A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

3. fejezet

Már a suli is szörnyű volt, főleg az tett rá egy lapáttal, hogy dolgozatot írtunk és az egyik kérdésre nem tudtam a választ. Optimista vagyok, szeretem ha a dolgok a helyén vannak, leginkább a fejemben. De persze el kellett csesznem.

Hah, még gondjaim lesznek úgy érzem. Bár ki tudja. A tegnapi beszélgetésem óta Midoriyával nem is beszéltem. Nem írt, nem hívott. Ez egy kicsit elég szokatlan, de betudtam annak, hogy biztos nem ér rá a munka miatt. Hisz egy boltot kell vezetnie a szüleivel, így nem hiszem, hogy könnyen szabadulni fog. De se baj, legalább majdnem nyugisan telt a napom.

A találkozót szombatra beszéltük meg, és még csak kedd van. Nem mondom azt, hogy izgulok, csak kissé ideges vagyok. Nem nagyon járkálok közös programokra, meg hát minek.

De ezalatt az idő alatt is biztos, hogy találkozni fogunk, semmi kétség sem fér bele.

De miért akart annyira elhívni? Talán unatkozik?
Jó, mondjuk mondta, hogy nincsenek barátai, de akkor is. Az ember szeret valamikor egyedül lenni.

Akkora egy antiszociális lettem, hogy azt el se hiszem. Miket beszélek? Örülnöm kéne, hogy végre kilépek a konfortzónámból. De az a baj, hogy félek.

Félek a változástól. Soha nem voltak barátaim, erre egy csapásra kapok egyet.

A mai időhöz képest hidegebb volt, és még csak egy pulóver se volt nálam. Mikor fogok végre felnőni?
Legalább ebbe az idétlen táskába tettem volna bele, de nem. A drága kis agyam úgy volt vele, hogy fasza csávó vagyok, és nem lesz semmi bajom.

Most gondolom nevettek, hogy ki lehet az a hülye, aki saját magát égeti le? Na, ez a személy én vagyok. És szögezük le, nincs semmien agyi betegségem.

Most pedig vissza a jelenbe, mert sikerült ismét elbambulnom, aminek az lett a következménye, hogy majdnem neki mentem az oszlopnak. Hát én tényleg hülye vagyok!

- Ennyire fáradt vagy? - felkapva a fejemet a hang irányába vettem csak észre, hogy újdonsült barátom, azaz Midoriya áll előttem. A falnak volt dőlve, kezei a mellkasa előtt keresztbe voltak fonva.

- Te mit keresel itt? Azt hitem, hogy dolgozol.

- Mint ahogy tegnap is megírtam, ma nincs semmi munka, így gondoltam találkozhatnánk. - rántotta meg a vállát, majd ellökve magát a faltól lépett mellém.

- És honnan tudtad, hogy a sulim erre van? Talán lenyomoztál? - húztam fel a szemöldökömet, majd gyanúsan néztem rá. Lehet nem kéne, de én még ezt is simán kinézem belőle.

- Nem vagyok nyomozó, hogy mindennap a seggedben legyek. Meg amugy is, amikor először jöttél már akkor láttalak, hogy ebből az irányból jösz. Így csak tippeltem. - vigyorgott el, majd mellettem koslatva kísért haza. Egész úton csak beszélt és beszélt, mint akinek szófosása van. Még most sem értem, hogy a picsába nincsenek barátai?

- Mindig ennyit szoktál beszélni? - vágtam a szavába, hisz kb. 20 perce valamilyen sorozatról dumált.

- Általában igen, meghát nincs kivel megbeszélni ezeket. Magamnak való vagyok.

- Egyáltalán jársz suliba?

- Persze. Az egyik közeli gimibe járok.

- És ezek mellett még dolgozol?

- Hát igen. Anyával csak ketten vezetjük a boltot.

- A fateroddal mi van? - kérdeztem meg, de egyből érzékeltem, hogy még a levegő is megfagy köztünk.
Rossz témába tapintottam bele?

- Nincs itthon. - ennyi volt a válasza, majd mintha mi se történt volna, újra elkezdett mindenféle marhaságról beszélni.
Biztos, hogy rejtegett valamit. De nem is fogom zaklatni. Ha akar, majd beszél róla.

Fél óra múlva a kiskapunkban álltunk. Kissé a kínos csend is beállt közénk, de hamar fel is oldódott. Mosollya szinte olyan volt, mintha a nap kellne felfele. Ragyogó volt.

- Na, én megyek. Majd még találkozunk. - intett egyet, majd indult volna elfele, de mégis utána szóltam.

- Remélem ebből nem csinálsz rendszert! - kiabáltam utána, mire meglepetten nézet rám.

- Miből?

- Hogy elém jösz. Azért nem akarom mindennap a képedet látni. - gúnyos mosolyra húztam a számat, de csak felnevetett.

- Nyugi. Én se akarom azt az unott arcocskádat látni! - majd az utca sötétjében eltűnve ment el.

Apró mosoly kúszott az arcomra, majd a lakásba belépve feküdtem le a kanapéra a mai nap eseményeit kipihenni.

Itt is van a 3.fejezet...
Lehez egy kicsit sablonos lett, de majd a későbbiekben majd beindulnak a szálak ;)

Remélem tetszett, ha igen nyomj egy vote-t :)

Puszancs babók <3