Maffia a szerelem // Befejezett//

2.fejezet

Lee szemszöge

Szerda reggel van, ilyenkor szoktam kimenni a postáért. Mikor kiléptem a házból, észrevettem valamit a bokorban. Egy köteg dinamit. Ráadásul távvezérlésű. Egy darabig piszkálgattam a parancs vevőjét, majd egy idő után ott hagytam.

Míg a postaládával szórakoztam észrevettem egy férfit. Nagyon magas volt, és egy fekete kabátot, kalapot, valamint egy napszemüveget viselt. Mivel a szemüveg takarta a szemét, az ember nem tudta. hogy mit és kit néz. Persze egyből tudtam, hogy engem figyel. Valamit akart tőlem.

Kivettem a borítékokat, a ládából, és az egyiken meg akadt a szemem. Látszatra egy sima hétköznapi boríték, alig észrevehetően az egyik sarkában volt egy jel. Egy rózsa volt, aminek a szirmairól néhány csepp hullott le róla. Onnantól kezdve minden világos volt.

- Szóval, ez most miért? - néztem a férfira

- Szükségünk van rád - morogta.

- Ch.... mi lett velük? - vigyorogtam - Csak nem meggyengültek?

- Ehhez neked semmi közöd.

- Ahhoz képest most hívtatok meg. - vontam fel a szemöldököm

- Mindegy, mert nincsen választásod, ha nem fogsz elmenni, véged. - közölte az alak, és elővett egy távirányítót.

- Csak próbáld meg. - erre ő benyomta a gombot, de nem történt semmi. Döbbenten próbálkozott tovább, de hiába. Semmi eredménye nem volt.

- Legközelebb, alaposan gondoljátok át, hogy kihez is mit raktok - mondtam, majd felkaptam a dinamitot, és visszaadtam neki.

- Jó lenne, ha szereznétek egy jobbat ez már évek óta lejárt - majd visszamentem a házba.

Az asztalra dobtam, a leveleket, majd fogtam azt a bizonyosat, kibontottam. Igen meglepődtem, mivel kézzel volt írva, ráadásul tintával.

Legalább a kinézetre adnak - gondoltam magamban. Gyorsan átfutottam. Röviden egy találkozót akartak velem. Pontosan két óra múlva. Mivel kíváncsi voltam, hogy mit akarhatnak tőlem.

2 órával később

Miért pont egy kávézó? Ez most hülye vagy mi?

Ezekkel a kérdésekkel a fejemben, léptem be a találkozóhelyre. Egyből észrevettem a bizonyos embert. Viszont egy kicsit meglepődtem, azon, hogy a Mérgezett Rózsa feje fog pont rám várni. Mér pedig itt pontosan az történt. Ott pedig már komoly gondok vannak, ha ő jelenik meg. Tudtommal szereti, hogyha mindent alá tesznek. Vagy csak egyszerűen túl jó vagyok, így nem akarja másra bízni, mert fél, hogy nem a terve szerint fog alakulni minden.

Az asztalához sétáltam, majd rá néztem. Vigyorogva bámult vissza rám.

- Szóval eljött Ms. Lee.

- Csak tudnám, hogy miért? - forgattam meg a szemem.

- Tudod, te azt jól- mondta Shanghoon.

Igen, nem használok rá semmi különlegességet. Attól, hogy egy maffia feje? Kit érdekel? Így is nagy a valószínűsége, hogy szüksége van rám nem hiszem, hogy csak úgy szórakozásból hívott ide engem. Bár hogyha, szükségük van egy hackerre, akkor ott bizony történt valami. Valami, ami akár a végüket is jelentheti. Magamban jót mosolyogtam ezen az elmélkedésen.

- Költői kérdés volt- leültem az asztalhoz, és ránéztem, de egyből el is borzadtam. Hogy lehet egy ember ennyire vissza taszító?

- Egyébként miért akarta a találkozót? - néztem rá, bár mennyire is nem akartam.

- Kéne egy kis segítség. - kezdett bele - Sajnálatos módon a fő hackerünk, úgy döntött, hogy felhagy a munkájával és csendesebb vizekre evezik.

- Vagyis kinyírtátok?

- Ő kereste a halálát. Na de mivel ugye, ő már nincs köztünk ezért kell nekünk valaki, aki ért az ilyesmihez.

