A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

2. fejezet

Még mindig a tegnapiak hatása alatt vagyok. Hogy miért is?

Röviden annyi, hogy tegnap szerencsétlenségemre összebarátkoztam egy eléggé furcsa fiúval, és most nem tudom levakarni magamról. Megadtam neki a messenger nevemet, de lehet hiba volt.

Mindig rám ír, egy percre se hagy nyugton. Az idegesség csak nőtt bennem, mikor reggelinél csak úgy elkezdett csörögni a telefonom. Anyáék csak értetlenül néztek rám, hogy mégis ki a franc zaklat.

Mikor elmeséltem nekik, szinte mind a ketten örömükben magukhoz öleltek. Szokatlan volt-e? Még jó hogy, hisz nem mindig ölelnek csak úgy magukhoz!

- És hogy sikerült összebarátkoznod vele? - kérdezte meg anyám, nekem pedig a zavar egyből kiült az arcomra. Amennyire ismerem biztos... nem 100%, hogy kifog röhögni.

- Levertem egy teljes sort a chipseknél. - mondtam ki minél gyorsabban. A hirtelen csend kicsit már zavart, hogy nem szóltak hozzám, de ez a pillanat el is állt, ahogy a nő fuldokló nevetéssel próbálta visszafogni magát. Apám csak csendben ült, és figyelte az eseményeket. Sose szól bele a veszekedéseinkbe, inkább ránk hagyja. De még a mai napig sem fogom érteni, hogy a bűnbánatba választotta az anyámat?!

- Mi olyan vicces?! - húztam fel magam most már véglegesen, majd felállva néztem az anyámra.

- Csak olyan szerencsétlen tudsz lenni néha! - és eddig tartott. A nevetése az egész házat belengte, mintha valami földrengés lett volna.
Szemforgatva hagytam ott őket, majd a szobámba feltrappolva ültem le az ágyra. Sóhajtva néztem az ablakra, ami a legvastagabb sötétítővel volt ellátva. Így szinte olyan volt, mintha éjszaka lenne.

Milyen jó lenne az ablak előtt állni, és a tájat kémlelni, ráadásul nappal?
Ha lenne egy kívánságom, azt kívánám bárcsak ne lettem volna beteg...

Lehet ez volt a sorsom...
Bár kitudja...
Az élet kiszámíthatatlan, mint mindig.
Bármi megtörténhet velünk, nem leszünk rájuk eléggé felkészülve. Ezt meg kell tanulni.

A telefonom ismét őrült csörgésbe kezdett. Ezt nem hiszem el! Ez a srác... az idegeimre tud menni.

Egy napja.
Egy kicseszett napja ismerem, de már úgy kezel, mintha puszipajtások lennénk!

Feladva az esélyeimet nyúltam a készülékért, ami ismét egy üzenettel lett ajándékozva. Elhúzva a zárat egyből beadta azt az eseménydús tartalmat, mint mindig.

Midoriya Izuku
Szia Katsuki!
Lenne kedved ma délután találkozni? Ma nem kell beállnom segíteni a boltban, és gondoltam eltölhetnénk az időt. Mit szólnál ha elmennénk egy játékterembe?🙂

Na jó. Ez túl kedves volt tőle. De mit válaszoljak? Nem mehetek el, hisz 1. csak este léphetek ki. 2. gimibe kell mennem. Azt hiszem paszolnom kell.

Bakugou Katsuki
Nem tudok menni, bocs. Esti gimis vagyok még mindig.

Remélem ennyi elég lesz neki. De úgy tűnik nem, hisz pár pillanat múlva válaszol is. Tényleg sok szabadideje lehet.

Midoriya Izuku
Tényleg, elfelejtettem. Sajnálom😔
De attól függetlenül át tudjuk tenni egy másik napra😁
A szombat jó lesz?

Bakugou Katsuki
Mikor pontosan?

Midoriya Izuku
Délután 14:15-kor?

Bakugou Katsuki
Nekem a délutánok nem jók.

Midoriya Izuku
Értem, de nem baj. Majd akkor átbeszéljük.

Erre már nem írtam semmit. Ha úgy veszük lett egy rendes barátom, de egy nyavalyás programot se tudunk megbeszélni! De minek aggódóm ennyire miatta? Nem az én hibám, ha nem tudok menni, hanem...

Hanem... ami bennem van...

Istenem annyira idióta vagyok! És mi van akkor ha nem délután, hanem este találkozunk? Abba nem lenne semmi ellenvetésem.

Bakugou Katsuki
A szombat jó lesz, de csak este érek rá. Úgy megfelel?

Midoriya Izuku
Persze😃

Mosolyogva borultam az ágyamra, majd a plafonra felragasztott csillagokat néztem. Nem elítélni! 5 évesen ragasztottuk fel, de még nem volt rá időm, hogy leszedjem. Bár mondjuk, nem is lenne szívem leszedni.

Ez azok a pillanatok közé tartozik, amikkel a betegségem elején kellett szembenéznem. Akkor csak a szüleim voltak nekem. Csak ők értették meg, milyen nehéz így az életem. A rokonak nem is nagyon érdekelte, hogy mi van velem. Csak magamnak voltam a szobámban, egészen a mai napig.

Midoriya...vajon ő képes lesz velem maradni, ha megtudja az igazságot?

A kis érzelgős Katsuki...
Vajon tényleg érteni fogja?
De ez amúgy is a későbbiekben fog kiderülni...
A kövi rész valszeg holnap fog érkezni ;)
Addig is puszancs nektek babók <3