Maffia a szerelem // Befejezett//

28.fejezet

Lee szemszöge

- Ha tényleg az apám vagy tudnod kell, mikor és hol szereztem az első sebesülésemet lelkileg! - mélyen néztem a férfi szemébe, aki csak bólintott egyet.

- A nyolcadik születés napod volt, amikor kisírt szemekkel érkeztél haza. A ruhád elvolt szakadva és az arcod pedig nagyon piros volt. Könnyekkel küszködve panaszoltad el, hogy a legjobb barátod elárult. - mondta a férfi, mire döbbenten néztem rá és nyeltem egyet, miközben leengedtem a fegyvert a kezemből, majd megráztam a fejemet.

- Ezt ki is nyomozhattad! - mondtam és újra rátartottam a pisztolyt.

- Mivel tudnám bizonyítani, hogy tényleg az apád vagyok? - kérdezte halkan.

- Ha annyira az apám vagy akkor vedd le a kabátot és a pólód is! - fújtam ki a levegőt, majd néztem ahogy lassan leöltözik, és megláttam a vállán a különleges sebhelyet, ami egy H betűt formált, mire még jobban ledöbbenten. A kezembe fogtam a fegyvert, elé léptem majd végig húztam az ujjaimat a sebhelyen, és ugyanazt a reakciót kaptam, mint régen amikor megérintettem. Megborzongott, az összes izma megkeményedett, miközben semleges arccal nézett maga elé. És csak ő tudta ezt az arcot vágni, amitől mindenkiben megfagy a vér.

- Apa. - suttogtam halkan, mire megfogta a kezemet, és magához húzott, és átölelt.

- Most már hiszel nekem? - hallottam a hangját és könnyes szemekkel bólintottam, majd erősen átöleltem. Képtelen voltam felfogni, hogy az apám áll előttem és ölel át a karjaival.

- De hogy? És miért? Hogy nem haltál meg? És mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten majd elléptem tőle és a szemébe néztem.

- Először is, hogy mindent érts vissza kell nyúlni a múltba, akkorra amikor megismerted Namjoont! Emlékszel, hogy akkor egy találkozóra mentünk? - nézett rám, miközben bólintottam egyet.

- Igen. Nem mondtatok semmit akkor, mert kicsi voltam akkor. - motyogtam halkan.

- Nem azért nem mondtam el, mert nem akartam, hogy tudd csak távol akartalak tudni ettől. Ugyan is én vagyok az Angyalok rózsája vezére. - mondta mire három lépést tettem hátra és döbbenten néztem.

- Te? - nyögtem ki halkan mire bólintott.

- Én. Szerinted miért a szeretet fiam vezette? - kérdezett vissza mire elsötétült a tekintetem.

- Szeretett? Hiszen megölted! - néztem fel rá kemény arccal.

- Nem én öltem meg Taehyung-ot! Szerinted megöltem volna a fiamat? Shanghoon tette! - mondta és felém sétált.

- Még is miért ölte volna meg Shanghoon Tae-t? - léptem még egyet hátra.

- Mert gyűlöli a családunkat! Tönkre akar minket tenni! A balesetet is, amiben meghalt anyád ő okozta. Lassan akar végezni a családdal. Téged is megöl előbb vagy utóbb. Ezért hívott fel, hogy dolgozz nála! Szerinted nincs akkora hatalma, hogy találjon magának egy hackert? Miért pont a fia legjobb barátját hívta be? - lépett mögém az apám miközben átölelte a vállamat.

- Akkor...? - akadt el a szava, és döbbenten néztem magam elé.

- Igen. Ő ölte meg a testvéredet, ő vette el tőled az anyukádat az én drága feleségemet, ő tette tönkre az egész életünket. Ő és a fia! - súgta a fülembe, mire megremegtem.

- Nem Namjoon, nem tartozik ebbe! - suttogtam halkan, mire egy kis nevetést hallottam a hátam mögül.

- Igazán?! Ki is tette tönkre a lányom életét? - kérdezte mire sóhajtottam egyet.

- De azóta változott minden! - próbáltam ki állni mellette.

- Ő is ugyanolyan, mint az apja. - mondta az apám. Erre elbizonytalanodtam és gondolkodva néztem magam elé.

- Igaz, ha egyszer elárult, akkor másodjára is elfog. - estem szét.

- Lee, tönkre tettek minket. Először az anyád, majd a testvéred! Lépnünk kell, ha megakarjuk mutatni, hogy erősek vagyunk. Bosszút kell állni! - súgta a fülembe az apám mire bólintottam.

- Mit kéne tennem? - néztem fel rá, mire elmosolyodott, majd megcirógatta az arcomat.

- Öld meg Namjoont! - mondta mire kitágultak a szemeim.

Namjoon szemszöge

A kocsiban ülve, aggódva néztem a tájat és csak imádkozni tudtam, hogy ne történjen Lee-vel semmi. És ami nyomta még a szívemet, hogy az álom lehet összefügg Lee eltűnésével. Halkan sóhajtottam egyet, majd kivettem a telefonomat, és újra hívtam a számot, de semmi válasz nem jött.

- Ne aggódj Nam. Biztos, hogy jól van! - nézett rám Jin, mire bólintottam egyet, majd becsuktam a szememet.

- Reméljük, hogy tényleg nincs semmi baj. - suttogtam és aggódva néztem a tájat.

- Meg van az oka, hogy miért nem vette fel, majd elmagyarázza és mindenki boldog lesz, vagy is majdnem minden boldog lesz. - mondta a fiúra, mire szomorkás mosoly csúszott az arcomra.

- Biztos, hogy megtaláljuk a gyilkost! - hallottam Jungkook hangját, mire még jobban elmosolyodtam.

- Igazad van! Meg fog oldódni minden!! - mondtam és sokkal jobb kedvem lett.

- Csak érjünk haza. - suttogtam és csendben tettük meg az utolsó két órát. Amint megérkeztünk Koreába, pontosabban a Mérgezett Rózsához, kipattantam a kocsiból és mentem fel a lakosztályba.

- LEE!! - ordítottam amint beléptem a házba, de nem jött semmi válasz, mire aggódva mentem fel a szobába és reménykedve tártam ki a hálószoba ajtaját, de a halvány mosoly rögtön lehervadt amint megláttam a makulátlan szobát. Idegesen néztem át az egész lakást, de sehol sem találtam.

- Hol lehet? - ültem le a fotelba és a fiúk aggódva néztek körül.

- Lehet elment valahova! - mondta Jimin, mire csak aggódva néztem magam elé.

- Hol van Jin? - néztem körül, mire a fiú nyitott be a szobába.

- Nagy gond van Namjoon. - mondta sápadt arccal.

- Micsoda? - kérdeztem és nem tudtam mi lehet az a nagy gond.

- Valaki bejutott a titkos információk szobájába! - nyögte ki, mire döbbenten néztem rá.

- Tessék? - pattantam fel.

- Jól hallottad. - motyogta a fiú, mire megdörzsöltem az arcomat.

- Megyünk oda, és megnézzük! - mondtam határozottan, mire Yoongi megfogta a karomat.

- És mi lesz Lee-vel? - kérdezte, mire kihúztam a karomat és megráztam a fejemet.

- Ez most fontosabb.