(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
Óvatosan nyitogatom a szememet. Nem tudom, hogy hol vagyok, de abban biztos vagyok, hogy már nem abban a sötét kísértett szobában. Megpróbáltam felülni, de ahogy felültem egyből elkezdtem szédülni, így vissza dőltem az ágyba.
- Hol vagyok? - kérdeztem valakitől, bár nem tudtam, hogy van e valaki a szobában.
- Az orvosi szobában! - hallottam, valakit az ágyam mellől, mire arra néztem. Egy szép arcú fiút láttam. Először nem tudtam beazonosítani, hogy ki az, de lassan kezdett kitisztulni a kép.
- Jin? - kérdeztem halkan, mire ő bólintott.
- Várj szólok az orvosnak, hogy felébredtél. - mondta a fiú, és kiszaladt a szobából. Nem sokkal később egy idősebb férfival jött vissza.
- Kisasszony, felkellene ülnie, hogy megvizsgáljam. - mondta az orvos, én pedig óvatosan felültem. Egyből elkezdtem szédülni és előre csuklott a fejem.
Éreztem, hogy valaki óvatosan átkarol és a karjára hajtja a fejemet. Az orvos egyből neki lát megvizsgálni engem.
- Még nem ürült ki teljesen a szervezeted a méregtől, így adok be egy újabb adag ellenszert. - mondta az orvos, majd injekciós tűt emelt fel, aminek a láttára automatikusan védekezni kezdtem. Majd megéreztem, hogy valaki a fülembe suttog.
- Ne félj, ebben nem az van. Ez gyógyszer. - hallottam egy mély és kedves hangot számomra.
Vissza kinyújtottam a karomat és hagytam, hogy az orvos belém döfje a tűt, majd eressze az ereimbe a gyógyszert.
Mikor végzett kiment az orvos és Jin is, viszont aki a fejemet tartotta, ott maradt velem. Nem tudom, hogy ő mikor jött be a szobába, mivel nem láttam akkor, amikor az orvos jött. Óvatosan rá néztem, és ahogy megláttam az arcát, kicsordult a könnycsepp a szememből.
- Namjoon, annyira sajnálom. - suttogtam, mire ő csak lenézett rám és végig simított a karomon.
- Ne kérj bocsánatot. A lényeg, hogy újra itt vagy a karjaimban. - mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
- De megvédhettem volna magamat, ha nem bambulok el. - mondtam és lehajtottam a fejem. Éreztem, hogy lehúzza a kezét a vállamról, megfordul és az állam alá nyúl, hogy rátudjak nézni. Felemeli a fejemet, így pont a szemébe kell, hogy nézzek, amik izgatottan égnek.
- Egy csomó szenvedésen mentem keresztül, úgyhogy felejtsük el azt, ami történt. Végre itt vagy velem és nem kell azon gondolkodnom, hogy ki volt az a bátor jelentkező, aki csak úgy elvett. - mondta, majd megcsókolt. Ebbe a csókba belevitt mindent, hogy mennyit szenvedett, amíg nem voltam vele. Szenvedélyes csók volt és azt kívántam, hogy bárcsak soha nem érne véget. Viszont ez nem így van és levegő hiánya miatt elváltunk egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte és engem nézett.
A szívem hevesen dobogott míg gyorsan kapkodtam a levegőt. Namjoon megnyalta az alsó ajkát, majd bele is harapott, amire én csak egy aprót bólintottam, majd újra az ajkaimra tapadt.
Ez most jóval szenvedélyesebb volt, mint az előző, majd az egyik pillanatban megéreztem, hogy végig nyalja az alsó ajkamat, mire egy kicsit elválnak az ajkaim egymástól, így a nyelve, már az én nyelvemmel jár vadtáncot.
Mielőtt levált volna az ajkaimról, még egyszer bele harapott az én alsó ajkaimba, majd levált. Lihegve figyeltük egymást. Tudtam, hogy hallja, hogy a szívem milyen heves táncot jár, hallja, hogy csak úgy kapkodom a levegőt, de ahogy nekem feltűnt, őt ez megnyugtatja.
