Maffia a szerelem // Befejezett//

19.fejezet

Lee szemszöge

Farkas szemet néztem Taehyung-gal és Jimin-nel, bár Jimin lehajtott fejjel állt előttem. Mind a ketten azért jöttek, hogy bocsánatot kérjenek, és hogy megmagyarázzák a dolgokat.

- Nincs semmi baj. - mosolyodtam el, mire mind a ketten döbbenten néztek rám.

- De hát meg is halhattál volna miattam. - mondta Jimin, mire halkan elnevettem magam.

- Tényleg nincs semmi baj. Jól vagyok. - mondtam, mire a sarokban meghúzódó Namjoon, csak egy morgással adta tudtommal, hogy nem elégedett azzal, hogy csak így elengedem őket.

- Csak így megúszni, pokoli nagy szerencsétek van fiúk. - állt fel a sarokból és jött előre, én pedig csak a fejemet fogtam.

- Irigykedsz mi? - kezdett el csipkelődni vele Taehyung, mire szúrósan néztem rá.

- Jól van, itt abba is hagyhatjuk egymás bántását. - dőltem vissza az ágyba, és abban a pillanatban Jin tépte fel az ajtót.

- Srácok. - mondta lihegve, mi pedig meglepődve néztünk rá.

- Mi történt? - kérdezte Jungkook.

- Rájöttem valamire. - mire Namjoon egyből felpattant.

- Megtudtad, hogy mit jelent? - kérdezte, mi pedig összezavarodva kapkodtuk a fejünket a két fiú között.

- Mi is történik most? - kérdezte J-Hope, mire mind a két fiú felsóhajtott, majd ránk nézett.

- Pár nappal ezelőtt találtam Ashley testén egy jelet. Megmutattam Jin-nek, és megkértem, hogy keressen rá. Szóval Jin mit is találtál? - kérdezte Nam, a fiútól, aki bólintva belekezdett.

- Erről a jelről beszélünk. Elsőre egy sima maffia cég egyszerű logójának tűnik, de bennem ott volt végig néhány kérdés! Miért pont három virág? Kik lehetnek a mögött a három virág mögött? Ilyesmi kérdésekkel a fejemben, kezdtem el kutakodni, aztán találtam végül ezt a feljegyzést találtam a kis rajzról. - mondta Jin és oda adott egy lapot Namjoon-nak. Nam gyorsan átfutotta a lapot, majd oda adta a többieknek is, hogy nézzék át. Hozzám került utoljára. Átfutottam a lapot, amin a magyarázatok voltak, hogy mi mit jelent.

A három virág, a három maffia vezért, valamint azoknak a cégüket jelentette. További magyarázatok voltak arra, hogy mi mit jelent. Viszont Jin azt sehol nem írta le, hogy mi ennek a közösségnek a neve, vagy valami. Csak annyira jött rá, hogy a Nefelejcs, az Angyalok rózsája, és a Mérgezett rózsa van benne. Sóhajtva dőltem vissza az ágyba.

- Fáradt vagy? - nézett rám Namjoon és bólintottam egyet.

- Egy kicsit. - mondtam lehunyt szemekkel.

- Folytassuk máshol. - mondta Jin, mire elindultak egy másik terembe.

- Pihenj egy kicsit, majd elmondok mindent, rendben? - jött oda hozzám Namjoon és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben, Namjoon van valami dolgod este? - kérdeztem tőle.

- Mit szeretnél? - húzta perverz mosolyra a száját.

- Nem azt! Haza szeretnék menni megnézni valamit. - tüntettem el a mosolyt az arcáról, majd felemelkedett és mosolyogva nézett rám.

- Rendben, de ára van. - mondta, én pedig döbbenten ültem fel. Mire gondol?

- Tessék? - kérdeztem tőle, mire felnevetett.

- Feküdj vissza, majd később megbeszéljük. - mondta és vissza nyomott az ágyra, majd kiment a szobából.

