(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
Miután Namjoon elment én meg szöszöltem egy kicsit a lakásban, majd elindultam haza felé. Kerülő úton mentem, hogy kiszellőztessem a fejemet. Az egyik ház mellet sétáltam el, amikor megpillantottam Namjoon kocsiját. Kicsit megdöbbenten rajta, majd oda mentem a kocsihoz arra gondolva, hogy megvárom.
Pont átmentem az úttesten, amikor összetalálkoztam Yoongival, aki riadtan nézett a házra.
- Yoongi mit csinálsz itt? - szaladta, hozzá, ő pedig a házra mutatott.
- Szerintem ott bent semmi nincs rendben. Gyere! - ragadta meg a kezemet és behúzott a házba, ahol nem várt dolog fogadott minket.
Namjoon a földön feküdt véresen körülötte pedig egy csomó másik ember, akik fegyvereket tartottak rá. Yoongi előhúzta egyből a fegyverét, és elkezdte az idegen fickókat lövöldözni. Én Namjoon-hoz szaladtam és próbáltam valahogy felemelni a földről, közben a nevén szólíttattam.
- Namjoon, hallasz? Namjoon válaszolj! - könyörögtem neki, de ő csak kábán feküdt az ölemben. Megpróbáltam valahogy elállítani a vérzést, és szerencsémre pont volt nálam egy tekercs fásli. Azzal megpróbáltam a legmélyebb sebét bekötözni, de kevésnek bizonyult.
- Yoongi! Hívj segítséget. - zokogtam egyre kétségbe esetten. A fiú csak bólintott, majd végzett az utolsó emberrel, előkapta a telefonját és elkezdett telefonálni. Aggódva figyeltem Namjoont, majd elkezdtem beszélni hozzá, hátha attól kevésbe fáj neki, bár szerintem semmit nem segít rajta.
- Lee szeretlek. - suttogta halkan, nekem pedig újra könnyek szöktek a szemembe.
- Ne hagyj magamra! - mondtam neki, és az ajtó felé kaptam a tekintetemet. A fiúk jöttek be, valamint a Mérgezett rózsa orvosa. Egyből hozzám szaladtak. Az orvos leguggolt és elkezdte Namjoon állapotát megvizsgálni.
- Most azonnal bevisszük. - jelentette ki, majd Jungkook és Jimin segített az orvosnak, miközben engem Taehyung próbált vigasztalni.
- Miattam fog meghalni. - sírtam a fiú mellkasába.
- Nem fog meghalni, nagyon erős fickó ő. Nem adja csak úgy fel az életet. - próbált Taehyung vigasztalni.
- De ha nem mutatom meg neki a noteszt, akkor ez nem történt volna meg. - bőgtem tovább.
- Milyen notesz? - tolt el magától Taehyung és nézett a szemembe.
- Majd megmutatom. - suttogtam. A fiú csak bólintott egyet, majd mi is kimentünk a házból. Taehyung beültetett a kocsijába, majd követte az előttünk haladó Jin-t.
- Ne aggódj, rendbe jön. - próbált még mindig nyugtatni. Én csak erőtlenül bólintottam egyet, és az utat kémleltem, miközben az agyam ezerrel kattogott. Tudtam, hogy az én hibám, ami meg történt, és ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.
Megérkeztünk a kórházhoz, csendben követtem a fiúkat és az orvost. Képtelen voltam racionálisan gondolkozni, csak az járt a fejemben, hogy miattam szenvedte el ezt, és miattam kell most kórházba mennie.
Namjoont bevitték a kórterembe, mi pedig kint maradtunk.
- Milyen noteszről beszéltél? - nézett rám Taehyung, én pedig előkerestem a táskámból a kis füzetet, majd átnyújtottam neki.
Sorra olvasták el a kis feljegyzést majd, amikor végeztek vele Hoseok visszaadta nekem a füzetet és mindenki csak csendben várt. Egyikünk sem tudja, hogy mire, talán arra, hogy valaki felkeltsen minket, hogy ez egy rossz álom és semmi ilyen nem történt. De sajnos ez a valóság.
