(JAVÍTOTT!)
Egy város, ahol a maffia mindennapossá vált. A rendőrök hiába próbálják visszanyomni, titokban mégis élénken pezsdül a maffia világa.
Lee hogy megtudjon élni a világban, hacker.
Ám egy nap kap egy levelet a Mérgezett Rózsa nevű maff...
- Ha bármit tesz a testvéremmel, én kinyírom azt a lányt. - ordítottam, mikor Namjoon-ék megmutatták a kamera felvételt.
- Ne aggódj nem csak te. - sziszegte Namjoon és látszott rajta, hogy az ő szemében Ashley már halott.
- Már csak az a kérdés, hogy hol van! - mondta Hoseok, mire mindenki egyet értet, hogy azt nem ártana kitalálni, hogy hol is van az a szoba, ahol Lee szenved.
- Hol van Yoongi? - kérdezte Jimin, mert már csak ő hiányzott.
- Azt mondta, hogy még mielőtt ide jön elmegy megnézni valamit. De nemsokára itt kell lennie. - mondta Jin, mire csak bólintottam.
Idegesen doboltam sz ujjaimmal az asztalon. Mi hamarabb oda akarok menni és biztonságban tudni Lee-t. Végig néztem a társaságin, ahol mindenki feszülten állt vagy ült.
Még most is elcsodálkozom, azon, hogy hogyan van meg a testvéremnek az az igen csodálatos tulajdonsága, hogy csak úgy belopja magát az ember szívébe.
Tudom, hogy se Jin, se Jungkook, és se Hoseok nem ismerő őt annyira, de ahogy elnézem őket, látszik rajtuk, hogy ők is nagyon aggódnak a lányért.
Namjoon-ról ordít, hogy mennyire ki van készülve, de se Jimin és én sem festek a legjobban. Egyedül Yoongin nem látszik, de ha az ember jobban megismeri rá jön, hogy belül ő is halálra aggódja magát.
Hirtelen kivágódott az ajtó és Yoongi jött be rajta és a szemei izgatottan csillogtak. Kérdőn néztünk rá, hogy még is mitől olyan izgatott.
- Megtaláltam Lee-t.- mondta ki és mind egyszerre mozdultunk az információra.
- Hol van? - kérdezte Namjoon.
- Ennek az épületnek a pincéjében. - rakott le elénk egy térképet.
Mindannyiunk átfutottuk a térképet, és megállapítottuk, hogy nem lesz egyszerű bejutnunk oda. Elkezdtük átbeszélni, hogy ki honnan megy be és mivel Lee valószínűleg nem lesz tudatánál az fogja kihozni, aki a legközelebb esik hozzá.
Még ma este indulunk, úgyhogy elmentünk készülődni. Mivel együtt megyünk együtt néztük át a felszerelést. Yoongi mindenkinek a megfelelő fegyvert ajánlotta. Elmentem, hogy felvegyem az ilyenkor használt ruháimat. Amint végeztem vele Jungkook lépett be a szobába.
- Gondolod, hogy sikerülni fog? Mi lesz, ha valaki megtámad a csapatból? - mondta el nekem az aggodalmát.
- Nem hiszen, hogy ez megtörténne. Namjoont most csak azt hajtja, hogy minél előbb biztonságba tudja Lee-t, Jimin pedig próbál jobb útra térni, valamint szerintem ezzel is bocsánatot kérni. Yoongi-t pedig ismered. - nyugtattam meg a fiút, mire ő csak bólintott.
Este nyolckor indultunk el. Mivel három csapat volt külön útvonalon mentünk, hogy a lehető legkevésbé tereljük magunkra a gyanút. Egyszerre értünk oda a sikátorba. Jin és Hoseok kint maradtak, hogyha ott ne tán gond adódna, ők azt hárítsák.
Csendben lépkedtünk a folyosón, ami Lee-hez vezetett. Nemsokára egy ajtóhoz értünk, amit Namjoon óvatosan lábbal egy kicsit beljebb lökött. Ahogy az ajtó résnyire nyílt meghallottuk, hogy néhány fegyver felhúzódik.