Ezek a szavak után képtelen voltam piheni, de addig is összegyűjtöttem a gondolataimat, hogy mit is kell megtennem, mikor a házamhoz megyek.

Mikor ezzel végeztem felkeltem, hogy keressek valami ruhát, amiben eltudok menni. Valami kényelmes ruha kellet mivel kicsit még nehezen mozognak a végtagjaim. Végül egy hatalmas pulcsi mellet döntöttem és egy közepesen tapadós nadrágot. Nem éppen a legkényelmesebb, de csak ennyiből tudtam válogatni, mivel Namjoon csak néhány ruhámat hozta el nekem.

Miután végeztem leültem az ágyamra. Váram, hogy Nam megjöjjön. Már egy jó ideje várom őt és kezdtem elálmosodni. Már majdnem elaludtam, amikor valaki megsimította az arcomat. Riadtan kaptam fel a fejemet, és néztem Namjoon-ra, aki előttem guggolt, és egy vidám mosoly ült az arcán.

- Olyan aranyos voltál. - mondta Nam, én pedig próbáltam eltakarni a vörös arcomat.

- Jól van, menjünk! - álltam fel és indultam el a táskámért.

- Látom, nagyon izgatott vagy! - mondta, én pedig egy kicsit elszomorodtam, mivel pontosan tudtam, hogy Namjoon ma olyan dolgot fog megtudni, amit szerintem soha nem akart tudni.

- Csak menjünk. - mondtam, majd kimentem az épület elé és beültem a kocsiba. Nem sokkal később Namjoon is megjött és beszállt a sofőr helyére. Beindította a kocsit és elindultunk.

- És mit is szeretnél ott csinálni? - kérdezte, én pedig hátra dőltem az ágyban.

- Majd megtudod! - mondtam neki.

Namjoon szemszöge

Örültem, hogy Jin megtudta mit is jelent a jel. Mivel Lee még mindig gyenge, így átmentünk egy másik terembe, ahol átbeszélhetjük a dolgokat

- Szóval akkor mi legyen? Néhány kérdésre megkaptuk a választ, de még mindig vannak dolgok, amiket nem tudunk. - mondta Yoongi, amivel, mindenki egyet értet.

- Sajnos, csak ennyire jöttem rá. A többre nem kaptam választ, mondta a fiú szomorkásan.

- Akkor kezdjünk el mi is utána nézni. - javasolta Jimin, mire mindenki egyet értően bólintott.

- Rendben, amint megtudtok, bármilyen hasznos információt mondjátok el. - zártam le a beszélgetést, majd mindenki elment a saját dolgára. Gondterhelten ültem le az egyik székbe.

- Van valami baj? - kérdezte Yoongi, mivel ő még ott maradt velem.

- Lee megkérte, hogy vigyem a lakásához, de nem tudom, hogy jó ötlet e. - mondtam.

- Attól félsz, hogy elárul? - faggatott mire megráztam a fejemet.

- Miért félnék ettől? - kérdeztem megrökönyödve.

- Igaz, túlságosan szeret ahhoz, hogy eláruljon téged. - mondta, mire kitágult a szemem.

-Tessék? - néztem rá, döbbenten.

- Tényleg nem vetted észre! Teljesen beléd van esve. Bár azt mondják, hogy a szerelemtől megvakul az ember. - mondta Yoongi, majd ott hagyott engem. Én csak ott ültem, és megint feljött egy olyan érzés, amit már évekkel ezelőtt érzetem.

Kissé kómásan indultam vissza Lee-hez. Nehezen hiszem el ezt az egy tényt, miszerint Lee szerelmes belém. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez igaz lenne.

Visszaértem a szobához, ahol kisebb kupi fogadott, de ezt már megszoktam Lee-től. Átsasszézottam a ruhák között majd megálltam előtte, ahol békésen bóbiskolt. Leguggoltam elé és megsimítottam az arcát, mire ijedten kapta fel a fejét.