23.fejezet

640 52 8
                                    





- Meddig szándékoztok még itt maradni? - morogva emeltem fel a fejemet a könyvek közül, mivel a házikat pótoltam befelé. A fiúk a földön ülve kártyáztak, és minden felé hülyeségen felnevettek ha lehetett, és már az idegeimet húzták. Nem arról van szó, hogy unom őket, - kivételesen nem - csak annyi minden kavarog a fejemben, hogy egy kis csendre vágyom. És nem bírják befogni a szájukat!

- Nyugi van, Bakugou. Nem kell aggódni, gyere te is játszani velünk egy kört. - intett egyet Sero, majd sóhajtva leültem közéjük, addig Kirishima az új paklit kutyulta.

- Min idegeskedsz ennyire? Miatta van? - kérdezte meg mellőlem Kaminari, de csak egy csúnya nézés kellett, és belé fojtottam a szót. Nem akartam róla beszélni. Legalább ezt az egy napot azzal akartam tölteni, hogy senki mással nem foglalkozom, csak magammal. 

- Hiába morogsz ránk, igazunk van! Beszélned kellene már vele, nem gyáva nyúlként elhúzni a problémák elől! - szólt rám a vörös hajú, de csak makacsul elnéztem tőle.

- És nektek ki mondta, hogy viselkedjetek úgy, mint az anyám? Már a reggelemet azzal kezdtétek, hogy hívatlanul beállítottatok a házamba!

- A barátok bármikor bejöhetnek a másik házába. Ez szabály.

- Mégis kinek a szabálya?! - akadtam ki teljesen, de csak vigyorogva, egyszerre szólaltak meg.

-  A sajátunk.

A szememet forgatva nyúltam volna a kiosztott paklimért, de a mobilom hirtelen megszólalása egy kicsit elvonta a figyelmemet. Unottan álltam fel, majd a szekrény elé lépve néztem meg ki is hív. Ismeretlen szám. Felvont szemöldökkel emeltem fel, majd a zöld ikont elhúzva a fülemhez raktam.

- Igen, tessék? - szólaltam meg közömbösen, mert semmi kedvem nem volt egy idegennel beszélni.

- Halló, Bakugou Katsukit keresem? - szólalt meg a vonal másik végéről egy női hang, mire meglepetten ültem le az ágyra.

- Én vagyok az... - mondtam végül meg, de amint folytathattam volna, a nő a szavamba vágott.

- Úristen, Katsuki! Segítened kell! Izuku anyukája vagyok, Inko. Tudod, abból a boltból. - teljesen lefagytam, ahogy elmondta ki is ő. Az ajkaim cserepesek lettek, az ujjaimat tördeltem. Mégis mi az istennek keresett meg?

- Miben kell segítenem? - értetlen kérdésemre a srácok is felfigyeltek, majd aggódva felálltam és közelebb jöttek.

- A volt férjem... - kezdett bele, de a zokogás csak egyre jobban tört fel benne - ...megverte a fiamat, és nem hagyja, hogy a közelébe menjek. A rendőröket nem hívhatom, mert ha meghallja a szirénákat, akkor csak nagyobb bajba keveredhetünk. Most is egy eldugott mobilról hívtalak fel, mert Izuku gyorsan elmondta a számodat, ha bármi van, akkor téged felhívhatlak. - sokkoltan hallgattam végig a nő szavait, mire bátorságot véve újra megszólaltam.

- És most hol van?

-  A férjem bezárt a padlásra, míg ő lent kínozza a fiamat. Annyira félek, hogy bármi baja fog esni.

- Kérem nyugodjon le, majd mi elmegyünk a fiúkkal, és megteszünk mindent, hogy a férfit megállítsuk. Sms-ben küldje el a címet, azt lementem, de utána azonnal törölje ki.

- Értettem. - amint kimondta meg is kaptam az üzenetet, amit le képernyő fotóztam, majd a nőnek szóltam, hogy már törölheti.

- Mindjárt indulunk, addig tartson ki! Ha bármi történik azonnal hívjon fel!

- Köszönök mindent fiam, de ha úgy alakul, akkor hívd ki a rendőrséget.

- Rendben, vigyázzon magára. - ezzel ki is nyomtam a hívást, majd a fiúkra nézve, elmondtam nekik a helyzetet. Megértették a dolog súlyát, így kicsit jobban felkészülve pakoltunk össze. Nem tudom és nem is ismerem az apját, de ha tényleg így viselkedik, ahogy azt az anyja elmondta, akkor vigyáznunk kell vele.

- Úgy tűnik mégse fogunk kártya partit csapni. - szólalt meg Kaminari, miközben az egyik kölcsönadott fekete pulcsimat húzta felfelé.

- Hülye, ez most sokkal fontosabb bárminél! Midoriya bajban van, és ha nem érünk oda, csak rosszabb lesz! Rendőrök kiiktatva, mert ha nekik szólunk, akkor csak jobban be fog kattanni! - összegezte le az egészet Kirishima, majd bólintva vettem fel a bakancsomat. De egy probléma azért mégis akadt. Az pedig én vagyok! Nem tudom, hogy a francba fogom ezt az egészet kivitelezni, de mindent meg kell tennem Dekuért. Meg kell vele beszélnem mindent, és ehhez biztonságban akarom tudni. Legyen szó bármiről, ha valaki most az utamba fog állni, annak a kezeit fogom törni...

- Indulhatunk? - kaptam fel a hátizsákot, amiben pár cuccot elraktunk ha netán szükségünk volna valamire.

- Igen. - a srácok elszántan mosolyogva léptek mögém, majd az ablakon keresztül kimászva mentek le a földre. Mély levegőt véve húztam fel a kapucnyimat, majd a maszkot az arcomra húzva másztam át az ablakon, majd a földre ugorva követtem a többieket. Csak ne legyen semmi bajom...











Meg is hoztam ennek a könyvnek a folytatását, de inkább hasonlít valami bevetésre, mint szerelmi harcnak XD Na, mindegy... Remélem, azért tetszett nektek :) Pusszancs nektek babók <3

A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin