Maffia a szerelem // Befejezett//

29.fejezet

Lee szemszöge

- Öld meg Namjoont! - sziszegte az apám, mire kikerekedett a szemem, majd megráztam a fejemet.

- Nem lehet. - suttogtam halkan, miközben remegve markolásztam a fegyveremet.

- Miért nem lehet? Shanghoon-nak is kijár ugyanaz a szenvedés, amit én kaptam amikor megölte a fiamat és a felségemet! - súgta a fülembe az apám és olyan volt, mintha kígyó sziszegne a fülemben, és nagyon erősen csábít a bosszúra, ami lassan megmérgezte az agyamat és képtelen voltam racionálisan gondolkodni.

- Igaz...nem csak mi nekünk kell szenvedni. - mondtam halkan, mire láttam, hogy apám elégedetten bólint, majd lassan felemelte azt a kezemet amiben a pisztoly van.

- Amint belép az ajtón végezz vele! - hallottam a kígyó hangját és bólintottam, majd hirtelen egy pisztoly felhúzást hallottam.

- Ha végzel a fiammal, végzek az apáddal! - egyből ökölbe szorult a kezem, mikor meghallottam ezt a sátáni hangot.

- Ha megmersz ölni, Lee nem csak a fiaddal végez, hanem az egész cégeddel! - fordult Shanghoon felé az apám mire az felhorkant.

- Egy nő? - tudtam, hogy az idegeimmel játszik és sötét arccal néztem magam elé.

- Mi folyik itt? - egy számomra igen kedves hang töltötte be a termet, mire ijedten kaptam fel a fejemet és aggódó szemekkel néztem a fiút, aki értetlen fejjel áll előttem.

- Namjoon...menj el! - kiáltottam rá, mire megrázta a fejét és előre lépett egyet.

- Lee! Hogy kerülsz ide? Apa? És ki...Hyungmin? - láttam Namjoon arcán a teljes megdöbbentés, és egy fagyos ám egyben riadt arc követtet.

- Namjoon...- hallottam apám vérfagyasztó hangját, mire kirázott a fejem.

- Hát eljött...- a fiú szemei tüzesen izzottak miközben engem nézett.

- Eljöttem a lányomért, és hogy végezzek veletek! - nyeltem egyet, majd kiszakítottam magamat az apám kezei közül, majd a fiú elé léptem, a szemébe néztem.

- Tudtad? - kérdeztem tőle, mire csak bólintott, majd könnyes szemekkel néztem rá, majd egyszerűen arcon csaptam. Láttam, ahogy megdöbben, majd elszégyelli magát.

- Ezt most megérdemeltem. - mondta halkan miközben a piros foltot fogta a kezével.

- Bíztam benned! Adtam egy újabb esélyt! És te...- képtelen voltam elhinni, hogy másodjára is képes volt becsapni, és elárulni.

- Lee. Tényleg nagyon sajnálom, én csak azt akartam, hogy boldog tudatlanságban éld le az életed. - suttogta, mire kínomba felnevettem.

- Tényleg? - kérdeztem, majd megráztam a fejemet, és egy gyors mozdulattal ellöktem a fiút, így a golyó az én hátamba fúródott. Láttam a szemem sarkából, ahogy apám felhúzza a fegyverét, majd, Namjoon-ra tartja, de Shanghoon megragadta a kezét, és rám tartotta a fegyvert, majd elsüti, ami így is Namjoon-ban talál célt, ha nem löktem volna el.

Hangosan felkiáltottam, majd egy adag vért köptem a földre aztán hátra néztem. Láttam Shanghoon elégedett, és apám döbbent arcát. Egy kicsit megingtam, majd előre estem, egyenesen Namjoon karjaiba.

- LEE!! - hallottam ahogy az apám és Namjoon egyszerre kiált, mire felnéztem a fiú szemébe, majd megráztam a fejemet. Kipréseltem magamból még egy halvány mosolyt.

