(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
Sokat kellet gondolkodnom, hogy miket is jelenthetnek a rövidítések, valamint a mondatok. Látszólag egy nehezen átkódolható levélnek tűnt, de minél többször olvastam el a sorokat, annál jobban éreztem azt, hogy pikk pakk kilehet találni, hogy mi van oda írva. Ez pedig bosszantott, hogy egy ilyen kis egyszerű levelet nem tudok megfejteni.
Egész nap a szobában ültem, még enni is a csokoládékat, és a különböző egészségtelen ételeket ettem, amit én dugtam el a szobába. Namjoon nem zavart, mivel látta, hogy elvagyok foglalva. Egyszer jött be, amikor szólt, hogy van a kaja, de arra is csak bólintottam.
Teljesen elvoltam foglalva a levéllel, így fel sem tűnt, hogy eljött az este.
- Lee, eljött az este tudod, hogy ez mit jelent? - nyitott be Namjoon.
- Sajnálom, de dolgom van. - feleltem, miközben a képernyőt néztem.
- Ilyet nem játszunk! Direkt megkegyelmeztem neked reggel, csakhogy este forróbb legyen a hangulat. - mondta közben mellém sétál.
- Figyelj most tényleg nem érek rá. - mondtam.
- Nem érdekel, egész nap visszafogtam magamat, erre te csak úgy közlöd, hogy nem, mert te nem érsz rá egy hülye kis dolog miatt. - fordított szembe a székkel.
-Nézd Namjoon, most tényleg nagyon fontos, amit most csinálok, úgyhogy kérlek hadd tegyem a dolgom. - néztem rá kérlelően.
- Azt gondolod, hogy egy egyszerű kéréssel megengedem, hogy ellógd a ma estét? - vonta fel a szemöldökét, mire lehajtottam a fejemet.
- Nem. - mondtam halkan.
- Okos vagy baba. - mondta elégedetten, majd az ajkaimra tapadt. Viszonoztam a csókot, mire ő mosolyogva fogadta, majd megéreztem, hogy a nyelvét végig húzza az alsó ajkaimon, erre kinyitottam a számat, majd megéreztem a nyelvét ahogy keresi az én nyelvemet. Majd levegőhiány miatt elváltunk.
- Imádom az ajkaidat. -suttogta, mire teljesen elvörösödtem.
- Namjoon, dolgom van. - nyögtem fel, mire ő végig húzta az ujját az oldalamon.
- Élveznéd. - suttogta, mire egy sóhaj hagyta el az ajkaimat.
- Nem, most megkel fejtenem a levelet. - nyöszörögtem halkan.
- Nem bírok már magammal, segíts rajtam. - morogta halkan, és egy újabb csókba hívott, és közben elkezdte felfelé húzgálni a pólómat. Lassan elért egy bizonyos ponting, majd mérgesen kezdte jobban ráncigálni a pólómat, mire megfogtam a kezét.
- Namjoon ne tedd. Kérlek. - suttogtam halkan, miközben apró nyögések hagyták el a számat.
- Már megvan a hangulat. - morogta elégedetten és elkezdte csókolgatni a kulcscsontomat.
- Ne tedd. - sóhajtottam elégedetten.
- Látod te is élvezed, úgyhogy nem akarok semmilyen ellenkezést hallani. - mondta mély hangon. Hirtelen felvillant a képernyőn egy új értesítés, mire Namjoon mérgesen kapta arra a fejét.
- Kidobom a francba azt a gépet. - állt fel, mire én is utána mentem és megfogtam a kezét mire bármi hülyeséget tenne.
- Várj. - mondtam, majd megnyitottam az üzenetet. Gyorsan átfutottam, ami szintén hasonló volt az előzőhöz.
- Ez mi? - kérdezte Namjoon, mire felsóhajtottam.
- Egy kódolt levél. Van még egy hasonló azt próbálom megtörni, és már majdnem rájöttem, de ide jöttél. - mondtam egy kis éllel a hangomban.
