A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

16.fejezet

- Te mi az istent keresel itt lent? - ez volt anyám első szava hozzám, miközben a párnát neki csapta a fejemnek, amíg még mélyen aludtam. Mondhatom, ilyenkor szeretem a legjobban őt. Egy békés alvás után egyből egy idegbeteg fogadtatása.

- Deku alszik fent. - morogtam az orrom alatt, fel sem fogva, hogy mit mondtam.

- Deku? Midoriyára gondolsz? - kérdezte értetlenül, mire felülve megdörzsöltem a szememet. A tegnapi ruha még mindig rajtam van, így kicsit fintorogva lekaptam magamról a ruhát, persze a boxert magamon hagytam, majd kivittem a szennyesbe a nem kívánt anyagokat. Anyám még mindig karba tett kézzel vár rám, mire sóhajtva mentem a konyhába. Persze apám és Midoriya is bent volt, szóval valószínűleg hallották amit mondtam. Vállat rándítva mentem el mellettük, majd a hűtőben kutatva vettem ki egy kész salátát.

- Deku, mi? - hallottam meg flegma hangját, mire enyhén felszaladt szemöldökkel fordultam felé.

- Talán problémád van? - kérdeztem vissza gúnyosan, nem válaszolva a kérdésre. Ez egyre jobb lesz.

- Csak kíváncsi vagyok, hogy miért hívtál így. - meglepődöttséget színlelve nézte a tányérját.

- Ha te már Kacchannak becézzel, akkor nekem is van jogom valamilyen ,,nevet” adnom neked. - vigyorogva figyeltem a reakcióját, mire semleges tekintetével felállt, majd mellettem elhaladva megveregette a vállamat. Egyenesen a szobám felé vette sz irányt. Biztos, hogy mondani akar valamit. A salátával a kezemben mentem fel utána, majd az ajtóban megállva kezdtem hallgatózni.

Semmi neszt nem hallottam, így nagy lendülettel estem be a helyiségbe. A szobából semmi zaj nem hallatszodott ki, de a fürdőből annál inkább.
Kisebb léptekkel indultam meg az ajtaja felé, és semmire se gondolva nyitottam be. Hiba volt.

Midoriya a csap előtt állt, egy szál boxer kíséretében. Fejét felém kapta, de a mosolya egyből leolvadt az arcáról. Szemeiben furcsa csillogás vette át felette az irányítást, majd lassú mozdulatokkal megindult felém.
Nyelnem kellett egyet, hisz nem voltam felkészülve erre az egészre. Nem is akartam.

Ajkait kéjesen megnyalta, majd kezeit a nyakam köré rakta. Csípőjét egyre jobban nyomta ölemnek, amitől egy halk sóhaj szaladt ki a számon. Befogva a számat próbáltam eltolni a kisebbet, de sehogy sem akart elengedni. Mint valami csimpaszkodó majom.

- Kacchan... -suttogta nevemet a fülembe, majd egyre lentebb csúszott, amig el nem érte a boxerem szélét. Ujjait az anyag korcába akarta akasztani, de elcsapva a kezét mentem hátra az ajtóhoz.

- Deku, ezt nem kénne! - próbáltam erélyesebben felszólalni, de mutatóujjával befogta számat. Íriszei szinte falták az enyémeket, annyira bele volt merülve a látványba.

- Kacchan... kérlek, legalább .....csókolj meg.... - sóhajtva búgta szinte ajkaimra, majd egy könnycsepp folyt le szeplős arcán. Ijedten néztem a másikra, de felfogni se volt időm, párnácskáit az enyémekre nyomta. Levegőt is elfelejtve venni néztem, ahogy a zöldike próbál csókolni.

Hirtelen mintha egy villámütés ment volna végig a gerincemen, úgy karoltam át a derekát közelebb húzva magamhoz. Belemosolygott a csókba, majd kezeit a tarkómon felfelé egyenesen a hajamba vezette. Kisebb szálaimat kezdte el húzogatni, miközben mélyről egy fura morgás tört fel belőlem.

Ösztöneim kezdtek el vezetni, mivel éreztem, hogy nincs elég közel hozzám. Feneke alá kapva emeltem fel az ölembe, lábaival szorosan átkarolva derekamat.
Csókjaink egy percre se maradtak félbe, akárhányszor elszakadtunk egymástól levegővétel miatt, úgy kaptunk vissza a másik ajkaira.
A nyálunk állandóan keveredett; nyelveink szenvedélyes táncot jártak a másik szájában.
Sóhajok tömbelege lepte el a szobámat, miközben testét a falnak nyomva csókolgattam a nyakát. Édes nyögései szinte lágy dalkamként lepte el hallószervemet, amitől egy kaján mosoly ült ki pillanatokkal később az arcomra.

Kezeivel állandóan húzogatta hajszálaimat, mintha valami rongybaba lennék. Alul éreztem, hogy egyre jobban kezd szűkösödni a hely és ettől megijedtem. Most akkor meleg vagyok? Szerelmes lennék belé? Akarna egyáltalán velem lenni?

Millió kérdés lepte el az agyamat, olyannyira, hogy nem tudtam koncentrálni az előttem lévő Dekuban.

- Kacchan, minden rendben? - kérdezte pár perc elteltével kicsit félve, mire fejemet megrázva néztem zöld szemeibe.

- Nincs semmi, csak.... gondolkodtam. - mosolyodtam el, miközben arcára simítottam a kezemet. Arcára halvány pír kúszott fel, majd tenyerembe bújva nézet újra rám. - Nem tudom még, hogy ilyenkor mik a teendők vagy hogy is kénne viselkednem. De megpróbálok olyan barát lenni, amilyen szeretnéd hogy legyek. De a modoromtók tekints el, mert nem fogok megváltozni....

- Leszel a barátom? - kérdezte pár perc fázis késéssel, mire zavartan lepillantva bólintottam egyet.

Mosolya az egekig ért, kezeivel olyan szorosan ölelt, azt hittem ketté töri a gerincemet.

Na sziasztok :)
Nos nem akarok kifogásokkal jönni, de tényleg nem volt időm írni :(
Remélem ezzel az aprócska résszel mindenki elégedett lesz ;)
Puszancs nektek babók <3