A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

15.fejezet

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem, hogy elaludtam. A lábaim és a hátam teljesen elzsibbadtak, szinte nyögve ültem fel a kényelmes ágyon.

Nagyot ásítva néztem szét a szobában, majd az órára pillantva tudatosult bennem, hogy 01:26 van. Kimászva lépkedtem az ajtó felé, majd a konyhába lemenve vettem elő a tejet. Persze ilyenkor arra számítottam, hogy a szüleim aludni fognak. De ebben az időpontban teljesen kiment a fejemből, hogy van még egy vendég a házban.

Megfordulva vettem észre a pulton ülő Midoriyát, aki a csészéjében lévő kakaót szürcsölgette. Majdnem felkiáltottam ijedtségemben, de végül befogtam a számat, hisz nem akarok lármát csapni.

- Te mikor jöttél ki a fürdőből? - tettem fel a legértelmetlenebb kérdést a világon, hisz valószínű akkor, mikor aludtam.

- Mikor bealudtál, rá azt hiszem olyan fél óra múlva. - vont vállat, majd ismét az italából kezdet el inni.

- Anyáékkal találkoztál? - kérdeztem halkan, mire lassan bólintva nézet szemembe.

- Beszéltem velük, és mondták, hogy bármeddig maradhatok. - ez után egyáltalán nem beszéltünk egymással.

Mindkettőnkben ott voltak a kérdések, mégse voltunk képesek feltenni őket. A csendet szinte vágni lehetet volna, és az idegesség az egész testemen végig futott.

Mit kénne ezek után mondanom? Egyáltalán akar velem beszélni?
Pedig meg kell majd ejtenünk, hisz ami vele történt, azt nem lehet már eltitkolni. 

- Szóval... - kezdtem volna bele, de velem egy huzamban szólalt meg ő is.

- Figyelj...

Mosolyogva néztük egymás reakcióját, majd biccentettem, hogy kezdje ő.

- Ezt.... miért nem mondtad el hamarabb? -sóhajtva dőltem hátra a székben, majd a plafont bámultam. Felvoltam készülve erre a kérdésre is, mégis fura, hogy már ide jutottunk.

- Nem bíztam benned eléggé, hogy el merjem-e mondani. Nem akartam azt újra átélni, mint régen. Nem akartam, hogy te is ott hagyj a semmiben, mint mások. Barátokat akartam ismét szerezni, de mégis tartózkodó voltam. Hisz a történteket nem lehet csak úgy elfelejteni. - mondtam végül el mindent, mire kis csend telepedett ránk, végül újból megszólalt.

- És a napfény betegség?

- Hát jah, erre mit mondhatnék? Megtörtént és kész. Nem tudom, hogy tudnék kigyógyulni belőle, de az orvosok szerint nem is lehet. Ilyen maradok és kész. - végül a hátára mutattam - És veled mi történt?

- Nem tudom, hogy elmondhatom-e. - keserű mosolya húzta száját, de ez már átment sírásba, majd könnyek lepték el az arcát.

- Hé, nyugi. Ne idegesítsd fel magad, rendben? Ha egyszer sikerül majd elmondani, én meg foglak hallgatni. - nyúltam át a pulton, majd csuklóját megszorítva biztattam. Nem erőltettek semmit. Ha már én se mondtam el neki egyből, akkor képes vagyok várni, amíg bízni fog bennem.

- Visszatérve a régi ügyre... -vette el a kezét, majd kezdte el tördelni az ujjait. Éreztem, hogy a hangulat kezd más irányt vetni. Valami más felé.

- Izé....

- Tudom, hogy te nem kedvelsz engem. És én elfogadom a visszautasítást is. - vigyorogva kezdte el vakarni a tarkóját, de látszott, hogy emögött a kifejezés mögött más is van. Szomorúság, bánat, csalódottság.

- Midoriya, figyelj...

- Ne kezd, Kacchan. Ne keress kifogásokat vagy magyarázatokat. Eltaszítottál, nem akarsz velem lenni. Értem. De ne mondj baromságokat, ha már nem kellek neked. - sóhajtva fogtam meg a fejemet, hisz nem akarok az éjszaka kellős közepén veszekedni vele.

- Rendben. Szerintem hagyjuk a mostani témát. Menjünk aludni, jó? - álltam fel végül, majd a szobára mutattam. - Én majd alszok a kanapén lent. - majd meg se várva válaszát mentem a nappaliba, és a fekvőhelyre dőlve takartam be magam.

Ezt még akkor is meg kell beszélnünk, még ha már kerülni akarja a dolgokat. Mi van ha valami titkos rokon miatt lenne az egész. Vagy csak én képzelek sokkal többet ebbe?

Itt is lenne a kövi rész.
Remélem tetszett nektek :)
Lehet nem lesznek már olyan sokszor részek a suli miatt, de próbálok mindent bele adni ;)

Éééééés......

Ismét kirakok egy könyvet, de annak sem fogom gyakran hozni a részeit (suli XD). De megpróbálok mindent beleadni abba is :)

És ezúttal nem Bakudeku lesz, hanem Shinkami <3

Remélem ez is be fog jönni nektek :)

Puszancs nektek <3

U.i:. A prológust mindjárt ki rakom :D