Maffia a szerelem // Befejezett//

8.fejezet

Yoongi szemszöge

Mindenkinek más a család. Van, akinek a rendes, szülők, testvérek, vannak akinek az állatok és vannak akinek a barátai azok. Nekem az utolsó játszik közre.

Nem emlékszem a szüleimre, a legrégebbi emlékem is már az árvaházból van. Soha nem jöttem ki jól a többi gyerekkel, így mindig egyedül voltam.

Három éves koromban kerültem először egy családhoz. Csak egy évet voltam ott, de nem sajnáltam, hogy visszavittek.

Így kerültem be a Szöulnak az egyik árvaházába, ahonnan öt éves koromban, kivett egy idős házas pár. Nagyon szerettem velük lenni, viszont hamar eljárt az idő felettük, így hét éves koromba vissza kerültem.

Kilenc éves voltam amikor valami számomra igencsak különleges dolog történt. Egy kislány jött az árvaházba. Először nem foglalkoztam vele, csak néhány hónappal később, amikor azt vettem észre, hogy bántják szegényt. Dühösen mentem oda és kergettem el őket, majd hozzá fordultam.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle.

- Te is bántani fogsz? - kérdezte remegve, mire megráztam a fejemet.

- Nem foglak bántani nyugi. - mire a nyakamba ugrott és átölelt. Döbbenten hagytam, hogy a vállamba temesse a kis arcát, miközben a kis mancsaival szorongatta a pólómat.

- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle.

- Lee - suttogta halkan.

- Yoongi vagyok. - mondtam neki, és az egyik kezemmel letöröltem a könnyeit.

- Ugye te nem fogsz megverni? Nem fogsz elhagyni? - kérdezte, és újra kicsordultak a könnyei. Meglepetten, néztem rá, aztán elmosolyodtam.

- Nem, én örökre melletted leszek. - mondtam és újra átöleltem.

Egy hete, hogy megismerkedtem Lee-vel. Nagyon kis aranyos lány. Kint az udvaron játszok vele, amikor egy ismeretlen fiú jön felénk, valamint az árvaház vezetője. Ahogy a srác észreveszi Lee-t, elkezd szaladni. A lány a hátam mögött keres menedéket. Felnéztem a fiúra, aki értetlenül nézett ránk. Majd ér az igazgató asszony.

- Taehyung, nem fog rád emlékezni. Amnéziája van. - suttogta, mire a fiú bólintott.

- Te a barátja vagy? - nézett rám, én pedig bólintottam.

- Beszélhetnénk? - kérdezte, én pedig újra bólintottam, majd Lee felé fordultam.

- Most elmegyek beszélek vele, jó? Nem fogok messzire menni, látni fogsz. Ha baj van kiálts, vagy gyere oda. Jó? - mondtam neki.

- De ugye hamar visszajössz? És ő nem fog bántani téged? - kérdezte, mire elnevettem magam.

- Ha bántani fog beverem az arcát. Mehetünk. - fordultam vissza. Arrébb sétáltunk, majd ránéztem a fiúra.

- Szóval mit akarsz tőle, hogy hívnak? - kérdeztem.

- A nevem Kim Taehyung. A testvére vagyok. - mondta, mire összeráncoltam a szemöldököm.

- Azt, hogy? - kérdeztem, majd elmagyarázta. Szóval a fogadott testvére.

- Rendben, de ha bántani mered véged. - mondtam, mikor átbeszéltünk mindent.

- Köszönöm szépen. - felelt, majd visszamentünk Lee-hez. Szomorúan ült a padnál, ahol hagytam.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle.

- Semmi, ki ő? - mutatott Taehyung-ra.

- Taehyung, a barátunk mától. - jelentettem ki.

- Lee vagyok. - mutatkozott be.

- Taehyung.

- Rendben, Lee mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle, ő pedig elgondolkodott. Majd elmentünk játszani.