Jungkook elővett egy füstbombát, majd mielőtt kinyitotta volna, mindegyikünk eltakarta az arcát, hogy a füst ne hasson ránk. Amikor ezzel megvoltunk a fiú bedobta a bombát.
Nem sokkal utána mi is bementünk, és elkezdtük lefelé teríteni az embereket. Nagyon sokan voltak, még mi ötünknek is nehézséget jelentett és még ott is volt Lee.
Namjoon szemszöge
- Namjoon keresd meg Lee-t! - hallottam ahogy Taehyung elüvölti magát, én pedig egyből elindultam, hogy felfedezzem a kis pincét. Tudtam, hogy képesek megoldani egyedül. Gyorsan szaladtam, hogy mi előbb kivigyem innen Lee-t.
Berúgtam egy újabb ajtót, és szerencsémre pont az a szoba volt. Viszont a látvány egyáltalán nem volt kellemes. Lee-n látszott, hogy egyáltalán nincs magánál, míg Ashley egy késsel közeledett felé, de én megzavartam őt.
- Azonnal teszed le. - ordítottam el magamat, mire Ashley ijedtem dobta el a kést.
- Namjoon - mosolygott rám.
- Mit tettél vele? - kérdeztem tőle.
- Csak segítek, hogy senki ne álljon a szerelmünk útjába. - nyávogta, én pedig elsütöttem a fegyveremet. A vállát kapta el, és fájdalmasan kiáltott fel, de meg sem hallottam hanem Lee-re koncentráltam. Úgy nézett ki, mint akit mindennap droggal szúrtak meg, e mellet még bántalmazták is.
Oda mentem az ágyhoz. A karja tele volt sebekkel, és a tekintete is üres volt. Bizonyára az a kés okozhatta neki a sebeket, amivel most Ashley közeledett felé. A dühtől minden porcikám megremegett. Képtelen voltam tiszta fejjel gondolkodni.
- Mit tettél vele? - néztem Ashley-re, aki a vállán lévő sebbel volt elfoglalva. Ha valaki most nem állít meg, akkor én megfojtom ezt a lányt. Már indultam is felé, hogy meghozzam a halálát amikor hirtelen Yoongi jött be és fogott vissza.
- Vidd Lee-t, majd én foglalkozom Ashley-vel - mondta a fiú, ezzel egy kicsit megnyugtatott. Bólintottam és felvettem a lányt. A teste erőtlenül dőlt az enyémnek, majd elkezdtem kifelé vinni. A másik szobában Taehyung-ék lerendeztek mindenkit, mire elismerően biccentettem, majd elindultunk kifelé. Ahogy kiértünk a levegőre, mintha Lee megérezte volna a frissítő oxigént, mert egy picit megmozdult és a szemeit is nyitogatni kezdte.
- Hol vagyok? - kérdezte kábultan.
- Biztonságban. - feleltem.
Jin-ék döbbenten néztek végig a lányon, majd elindultunk a kocsi felé. Beültettem a hátsó ülésre, majd mellé ültem és elkezdtem a haját simogatni.
Lee szemszöge
Éreztem, hogy valaki felemel és elkezd vinni valahová. Csak a levegő változásából jöttem erre rá. Először nagyon füstös volt, utána dohos, majd végül megéreztem a friss tiszta oxigént, aminek a hatására, egy kicsit kezdtem vissza térni az élők sorába.
- Hol vagyok? - kérdeztem.
- Biztonságban. - felelt egy nagyon ismerős hang, de nem tudtam be azonosítani, hogy ki az.
Csak vissza rá dőltem, és élveztem, hogy a tüdőm levegővel telik meg. Hallottam, hogy néhányan beszélgetnek és mindegyiknek olyan ismerős volt a hangja, de egyáltalán nem tudtam beazonosítani. Éreztem, hogy újra leraknak valahová, majd elindulunk. Teljesen ki voltam, így már sok mindenre nem emlékszem, csak arra, hogy valaki elkezd simogatni, majd a sötétségbe hullok.
Csak esek és esek lefelé, majd hirtelen valaki megragadja a kezemet és elkezd felfelé húzni. Nem látom tisztán az arcát, viszont a bőre nagyon ismerős volt. Ahogy feljebb húzott megpillantottam az arcát is és sírva nyögtem ki a nevét.
- Namjoon....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
