Maffia a szerelem // Befejezett//

13.fejezet

Jimin szemszöge

Mosolyogva ültem az asztalnál. A fejemben végig játszódott újra és újra a ma délután. Pontosan tudtam, hogy minden így fog megtörténni, úgyhogy nem igazán voltam csalódott. Sőt, kifejezetten boldoggá tett, hogy minden a tervem szerint megy.

Igaz az egy kicsit visszavett, hogy nem sikerült Namjoon-t megölniük azoknak a nyomorultaknak. Ezt az egyet bíztam rájuk és ezt is elrontották. Bár lehet, hogy nem kellene rajtam csodálkozni, hiszen az a férfi eddig mindent túlélt bármilyen mély volt az a seb.

Mivel a tervem első része nem sikerült kénytelen leszek egy picit változtatni. Lee-t fogom magamhoz venni. És ehhez két féle utat találtam ki. Az első, hogy elvesszük, Namjoon-tól, vagyis egyszerűen ellopjuk. A másik az, hogy egy beépített emberünk, bealtatózza, és elhozza. Természetesen ehhez szükségünk van ahhoz, hogy Namjoon ne tudjon meg semmit.

Nem lesz egyszerű dolgunk az biztos.

- Megértettél mindent? - néztem Ashley-re, miközben ő csak bólintott.

- Ne, aggódjon főnök! - nevetgélt a lány.

Lee szemszöge

Miután megérkeztünk a lakáshoz és felmentünk neki láttam valami vacsora félének, mivel Jin Nam-ot ápolta lefelé.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs sok zöldség itthon, így lekell majd szaladni a boltba. Az órára néztem, ami este nyolcat mutatott. A szupermarket még nyitva volt, így oda kell lemennem. Bekukkantottam a szobába, ahol Namjoon póló nélkül ült az ágyon. Éreztem, hogy az arcomra egy apró pír szökik és hátat is fordítottam nekik.

- Elmegyek a boltba. - kiáltottam nekik.

- Miért? - hallottam Jin hangját.

- Kell egy két élelmiszer. - feleltem.

- Rendben, de vigyáz magadra. - mondta Namjoon.

- Oké. - feleltem, majd elmentem, felkaptam egy dzsekit, felhúztam a cipőmet, és hogy Namjoon tényleg megnyugodjon vittem magammal egy kis kést is.

Beraktam a táskámba a pénztárcámat, majd elindultam a buszmegállóba. Csak egy meg állót kellet utaznom, szerencsémre közel volta a bolt.

Ahogy végeztem, visszamentem a megállóba és csalódottan vettem tudomásul, hogy csak egy óra múlva jön a következő járat. Úgy döntöttem, hogy akkor vissza sétálok, nincs annyira messze.

Tempósan haladtam, amikor észrevettem egy kis sikátort, amivel lerövidíthetem akár az utamat is. Gyorsan arra kanyarodtam.

Már a felénél járhattam, amikor hirtelen valaki a nyakam köré csavarta a kezét és magához rántott. Automatikusan hajlítottam a könyökömet és nyomtam az oldalába. Itt egy pillanatra meggyengült a szorítása, így tudtam tenni egy lépést előre, így a bal lábamra helyezkedtem. Megfogtam a karját, majd előre rántottam. Miközben esett lefelé a földre kihúztam a karjai közül a fejemet.

A támadón nem esett le a földre, hanem megállt a két talpán és felegyenesedett. Engem nézett. Csak a szemei látszódtak, de egy olyan érzésem támadt mintha már láttam volna ezt a szempárt valahol. Az ellenfelem nem adott erre időt nekem, hogy elgondolkodjak rajta.

Nekem támadott és a hasamba ütött. Mivel hirtelen ért a támadás nem tudtam hárítani, így mindent eldobva magamtól próbáltam enyhíteni a hasamban érződő fájdalmat. Dühösen néztem fel rá. Éreztem, hogy valami kezd elfele kábítani, így lerogytam a földre és erősen koncentráltam, hogyha lehet ne ájuljak el. A számban megéreztem egy kis vért, ami keveredett a nyálammal. Undorodva köptem ki, majd terültem el a földön. Még utoljára annyit láttam, hogy egy kis injekciós tű áll ki belőlem, és az ismeretlen felém sétál, majd elsötétült minden.