Taehyung-gal nagyon jól összebarátkoztunk. Már 4 év eltelt azóta, hogy megismertem őket, amikor ismét nem várt dolog történt. Lee-t elvitték az árvaházból. Utána is tartottuk a kapcsolatot, de ez már teljesen más volt. Olyan fura volt, hogy az alatt a 4 év alatt a szemem előtt nőtt fel.

Miután Lee elment, én Taehyung-hoz kerültem. Az évek elrepültek, sokszor voltak furcsa pillanatok. Például amikor Lee elmondta, hogy ő bizony hackerkedik.

Közben elkezdtem megismerkedni a fegyverekkel, mert a mai világban már szükséges. Persze nem mondtam el neki mert nem akartam megijeszteni. Leszerződtem a három legnagyobb maffia céghez, persze senki nem tudta.

Tudtam, hogy Lee egy nagyon ügyes hacker, így igen nagy népszerűségnek örvend és akár hányszor felkérik, mindig elmondja nekem. Így igen meglepődtem amikor találkoztunk a Mérgezett Rózsában.

- Mit keresel itt? - néztem rá dühösen amikor magunkra hagytak.

- Sajnálom, hogy nem beszéltem róla. De most elmondok mindent. - motyogta, halkan és belekezdett. Nem azzal volt a bajom, hogy itt dolgozott, hogy Namjoon mit tett vele most és akkor. Az fájt, hogy megzsarolták.

Ami pedig Namjoont illeti, neki inkább örülök. Sokszor láttam mind a két félt őrlődni. És reménykedtem benne, hogy helyre fog jönni a kapcsolatuk.

El is mondtam Lee-nek, hogy Nam miket tudott le a háta mögött vele kapcsolatban. Sőt amikor az a nap volt egész nap kínozta magát. Akkor elsírta magát, úgyhogy kénytelen voltam lenyugtatni.

Aztán vissza kísértem őt, majd elindultam haza. Már régóta elköltöztem Taehyung-tól.

Másnap Taehyung-hoz mentem el. Csendben vártam rá. Ő sem mondta el Lee-nek, hogy milyen piszkos dologgal játszik. Hogy miért nem mondtuk el? Mert nem akartuk, hogy megtapasztalja ezeket, amiket mi. Mert féltettük, noha már nagyon benne van a játszmában. De legalább nem bábú úgy, mint a többség nagy része.

- Ma egy találkozó? - kérdeztem döbbenten.

- Igen. - felelt. Majd hirtelen megcsörrent a telefonom. Namjoon volt az. Tudtam, hogy miért hív.

Miután elmentem érte neki vágtunk. Jó volt újra együtt lenni, ám a kávézóban furcsa érzés fogott el. Mintha körbe lennénk véve és figyelnek minket. Nem tudtam hova tenni ezt az érzést, amit jeleztem Taehyung-nak is.

Ő csak bólintva vette tudomásul, hogy oda kellesz figyelni.

Már sötétedett, amikor elindultunk, de nem történt semmi szokatlan, egészen odáig, amíg bennem fordultunk egy kisebb utcába, hogy lerövidítsük az utat. Ekkor körbe vettek minket. Egyből Lee-re vezettem a szememet, aki igen lesápadt a látványuktól. Nem tudom kik voltak ezek.

- Lám, lám te még élsz? - mondta az egyik, szerintem Lee-nek szánva. Ő nem válaszolt semmit csak remegett Tae karjai között.

- Ti meg kik vagytok? - sziszegtem nekik.

- A kislány pontosan tudja, hogy kik vagyunk. Eltöltöttünk néhány kellemes hónapot egymással mi. - felelt, majd lehunytam a szemem. Nem igazán értettem, hogy hogyan érti ezt. Biztos, hogy nem az árvaházból vannak, mert akkor felismerném őket.

Hirtelen furcsa hangot hallottam. Egy pisztolyt húztak fel. Egyből kinyitottam a szemem és abban a percben elsült a fegyver.