- Már bocsánat, hogy beakarom tartatni az ígéretet. - nézett rám dühösen, majd kiviharzott a szobából én pedig sóhajtva ültem le a székbe és kezdtem neki az első levél megfejtésének.
Egy hosszú szenvedéssel eltöltött óra után elégedetten dőltem hátra a székben. Végre megfejtetettem az első levelet. És nem más, mint a Három virág, avagy Shanghoon és a másik két maffia vezetője, Jimin és Taehyung apja van benne! Itt viszont megakadtam, hiszen Taehyung apja egyben az én apám is, aki már évekkel ezelőtt meghalt a balesetben. Összezavarodva ültem vissza a székbe. Ki most az Angyalok rózsájának a vezetője? Soha nem hallottam róla, úgy tudtam, hogy Tae csinál mindent. De akkor arról tudnék, hogy az öreg átadta a stafétabotot az utódnak.
Erősen gondolkodtam, de semmire nem jutottam. Majd hirtelen eszembe jutott Shanghoon mondata azon a bizonyos szerda délutánról. „Visszakapod a szüleidet! „. De a szüleim meghaltak és Shannonnak amúgy sem szabad hinni. De akkor ki, ha nem apám lenne az Angyalok vezetője. Hiszen jóban volt Shanghoon-nal, valamint még céges találkozó is volt. Amin én nem voltam csak Namjoon.
Gyorsan felpattantam a székből és a szobához mentem. Beakartam nyitni, de az csukva volt. Elkezdtem dörömbölni az ajtón.
- Namjoon nyisd ki kérlek! Ez nagyon fontos lenne! - kiáltottam, miközben az ajtót kopogtattam.
- Nem, várnak a kis leveleid, menj és csináld azt! - üvöltötte, mire teljesen ledöbbentem. Soha nem kiabált még így rám.
- Komolyan megsértődtél? Namjoon, kérlek. - könyörögtem neki, de ő a füle botját sem mozdította.
- Hát jó, akkor nem. - sóhajtottam lemondóan, majd elkezdtem gondolkodni, hogy ki lehet az aki biztos, hogy ott volt a megbeszélésen. Majd hirtelen újra eszembe jutott a notesz. Hátha írt valamit bele. Gyorsan visszamentem a szobába és elkezdtem a füzet után kutatni és örömmel nyitottam ki.
Namjoon szemszöge
Fogalmam sincs, hogy miért akadtam ki ennyire Lee-re. Talán a laptop miatt akadtam ki annyira. Lehet, hogy megálltam volna, csak tovább akartam játszani vele. Csalódottan ültem le az ágyra, hogy egy ilyen kis dolog miatt felkaptam a vizet.
Kinyitottam az ajtót, lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Keserűen vettem tudomásul, hogy Lee a kis birodalmába ment vissza, ahonnan én is alig tudom kirángatni.
Mérgesen csaptam a poharat a pulthoz, ami szilánkokra is tört a kezemben. Káromkodva szedtem össze a darabokat és dobtam ki a kukába. Szerencsémre a kezem nem sérült meg, de most annak is tudtam volna örülni.
- Mi történt? - dugta ki a fejét a lány a szobából.
- Semmi. - morogtam, mire ő csak bólintott és visszament a kuckójába.
Néha átkozom a sorsot amiért megengedte, hogy mi ketten találkozzunk. Bárcsak máshogy történt volna minden. De valahol örülök is neki, hogy találkoztunk.
- Francba már a szerelembe. - szidtam mérgesen, majd visszamentem a szobába. Levettem a pólómat, majd megnéztem a sebeimet, hogy kell-e csinálni velük valamit. Mivel mindegyik rendben volt, így visszavettem a fölsőmet és újból leültem az ágyra.
Oldalra fordítottam a fejemet és megpillantottam az asztalon Lee füzetét. Sóhajtva álltam fel érte és elkezdtem beleolvasni. Nem a legszebb dolog elolvasni másnak a naplóját, de valahogy lekellet kötnöm magam. Majd az utolsó oldalra értem. Mikor végig futottam a szavakon, csak egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
