A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

7.fejezet

- Nagyon finom lett! Kösz Kacchan! -kacsint rám, miközben kerekedő hasát simogatja. Egy nagy adag katsudont készítettem, ha már vendégünk is van.

- Ne neveznél már így! Mintha vissza mentem volna az óvodába! -fogom a halántékomat, hogy a feltörő haragomat ne súlytsam le rá. Másfél óra múlva mehettek suliba, de őfelsége nem nagyon akar elmenni innen.
Nem is tudom mi kénne csinálni, hisz nem nagyon járnak vendégek hozzánk, főleg nem hozzám. Annyira lehetetlenek hangzik, hogy van egy barátom, aki még csak nem is sejti, hogy mi van velem, de mellettem marad.

Apró mosolyt megejtve megyek fel a szobámba, hogy az iskolai egyenruhában legyek. Persze ebből csak az inget hordom. Semmi kedvem nincs abban a szar nadrágban feszíteni.
A hajamat hagyva úgy ahogy van, lépek be a fürdőbe, majd alaposan fogat mosok. Utálom az olyanokat, akik nem törődnek a külsejűkkel. Vagy egyáltalán magukkal.

- Csak nem készülődsz? -dölt az ajtó szegélynek a zöldike, miközben végig nézet rajtam.

- De, éppenséggel igen. Semmi kedvem sincs menni. -unottan öblítem ki a számat, majd köpöm ki a kagylóba.

- Hát, őszintén? Én el se indulnék. Inkább otthon feküdnék az ágyban és nyomnák azokat az olcsó telefonos szarokat. -gondolkozott be, majd bentebb jőve leült a kád szélére.

- Hmm. Inkább először a Tv előtt ülnék. Majd ha azt megunom, max a telefon. -nézek rá a tükörből, de kissé zavarba is jövök, mivel végig a tükörképemet nézte. - Mit nézel?

- Csak elbambultam. De nekem lassan menni kell. Még segítenem kell a boltban anyának... - állt fel, majd az öklét nyújtotta, hogy összeérintsem. Kissé zavartan meg is tettem, majd intve ki is lépett.

- Viszlát, Kacchan! -kiabált lentről, és őszintén... már vártam, hogy mikor mondja ki. Morogva töröltem meg a számat, majd ismét lesétálva ugrottam a kanapéra.

***

- A mai órán a függvényeket fogjuk ismételni. A táblára írom fel őket, és 5 perc alatt kell megoldani. Az elsőt dícséretben részesítem. -szólalt meg a tanárnő, majd a zöld tábla elé lépve, szinte csikorgatva írta fel a példákat.
Morogva kaptam a kezembe a tollamat, majd egyből a feladatnak szenteltem minden figyelmemet.
Sajna, vagy sem most egymás mellé kellett ülnünk, mivel a saját termünk javítás alatt áll. Így kénytelenek voltunk a szomszéd terembe költözni.

-Bakugou...- bökött meg oldalról osztálytársam, név szerint Kirishima, mire csak unottan néztem fel rá. A napokban észrevettem, hogy állandóan figyel, és mindig próbál beszélgetést  kezdeményezni.

-Mi van?- morogtam felé, majd tovább írtam a feladatot.

-Segítsél már! Nem értem az egészet.- bökött a lapjára, majd rám nézet.

-Hát szerintem inkább tanulnod kénne, nem egész nap szarságokon lógnod...- szóltam szarkasztikusan, mire szemforgatva fordult felém egész testtel.

-Mintha te nem csavarognál egész nap!- húztam fel a szemöldökömet, majd kihívóan felnéztem ismét.

-Nem, mivel mintadiákként én tanulok, és nem marhaságokon lógok. Neked is ezt kénne tenned. -vágtam vissza, mire vigyorogva újra megbökött.

-Érdekes srác vagy. -vigyorodott el ismét, mire hegyes fogait villantotta.

-Te meg fura vagy. Mit akarsz tőlem?

-Ez milyen kérdés volt. Barátkozni akarok. -teljesen lefagytam a kijelentésén. Nem hittem el amit mondott, de legbelül éreztem, mintha a boldogságtól szétrobbannék.

-Csendbe lettél. -kezdett legyezni előttem, mire a kisebb transzból fekellve vágtam egy grimaszt.

-Miért akarsz velem barátkozni? -gúnyosan elmosolyodtam, mire csak meglepett arccal figyelt fel. -Miért pont velem akarsz barátkozni?

-Mert nem lehet? -kérdezte olyan könnyen vissza, mintha csak egy cukrot kapna egy idegen nőtől.
Nem akartam válaszolni, csak sóhajtva toltam elé a feladatlapot, de úgy, hogy a nő ne vegye észre.

-Gyorsan írd le. -ennyit mondtam, majd zavartan elnéztem. Egy barátnak segítek. Én? Ez olyan előrelépés, hogy letudnék fordulni a székről.

-Kösz bro.- hevesen hálálkodva, szinte hipersebességgel körmölte le a példákét. Röhögtem volna rajta, de akkor felkelltem a többiek figyelmét is.

Ilyen napom se volt még, hogy magamtól találják egy barátot. És most az egyszer büszke is vagyok magamra...

Kihagyásokkal, de meghoztam a következő részt. ^^'
Remélem tetszeni fog nektek :)
Puszancs nektek babók <3