és látod, hogy hol kötött ki! Nem olyan egyszerű végezni azzal az emberrel- mondta Jin mérgesen, én pedig felé fordultam.
- Jin! Az az ember majdnem megölt engem, ráadásul még hazudott a szüleim haláláról is. Tudod mivel lehetne még fokozni a helyzetet? Ha kiderülne, hogy ő ölte meg a családomat. - néztem mélyen a szemébe.
- Megértem, hogy dühös vagy, de ha csak így neki támadsz, biztos, hogy te maradsz alul. Biztos, hogy elfog jönni a bosszú ideje is. - felelt a fiú, és egyet kellet értenem vele. Visszamentem a konyhába engedtem magamnak egy pohár vizet majd megittam.
- Szerinted elmehetek megnézni Namjoont? - kérdeztem a fiútól, aki csak bólintott.
- Menjünk. - mondta, majd elindultunk. Pont akkor jött ki az orvos a szobából, mikor odaértünk.
- Hogy van? - faggatta az orvost Jin.
- Határozottan jobban van, mint tegnap. Viszont még nem ébredt fel. Vagy ma vagy holnap már fel kell, hogy ébredjen. - mondta az orvos. A szobából köhögés hang szűrődött ki mire az orvos visszaszaladt a szobába. Jin-nel reménykedve néztünk össze, hogy hátha végre felébredt és szerencsénkre beigazolódott a sejtésünk.
- Felébredett. - jött ki az orvos, én pedig elsírtam magamat. Teljesen megkönnyebbültem.
- Jin menj be te először. - mondtam neki. Újra bűntudat tört rám, ahogy újra rágondoltam, hogy miattam került oda. Tizenöt perccel később kijött Jin és rám nézett.
- Namjoon azt akarja, hogy menj be hozzá. - jött ki Jin, én pedig száraz torokkal bólintottam.
Besétáltam a terembe, ahol Namjoon az ágyon ült. A felső teste fáslival volt betekerve.
- Namjoon. - álltam meg az ágy végében, ő pedig csillogó szemekkel nézett rám.
- Nem jössz közelebb? - vonta fel a szemöldökét, mire megráztam a fejemet.
- Nem szabad. Majdnem meghaltál miattam. - suttogom halkan.
- Ez nem igaz. A saját akaratomból tettem, úgyhogy ne legyél miattam bűntudatod. - mosolygott rám, én pedig lehajtottam a fejemet és mellé sétáltam.
- Akkor is sajnálom. - feleltem és leültem a székre.
- Néz rám. Látod, hogy jól vagyok. Élek és létezek. - mondta, én pedig csak a fejemet ráztam.
- Namjoon, nagyon könnyen éled az életedet. Ha így folytatod, nagyon hamar meg is halhatsz és én azt nem akarom. - suttogtam és elkezdtem a kezemet tördelni. Namjoon megfogta a kezemet és nyomott rá egy puszit.
- Hagyd abba. Nem akarom, hogy szomorú legyél miattam. - nézett rám, én pedig csak szomorú szemekkel néztem rá.
- Namjoon, csak annyit ígérj meg nekem, hogy ilyet még egyszer nem csinálsz. - mondtam neki.
- De meg kell ölnöm az apámat. Hazudott neked, megakart ölni, ráadásul még a te szüleidet is ő ölte meg. - hajtotta le a fejét szomorúan, mire felálltam a székből és óvatosan átöleltem.
- Nem te fogod megölni, hanem én. - mondtam neki, mire eltolt magától és aggódó szemekkel nézett rám.
- Ne tedd! Nem fogod tudni megölni. - mondta aggódva Namjoon.
- Valakinek meg kell tennie. - mondtam.
- De nem akarom, hogy meghaljon a szerelmem. - mondta most már dühösen, mire teljesen ledöbbentem.
- Mióta vagyok én a szerelmed? - kérdeztem tőle.
- Elég régóta. - húzott magához, így ráestem a felsőtestére.
- Namjoon, mit csinálsz? - próbáltam leszállni róla, hogy ne okozzak neki sok fájdalmat, de ő szorosan magán tartott.
- Shh babygirl. - rakta a mutató ujját a szám elé, mire ennek és az új nevem hallatára vörös lett a fejem. Megsimította az arcomat, majd lágyan megcsókolt. Mikor vége lett a csóknak mélyen a szemembe nézett.
- Lee, leszel a barátnőm? - kérdezte, mire bólintottam és újra könnyek szöktek a szemembe, majd átöleltem a nyakát.
- Annyira szeretlek. - suttogtam halkan a fülébe.
Namjoon szemszöge
- Látom Köcsög jól vagy. - lépett be Jin a szobába, mire elnevettem magamat.
- Kösz, hogy kérdezed pont arra gondoltam, hogy el kéne menni futni. - néztem rá, mire ő is elnevette magát.
- Na de viccet félre téve pokoli nagy szerencséd van, hogy még élsz. - nézett komolyan a szemembe.
- Még van kiért élni. - merengtem el.
- Azért még egy jó ideig éljél. Már csak Lee miatt is. - felelt.
- Nyugi nem most terveztem, hogy elpatkolok. Mi van Lee-vel? - kezdtem el aggódni érte.
- Szeret téged! - mondta Jin.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