- Van egy sejtésem, hogy mit kereshetett ott Namjoon. - nézett rám Taehyung.
- Miért volt ott? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Ott él az apja, és szerintem megakarta ölni. - mondta ki a fiú, én pedig teljesen lesokkolódtam. Csak ezért képes volt elmenni. Remélem jól van és nem fog meghalni.
- Stabilizáltam az állapotát, van egy két sebe ami akár az életébe is került volna, de mivel azt elláttátok, így megmenekült. - jött ki az orvos, mire mindannyiunkból egyszerre szakadt ki egy hatalmas sóhaj. Remegő térdekkel ültem le a székbe. Túlélte, de még így is bűntudat gyötört.
- Belehet menni hozzá? - kérdezte Jin.
- Egy ember menjen be hozzá, most még. - felelt az orvos, majd magunkra hagyott.
- Lee, menj te. - nézett rám Yoongi, én pedig száraz torokkal köszöntem meg és sétáltam be a szobába.
Az ágyához sétáltam, majd leültem egy székre, ami ott volt a közelében. A kezemet az ölembe ejtettem és aggódva figyeltem, ahogy a mellkasa fel alá jár.
- Annyira sajnálom Namjoon. Ha nem mutatom meg neked, akkor most nem kerültél volna ide. Majdnem megölettelek. - hajtottam le a fejemet. Képtelen voltam elhinni, hogy azt mondta nekem, hogy szerelmes belém.
- Hogy tudsz engem szeretni? Namjoon ugye hallasz engem? - néztem rá könnyes szemekkel, de az ő szemei továbbra is csukva voltak.
- Remélem hamar felkelsz. Olyan borzalmas, így látni téged. - álltam fel, majd oda sétáltam az ágyához és nyomtam egy puszit a homlokára, majd kisétáltam a szobából.
- Hogy van? - kérdezte Jin, amint kiléptem a szobából.
- Alszik. - feleltem, mire Jin csak bólintott.
- Mi lenne, ha elmennénk aludni. Többre úgy sem jutunk ma már. - mondta Jimin, és mindenki megfogadta ezt a tanácsot.
Visszamentünk Jin-nel a lakásra, de egyikünk sem tudott megnyugodni.
- Jin, szerinted megfog nekem bocsátani? - kérdeztem a fiút, aki beállt a konyhába, hogy csináljon valami finom ételt.
- Milyen kérdés ez? Persze, hogy megfog! Egyetlen egy ember ismerek, akire soha nem tud megharagudni, az pedig te vagy. - mosolygott rám a fiú, mire az én arcomra is felszökött egy halvány kis mosoly.
- Remélem igazad van. - sóhajtottam, majd bementem Nam szobájába. Egyből megcsapott az illata, ahogy a szobába léptem, rám pedig újra rám tört a síró görcs. Miután újra kisírtam magamat Namjoon szekrényéhez mentem és kivettem egy pulcsit onnan. Lecseréltem az enyémet az övére. Mélyen magamba szippantottam az illatát a pulóvernek. Leültem az íróasztalhoz és elkezdetem gondolkodni, hogy mit is írjak le. Képtelen voltam bármit is normálisan megfogalmazni. Végül csak annyit írtam fel, hogy Szeretlek Namjoon...
Miután felírtam ezt a két szót letettem a tollat, az ágyhoz mentem és ledőltem rá. Behunytam a szemem és hamar elnyomott az álom.
Jin szemszöge
Ideges voltam így elkezdtem főzni, miután visszajöttünk a lakásra Lee-vel. Lee bement Namjoon szobájába aztán amikor végeztem a főzéssel szedtem neki egy kicsit, majd bementem a szobába, ahol Lee aludt Namjoon egyik pulcsijában.
Leraktam az íróasztalra az ételt és a szemem megakadt valamin. Gyorsan elolvastam, majd egy sunyi mosollyal kimentem a szobából.
- Kim Namjoon... ördögien játszol a szerencsével.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
