•■□●☆●□■•
Hát dobj el, kapj el
Hát dobj el, kapj el, én ugyan úgy várlak,
Mennyit, mennyit hazudtál a nagyvilágnak,
S az én szemembe is csak kamu volt a szavad,
Amúgy szeretnélek még de többé nem szabad!
Nem hagyom magam szenvedni, mert bántottalak,
Ezentúl szívem körül ott vannak a falak!
Kurvára le kell nyűgöznöd ahoz, hogy változzon
És hogy a szíved az én szívemben nyugodjon!
De te képtelen leszel erre, nem tudod lenyelni,
Hogy a büszkeséged és a múltat el kell engedni!
Gyere vissza hozzám! Többé nem könyörgök,
Ezentúl meglátod a mélyből is csúcsra török!
Nem kellesz sem te, sem senki más mellém,
Megépítem én magnak egyedül a békém!
Azért még valahol, mélyen talán várlak vissza,
Hiszen emlékszem még a millió csókra,
De hiába minden, ha ragaszkodsz a hazughoz
És nem bújsz többé hozzám, igaz otthonodhoz!
~keletkezés dátuma ismeretlen~
•■□●☆●□■•
1
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
