A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

11.fejezet

Mostantól eldöntöttem...
Nincs az a pénz, hogy én mégegyszer ilyen buliba menjek!
A fejem az megállás nélkül hasogat; a hányinger az már kaparja a torkomat; a testem az önálló életet kezdett élni.

Persze kissé meglepő, hogy a szobámban fekszek az ágyamban, és egyáltalán fogalmam sincs hogy kerültem ide. Lehet az is benne van, hogy a fél bulira egyáltalán nem emlékszem, mert hát Kirishimáék eléggé leitattak.

Morogva próbáltam kikecmeregni az ágyból, hogy a fürdőben megtudjam mosni az arcomat. Nem kis akadályokba ütköztem bele. Neki estem az ajtónak; belerúgtam a szekrény sarkába; lefejeltem a falat.

De élve eljutottam a célomig, még akkor is, ha a kislábujjam az sajog.

Megengedve a csapott locsoltam arcomra a jóleső hűtőanyagot, majd sóhajtva dugtam alá az egész fejemet. Valami annyira motoszkál a fejemben, hogy elfelejtettem egy fontos dolgot. És a legviccesebb, hogy képtelen vagyok rájönni.

Először is, ki hozott haza? Bár ezen nem is kénne gondolkoznom, hisz Midoriya tudja csak, hogy itt lakom. Szóval egy pipa megvan.

Mi történt a buli vége fele?
Egyszerűen minden kiesett a fejemből, csak odáig emlékszem, hogy Kirivel csak úgy vedeltük a sok piát. Fúú, most belegondolva le kellett volna állnom, azért nem akartam megütni az alkoholista szintet.

Kiemelve a fejemet zártam el a csapott, majd egy törülközőt kivéve a szekrényből dobtam fel a hajamra. Fordultam volna megfele, de arra nem számítottam, hogy vendégem is lesz. Majdnem elkiabálva magam estem hátra, hisz Izuku olyan közel állt hozzám amikor elfordultam, hogy a szívem a torkomban dobog.

- Mi az istent keresel itt?! -kaptam vissza hangomat, majd erőt véve magamon eléléptem. Semleges arccal bámulta az enyémet, és ez egyáltalán nem olyan viselkedés, amivel megismertem. Felvont szemöldökkel vártam, hogy megszólaljon, de egy hang se jött ki belőle. - Ha nem baj, én most kimennék, mert eléggé szarul érzem magam, és jó lenne lefeküdni! - próbáltam mellette elmenni, de kezét az ajtófélfára rakta. Kissé idegesen néztem le szemeibe, hogy ezért már magyarázatot várok.
Pár lépést bentebb jőve csukta be az ajtót, engem pedig a wc csészéig tolt, majd rálökve kényszerített, hogy üljek le. Értetlenül kaptam fel a fejem, de abban a percben sokolódtam, ahogy az ölembe bele ült.

Mégis mi az istent csinál?!
Túl sokat ivott, és még most se százas?!

Kezeit a nyakam köré kulcsolta, csípőjével fentebb tolta magát, eléggé kényes területre. Még levegőt is elfelejtettem venni, ahogy nyakamhoz hajolva kezdte el csókolgatni a bőrömet.

És az a legijesztőbb, hogy a testem nem reagált másképpen. Elfogadta őt, mintha már megtörtént volna ez a szituáció.

Hirtelen olyan pánik tört rám, hogy lelöktem magamról hajtottam fel a wc csésze tetejét, majd ami a gyomromban volt mindent kiadtam. A karjaim remegnek, a levegőt úgy veszem, mint akinek légszomja van.

- S-Sajnálom Kacchan... -szólalt meg a zöldike mögülem, de nem fordultam meg, hisz még jött aminek jönnie kellett. De azért folytatta. - Csak a tegnapiak után azt hitem, hogy van köztünk valami. De látszik mégsem akarsz velem együtt lenni... -szomorúan sóhajtott fel, mire leblokkolva fordultam inkább felé. Hogy mi együtt?!

- Én nem tudom miről beszélsz, mert ha történt valami a buliban, annak a felére egyáltalán nem emlékszem. Ha ígértem vagy tettem veled valamit, akkor bocs, de illuminált állapotban voltam. -mondtam ki, majd az említett dologra dőlve töröltem meg a számat. Nem akarom megbántani, de érzem, hogy most ezzel a kijelentésemmel eltávolodtunk egymástól.

- Tényleg nem emlékszel semmire? Még rólam se? -olyan mintha kisebb kétségbeesés suhant volna át az arcán, majd könyörgő tekintettel figyelt.

- Mint mondtam, nem emlékszem. És ha történt valami, akkor... - szavaim azonnal eltűntek, ahogy újra az ölemben ülve nézett le vörös íriszeimbe, majd egy percet sem kímélve hajolt ajkaimra. Nem viszonoztam hisz teljesen lefagytam...

Egy fiú megcsókolt...
Egy fiúval csókolózom...
Az ölemben ülve csókol...

- Ez történt a buliban. -hajolt el tőlem, ahogy érzékelte nem viszonzásomat ajkai után.

- Mi?

- Megcsókoltál, hogy próbálj megnyugtatni. És én.... - pirult el teljesen -... nem bántam meg. Kezdelek megkedvelni...

Egy srácnak tetszem. Akkor ő meleg. De én hetero vagyok, szerintem. Jó eddig egyáltalán nem jártam senkivel, így egyáltalán nem vagyok képes megállapítani a szexualitásomat. De ez a fiú nem közömbös nekem, de akkor is új lenne nekem ez az egész. Időre lenne szükségem. És persze, még a titkom elmondását se szeretném a tudtára adni.

- Figyelj, nekem ehhez még idő kell. Abban se vagyok biztos, hogy most a lányokat vagy a fiúkat szerettem. -sóhajtva dőltem hátra, de a fiú el nem engedve dőlt a mellkasomra.

- Várni fogok rád...

Meg is hoztam a következő részt...Yeyyyy XD
Ha tetszett, akkor a kis csillagocskát nyomd meg :D
A kövit még nem tudom, hogy mikor hozom meg :)
Puszancs babók <3