A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

24.fejezet

- Na ide értünk, de akkor most hogyan tovább? - kérdezte meg hirtelen Kaminari, mikor már az épület melletti bokrok közé voltunk bújva. Mondjuk kellett jó pár perc is, hogy egyáltalán ideérjünk, hisz Kirishima és Sero az egyik kanyarnál elkezdtek veszekedni, hogy mégis merre kell menni.

Persze én tudtam az utat, de a világért se szóltam volna nekik. Jó volt látni, mennyire hülyék is, hogy nem vettek észre. De tudjanak rá. Igazából el se gondolkoztam azon, hogy hogyan kellene ezek után folytatni. Így is elég  kockázatos lépést tettem, hogy fényes nappal kint vagyok az utcán, így még sokkal jobban kell figyelnem magamra és Dekura is. Bár így is eléggé beleizzadtam a ruhámba, de nem fogok semmi felelőtlent tenni.

- Valahogy be kellene menni egy hátsó ajtón, csak azt nem tudom, hogy tényleg van-e bejárat. - gondolkoztam el hangosan, majd lassan kisandítva néztem szét. Egy árva lelket sem lehetett látni, még a házban sem. Ez a férfi nagyon kitervelte, hogy mégis mit, hogyan tegyen meg.

Inko nem mondott semmi többet, csak hogy mentsem meg Izukut. Ha erre gondolok egyre csak rosszabb és rosszabb rémképek ugranak a fejembe, és egyszerűen nem tudom onnan kikergetni őket. Félek, hogy olyan traumán fog ezek után átesni, amiben még én sem tudnék segíteni, és én ezt nem akarom.

- Ott egy ajtó! - szólalt fel halkabban Kirishima, majd ujja vonalát követve néztünk a tőlünk jó pár méterre lévő ajtót. Valamiért elég gyanúsan nézet ki az egész, hisz nem tudhatjuk mi lehet az ajtó mögött. Biztos foglalkozott azzal is, ha mondjuk bárki be akarna menni, akkor tesz oda valami csapda szerű dolgot. Rizikós volt az egész, és nem áll szándékomban kockáztatni.

- Miért nem mászunk be ablakon? - kérdeztem meg végül a többiek, mikorra már nem az ajtót néztem, de Seron kívül senki sem maradt itt. - Ezek hova tűntek?!

- Nekik már hamarabb eszükbe jutott ez a lehetőség. - mutatott fel a tetőre, ahova gyorsan oda is kaptam a fejemet, és a két idióta már az ablak kinyitásával bajlódott. Gyorsan az eresz alá futva közelítettem meg a házat, majd Sero egy bakot tartva felpattantam a tetőre. A fekete hajút is gyorsan felhúztam, majd a két majomhoz lépve mindkettőnek adtam egy nyaklevest.

- Hogy lehettek ekkora marhák, hogy nem szóltok? - osztottam ki őket, mire Denki csak szemet forgatva piszkálta meg a kinti zárat, és már bent is voltunk az épületben. A lakásnak ezen részén olyan csend honolt, hogy már tényleg azt hittem, hogy nincs itthon senki. Lassan a szobaajtóhoz siettem, majd pár másodpercet várva intettem a srácoknak, hogy jöjjenek közelebb. - Figyeljetek, először Inkót kell kimenteni, és csak azután tudunk Izukura koncentrálni. Azt tudjuk, hogy a nő a padláson van, és persze azok mindig fent vannak. Szerintem ez egy olyan háznak tűnik, ahol a padláshoz vezető út, az a lehúzós létra lesz, és félek, hogy az is elég zajt fog csapni. - a telefont kikapva, gyorsan tárcsázni kezdtem a számot és alig kellett pár másodperc mire felvette.

- Katsuki!

- Inko-san, már nincsen semmi probléma. A srácokkal már a lakásban vagyunk egy szobában az emeleten. Kérem mondja el pontosan, hogy merre van! - utasítottam határozottan, mégis gyengéden a nőt, hogy ne pánikoljon be.

- Melyik szobában vagytok?

- Azt nem tudom pontosan. A szoba belülről kék színű, és egy francia ágy áll az ablakkal szemben.

- Az az én szobám! Ahogy ki jöttök, forduljatok balra és ott lesz egy másik folyosó. A plafonon van a padlás bejárata, azt le kell húzni. - adta az utasítást a nő, mire bólogatva jegyeztem meg, hogy merre is kell menni. És nincs is olyan messze.

- Azt nem tudja, hogy Izuku merre lehet a házban? - kérdeztem meg, hisz azért a remény hal meg utoljára.

- Sajnos nem tudom. Engem hamarabb zárt be, utánam Izukut vonszolta el valahova.

- Mindenképpen segíteni fogunk! - szólt bele a vonalba Kirishima, mire a másik két srác is bólogatva adták egyetértésüket.

- Nem kell félnie. Kihozzuk a fiát biztonságban.

- Köszönöm Katsuki. - boldog hangja engem is egy kicsivel jobb kedvre derített, így gyorsan elköszönve kezdtem gondolkozni, hogy akkor a zöld hajú srác merre is lehet. Minél hamarabb végzünk itt, annál hamarabb kikerülhetünk ebből a pokolból.

Sajnálom, hogy ennyit késtem először is, de őszintén megmondom semmi ihletem nem volt, hogy hogyan folytathatnám :( De most már megérkeztem, szóval halikaaa XD Remélem tetszett nektek ez a rész is ;) Puszancs nektek babók <3