- Aha, ehhez bárki más tökéletes engem hagyjanak békén. - közöltem nyersen.

- Ez igaz, de nekünk olyan emberre van szükségünk, aki ért a... - itt elhallgatott mert tudta, hogy értem.

- Nem, nem vállalom el! - kiáltottam

- Akkor örökre meghalnak a szüleid. - közölte fapofával. Olyan szívesen arcon töröltem volna!

- A szüleim már rég meghaltak.

- Nem, nem haltak meg neked csak azt mesélték be, mert nem tudod, hogy mi történt akkor mivel hamarabb elájultál.

Összeszorítottam a fogam. Tudtam, hogyha belemegyek mind a ketten nyerünk, de ha nem mind a ketten vesztünk. Fel sóhajtottam. Nem tudtam, hogy mit kéne tenni. Ő csak a hatalmas mancsát nyújtotta felém.

- Tik tak..... jobb, ha gyorsan választ. - mondta.

Újra átfutottam a lehetőségeimet, de ugyan arra jutottam. Aztán eszembe jutott egy nagyon fontos dolog.

- Hány munka?

- Tíz. - döbbentem néztem rá.

- Na, nem! Öt.

- Tíz, és örökre biztonságban tudhatja az EGÉSZ családját.

- Ugye nem...?

- Ki tudja! - ingatta meg a fejét. Végül elfogattam a kezét.

- Akkor indulhatunk is. Természetesen minden lesz önnek biztosítva, ami egy hacker királynőnek szüksége van. - közben beültünk egy fekete autóba.

- Azért néha szeretnék, majd a saját szobámban dolgozni.

- Természetesen, amikor nincs munka akkor ott van, ahol csak szeretne, de csak is felügyelővel nehogy még valami kis baj történjen.

Csak magam elé bámultam, nem is tudtam ekkor még, hogy valaki olyannal fogok találkozni, akit szívem szerint már rég a föld alá küldtem volna.

Namjoon szemszöge

A szobámban ülök, és várok valamire. Valakire, aki csodát tud hozni az életemben. Hmm pontosan egy tündért, aki elmulasztja az....

- Megjöttem köcsög! - hallottam Jin hangját az ajtóból. Nálunk ez már egy szokás, hogy ő így hív.

- Na végre, megjöttél én drága kis tündérkém, hogy elmulaszd az én éhségemet. - majd elkezdtem ugrálni.

- Akkor a boszorkányok maradjanak távol a konyhától, vagy a tündér nem csinál semmit. Istenem el sem hiszem, hogy te vagy az utód. Most is itt ugrándozol, mint valami öt éves. Amúgy tudod, hogy kit fog hozni, majd a főnök?

- Nem, csak annyit tudok, hogy egy profi hackerre van szüksége.

- Kár, hogy nem tudom, majd egyből megismerni. - sóhajtott Jin

- Tényleg, te mikor mész? Nem úgy volt, hogy ma mész Párizsba?

- De, csak tudod van valaki, aki képtelen főzni sőt jobban is teszi, hogy nem főz. – morogta. - Itt van.

- Köszönöm szépen, te nem eszel?

- Nem még össze kell készülnöm. - bólintottam, majd kikísértem és elköszöntünk egymástól.

Jin főztje egyszerűen fenomenális volt. Kár, hogy estére már kaját kell rendelnem. Ha csak nem történik újabb csoda. De ennek nagyon kicsi az esélye. Jelenleg a tárgyaló terem felé haladok, mert állítólag apu már ma este elakar küldeni minket.

Mikor a terem elé értem, hallgatóztam egy kicsit, majd beléptem. Erre két ember fordult felém, nekem pedig az állam a földön koppant, a szemöldököm pedig a csillagos eget súrolta. Nem akartam elfele hinni. Most komolyan? Évekig keresem őt, erre meg ő az a hacker, akit apu talált.

Rám nézet. Nyeltem egyet. Féltem valamiért. Az arcáról egy nagyon kicsi undor olvasható le, de amúgy közömbösség. Végig mér, majd gúnyosan rám néz. Tudtam, hogy ezzel megvet úgy, mint én akkor.

- Remélem nem felejtettél el Kim Namjoon.