- Köszönöm! - mondtam az utolsó erőmmel, aztán megszakadt minden kép.

Namjoon szemszöge

Minden olyan gyorsan történt. A pofon, a kifakadás, a fegyver hanga, a lökés, és ahogy a barátnőm a karjaimban leheli ki az életét. Akkor eszméltem rá, hogy mi is történt pontosan, mikor már csak az élettelen test volt a két kezem közt.

- Jin, vidd őt! - emeltem fel az erőtlen testet és átadtam Jin-nek, aki eltűnt az ajtó mögött, majd a két apa felé fordultam.

- Ügyesen csináltad a feladatodat fiam! - mondta apám, mire idegesen vettem elő a fegyveremet, és egyszerűen lelőttem.

- Gyűlöllek! - mondtam neki, miközben a töltény a szívébe fúródott, majd összeesett. Aztán Lee apjára néztem, aki eldobta a fegyverét és tarkóra rakta a kezét.

- Nem kell. Nem csináltál semmit - suttogtam szomorúan.

- De megakartalak ölni! - mondta, mire újra megráztam a fejemet.

- Érthető, hogy miért. Melyik apa tudná ezt elviselni, hogyha ezt csinálják a lányával? - kérdeztem mire könnybe szöktek a szemeim. Láttam ahogy csak bólint egyet, majd ő is szomorúan nézte a földet, és az ő arcán is néhány könnycsepp folyt le.

- Hova vitte a barátod? - nézett fel rám és megtörölte a könnyes szemét.

- Az orvoshoz. Menjen oda, tudja merre kell menni. Én is megyek, de előtte elrendezem az apámat. - mondtam mire bólintott majd elköszönt tőlem és ment a lánya holt testéhez, én pedig az apám testéhez léptem.

- Sajnálom. - suttogtam neki, majd hívtam néhány embert, akik elvitték onnan, én pedig felvettem Lee táskáját, és könnyes szemekkel néztem.

- Miért halálos az igazság? - fakadtam ki majd hangosan felzokogtam, a lábaim összecsuklottak, és a földre borultak, miközben hangosan sírtam.

- Lee...- sírtam, majd kifulladva álltam fel és indultam el a kórház felé. Mire odaértem, az apja már eltűnt. Jin mondta, hogy hagyott nekem a levelet, mire bólintottam, majd a szobába mentem, ahol már csak a test volt. Leültem mellé, majd megfogtam a langyos kezét és elkezdtem simogatni, miközben a könnyeimmel küszködtem.

- Annyira sajnálom, hogy elhallgattam, de annyira hittem abban, hogy le tudod így élni az életed, hogy nem mondom el. Azt gondoltam megóvhatlak így, és nem fogsz még nagyobb sebet kapni. Azt reméltem megtudlak védeni mindentől...de elrontottam úgy, mint akkor. Miattam haltál meg miattam kellet itt hagynod minket...mert képtelen voltam rád vigyázni. - sírtam el magamat újra, majd néztem a testet, aztán eszembe jutott az álom amikor egy alak megvéd a haláltól, mire még jobban felzokogtam.

- Miért neked kellet meghalnod? Miért az ártatlannak? Miért amikor te csak az igazságot kerested? - kiáltottam hangosan, miközben a szívemben ezer tőr forgott.

- Ha elmondtam volna, akkor máshogy lenne... tudom rengeteget hibáztam. De akármennyi hibám volt annyira szerettelek. Te voltál az első, és te leszel az utolsó szerelmem is... ezt tudd Szerelmem. Szeretlek! - suttogtam halkan, majd felemelkedtem és lágyan megcsókoltam az ajkait, amik még így is forrók, és édesek voltak. Képtelen voltam elfogadni a tényt, hogy ez az utolsó alkalom, hogy megérinthettem az ajkait, megfoghattam a kezét, és a hajába túrhattam.

- Nyugodj békében Meyoung Lee.