A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

10.fejezet

Keringő testek a táncparketten; iszákos emberek az asztalnál; dübörgő zene, ami sérti a fülemet. Egyszóval egy rendes buli.

Már az utca végéről lehetet hallani a zenét, így még a házat se kellett keresni; mentünk a hang után. Ahhoz képest, hogy én izgultam, Deku olyan határozottan sétált, hogy már felötlött bennem: Nem ez az első buli ahova megy...
Persze miért is lenne? Rendes kölyök, aki kikapcsolodásként éli az életét. Bulik, pia meg persze a lányok.

- Minden rendben van? -kérdezte meg végül, mivel elég rendesen elbambultam. Zöld szemeivel kíváncsian méregetett. Sóhajtva néztem lentebb, és ekkor vettem észre a kezeit. Remegett. Szóval ő is ideges...

- Persze, csak izgulok egy kicsit. Ez lesz az első buli, ahova elhívtak eddig.

- Én is így vagyok vele. Eléggé meglepődtem, amikor írtad, hogy buliba megyünk. De persze örültem neki, mert hát..... így jobban megismerkedhetünk. -motyogta az orra alatt, majd az utcát kémlelve újra elindult.

Igaza van. Ezen a héten találkoztunk először, és még így se ismerjük egymást teljesen. Kíváncsi vagyok, hogy milyen életet él. Hogy hogyan teljesít a gimiben. Vannak-e testvérei? De ezekre is fény fog derülni.

***

Az emberek közt cikázva próbáltam megkeresni Kirishimát. Ha már meghívott akkor illene megköszöni. Szerintem. Pár szerencsétlenek is sikerült neki mennem, de mintha észre se vettek volna, folytatták a dolgokat.

A vöröst az egyik asztalnál találtam meg és egy feketehajú sráccal beszélt. Valamin jött röhögtek, mert mire odaértem még mindig nevettek.

- Oi, Kirishima! -fogom meg a vállát, mire meglepetten kapja felém a fejét, majd vigyorogva karolja át a vállamat.

- Csá, Bakubro! Azt hitem már el se jösz, hamár elhívtalak erre az igazán jó buliba! -kiabálta, de már éreztem rajta, hogy eléggé be van már lőve.

A következő pillanatban egy pohár vodkát nyomott a kezembe. Értetlenül néztem, mire biccentve egyet várta, hogy megigyam. Sóhajtva egyet húztam le a tartalmát, majd fintorogva csaptan le a poharat az asztalra. Azt hiszem már megvan alapozva a buli... Egyre több és több pia került a képbe, de persze mindegyikkel felvettem a versenyt.

- Jó a húzokád tesó! Igyál velem is! -a másik srác jött elém, majd egy-egy üveg sört rakott elém. Felnézve rá csak vigyorgott, majd az üvegre mutatott. Ezek tényleg le akarnak itatni. De nem vagyok olyan, aki ilyen hamar feladja!

Felkapva az üveget koccintottam a másikéval, majd ajkaimhoz emelve kortyoltam bele.

- Kacchan! -lépett mellém a zöldike, akivel már a buli eleje óta elváltunk. Az üveget lerakva kérdőn néztem rá. Arcai kivoltak pirosodva, és rajta is lehetet érezni már az alkohol szagát.

- Mi van már?! -morogva néztem le rá, de csak megszeppenten bámult. Ittasan olyan törékeny...

- Az egyik srác nem akar leszállni rólam! Állandóan követ és fogdos! -könnyezve karolja át a karomat, majd fejét a mellkasomhoz szorította. Kissé meglepve ért a tette, de nem toltam el. Kezemet a fejére raktam, majd hajába túrva kezdtem el simogatni. Éreztem, hogy egy kicsit beleremeg a tenyerembe. Sóhajtva néz fel, majd bele szemeimbe. Íriszeiben különös csillogást vettem észre, és mire feleszméltem már ajkai az enyémeken voltak. Sokkolva néztem végig, ahogy belekarol a nyakamba és egyre közelebb ül húzz magához. Szóval nem a lányokat szereti...... ő meleg....

Kicsit eltolva előlem néztem a szemeibe, mire szomorúan csak a földet pásztázta.

- Meleg vagy. -jelentem ki egyszerűen, mire kicsit késve, de bólint.

- Sajnálom, de nem mertem elmondani, mert féltem, hogy te is ott fogsz hagyni, mint a többiek! Nem akartam újra magányos lenni! Veled akarok maradni! -zokogva nézte még mindig a földet.

Az üvegért nyúlva lehúztam a megmaradt tartalmát, majd a fiú álla alá fogva emeltem fel a fejét.
Mélyen néztem zöldeit, majd arcára simítva közeledtem felé.
De miért érzem azt, hogy ennek nem lesz jó vége?

- Nem leszel magányos többé! -suttogtam elé, majd újra ajkaira nyomtam a sajátomat. Nem ellenkezett és nem is tolt el. Egyre jobban mélyítettük ajkaink játékát, ami olyan volt, mintha a levegőben szárnyalnék. Szabadnak éreztem magamat. Gondok, felelősségek nélkül. És ez maga volt a mennyország.

De persze ekkor még csak nem is sejtettem milyen gondok fognak minket érni. És persze abba se gondoltam bele, hogy ennek a csóknak, ami köztünk történt, utána milyen hátulütői lesznek...
Úgy nagyából az egész életemre nézve. Persze teljesen kivoltam már attól a kevés italtól is, így szinte a bulinak a fele teljesen eltűnt a fejemből...

Meg is hoztam a következő részt!
Remélem elégedettek lesztek vele és tetszeni fog :)
És nagyon, de nagyon köszönöm az 1K megtekintést a könyvre <3

Puszancs babók <3