- Annyira féltem. Annyira hiányoztál. - mondja, miközben a szemei benedvesednek.
- Nekem is. - mondtam halkan.
Namjoon szemszöge
Amint vissza értünk a városba az orvosunkhoz vittem őt. Fogalmam sincs, hogy mit tehettek vele, de biztos vagyok benne, hogy Ashley-vel még számolok ezért.
Miután az orvos megvizsgálta, elmondta, hogy valószínűleg méreggel szúrták meg, aminek semmi, gyilkos hatása nincs, csak módosítja a tudatot, és ha egy idő után nem kap belőle, akkor meg is halhat, mert beépül a szervezetébe. Viszont mi időben elhoztuk, így még nem épült be a méreg és ellenszer segítségével könnyen kilehet mosni belőle.
Mivel az nap még nem ébredt fel, így ott hagytam és mentem Ashley-hez. Miután véresre vertem elkezdtem kifaggatni, hogy még is kinek dolgozik, de csak annyit mondott, hogy nagyon jól ismerem őt, majd megölte magát egy késsel. Csak megvontam a vállamat, ott akartam hagyni, de észrevettem egy jelet a testén. Egy körben volt három kis virág, és a közepén egy kés.
Nem ismertem fel a jelet, így megmutattam Jin-nek, aki azt mondta, hogy utána néz.
Már négy nap eltelt, de Lee még nem ébredt fel mindig és kezdtem aggódni. Pont akkor léptem be az ajtón, amikor az orvos már ott volt, és megkérte Lee-t, hogy üljön fel. Ezek szerint akkor nem rég ébredt fel. Végre. Egyből oda mentem és segítettem neki, mivel látszott rajta, hogy egyáltalán nincs még rendben.
Az injekciós tűk végül teljesen a félelmévé vált, így próbáltam megnyugtatni és a hangomtól meg is nyugodott, ami jó érzéssel töltött el.
Majd magunkra hagytak Jin-ék. Jó volt újra a karjaimban tartanom őt. Nagyon megnyugodtam, hogy a karjaimban tarthatom őt főleg, amikor megcsókoltam. Többé soha nem veheti el tőlem őt senki.
Aztán még egyszer megcsókoltam. Úgy gondoltam ideje szintet lépni és még jobban elmélyítettem a csókunkat.
Majd, amikor elváltunk egymástól, kiadtam magamból mindent, ami eddig a szívemet nyomta. A délutánt csak vele töltöttem nem akartam egy percre sem ott hagyni őt.
- Namjoon, hogyan találtál meg? - kérdezte tőlem, miközben a fejét a vállamra hajtotta.
- Nem egyedül voltam. - mondta, majd elmeséltem neki mindent. Néha egy fájdalmas sóhajt elengedett, de egyébként csendben hallgatta végig a történteket. Mikor befejeztem, még én is meglepődtem, hogy akkor mennyire összetudtunk dolgozni.
Biztos vagyok benne, hogy ha ők nem segítenek, akkor lehet, hogy Lee most nem feküdne ilyen békésen a karjaim közt.
Persze ég most is értesítem őket, hogy hogyan van Lee, és remélem Jin most az egyszer pótol ebben a feladatban. Kicsit furcsa, hogy Lee miatt aggódott mindenki.
- Akkor most már jól kijössz a többiekkel? - kérdezte, én pedig ismét elgondolkodtam.
Találkoztunk az elmúlt 4 napban, de valahogy most már kevésbé érzek haragot, ha Taehyung-ra, vagy Jimin-re gondolok. Így is, amikor Lee kikerült onnan Jimin alig győzött bocsánatot kérni. A végén már megfenyegettük Taehyung-gal, hogyha nem hagyja abba, akkor csúnyán megbánja
- Talán....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
