Maffia a szerelem // Befejezett//

11.fejezet

Lee szemszöge

- Mi? - döbbenten néztem Jin-re. Miért gyűlik össze a három vállalat? Volt már valaha olyan, hogy ők beszéltek egymással?

- Miért? - nézett fel Namjoon.

- Lee miatt. - nézett rám Jin nekem pedig összeszorult a torkom. Nem tudom, hogy mit csináltam, de ettől a megbeszéléstől már rettegtem.

Mikor Jin elment hátulról átöleltem Namjoon-t. A hátába fúrtam a fejemet, ő pedig a kézfejemet kezdte el simogatni.

- Félek! - motyogtam halkan.

- Ne félj. Nem fogom hagyni, hogy bármit is tegyenek veled. Egy kérdés. Tudod, hogy ki az Angyalok rózsájának az utódja? - és szembe fordult vele.

- Nem - mondtam.

- Kim Taehyung. - mondta, nekem pedig a szemem a kétszeresére nőtt! Ez nem lehet igaz. Lehetetlen, hogy ő legyen. Ő ahhoz túl ártatlan.

- Ez nem igaz. - feleltem

- De! Gondoltam szólok, hogy kisebb traumát kapj, ha majd meglátod. - mondta majd magához húzott, viszont én teljesen ki voltam már akkor. Nem akartam elhinni. Akkor ő végig hazudott nekem. Mindig azt mondta, hogy befektetőnél dolgozik, és erre kiderül, hogy maffia vezér.

Görcsösen kapaszkodtam Nam ruhájába. A testem megremegett a dühtől és a sírástól. Képtelen voltam elfogadni, hogy ő tényleg az.

- Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod. - suttogta a fülembe.

- Akkor ezért nem kedveled? - kérdeztem tőle.

- Részben, meg egyszerűen képtelen voltam elviselni azt, ahogy a szemedbe hazudik. Nem mondtam semmit. Még mindig nehezen tudtam elfogadni a tényt.

- Valamennyire próbáld meg feldolgozni délutánra. - mondta Namjoon.

- Jó, de hogyan? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Írd le! Vagy nem tudom, nincs semmi praktikád erre? - kérdezett vissza. Megráztam a fejemet, ő pedig felsóhajtott.

- Akkor menjünk el sétálni! - mondta és megfogta a kezemet, és elkezdett maga után húzni.

Nemsokára egy parkba értünk.

- Miért jöttünk ide? - néztem rá, ő pedig dühösen tekintett vissza rám.

- Megőrjítesz te lány. - mondta dühösen, én pedig furán néztem rá. Nem értettem, hogy mi a baja. Miért dühös?

- Nem értelek. Sajnálom, de most az agyam használhatatlan. - mondtam halkan, ő pedig csak elkezdett újra húzni. Majd megálltunk egy standnál. Vattacukor. Szeretem. Nagyon kedvelem ezt az édességet.

- Milyet kérsz? - nézett rám, én pedig egyből elkezdtem tanulmányozni az ízeket. Végül egy hatalmas málnás vattacukorral hagytuk el a helyet. Általában, ha nagyon zaklatott leszek akkor mindig édeset eszek, vagy kimegyek a temetőbe és panaszkodok anyáéknak. De mostanában egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy meghaltak e vagy sem.

A délelőttöm szinte elrepült, és enyhe gyomorgörccsel a hasamban lépkedtem a nagy terem felé. Még mindig azok a kérdések jártak a fejemben, mint reggel.

Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd beléptem. Fájdalomként hasított belém a tudat, hogy Namjoon-nak igaza van. Ott ült Taehyung és engem nézett. Képtelen voltam rá nézni, még csak rágondolni is. Soha nem gondoltam volna, hogy hazudik nekem.

Namjoon-hoz a legközelebb ültem le. Nyolcan voltunk jelen. Örültem, hogy Suga nincs itt. Talán még feszültebb lenne minden.

-Szóval, miért is kellet ez? - csapott egyből a közepébe Namjoon.