A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

33. fejezet

- A sebed az hogy van? Az orvosok mesélték, hogy hátulról meglőtt az apám, amikor engem védtél. De miért kockáztattál meg mindent értem?! Mi lett volna, ha olyan égési sebeket kapsz, amit nem lehet helyre hozni?! - dorgál meg elég hangosan, de csak szemeimet forgatva nézek szemeibe. Már egy órája itt vagyok vele és folyamatosan csak beszélgetünk. A fiúk is tartottak egy kevés traccspartit, de voltak olyan kedvesek és kettesben hagytak minket, amit kivételesen meg is fogok köszönni.

- Mint láthatod túléltem, szóval nem kell ennyire féltened. Talán a halál szélén álltam, de nem akartalak téged sem otthagyni. Fontos vagy nekem és az is leszel. - mosolyodik el halványan, mire sóhajtva nyúl a kezeim után, majd felemelve őket mindkettőn kézfejen csókol. Zavartan néztem rá, de csak kezeimet az arcára rakta és mélyen íriszeimbe nézet.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. - mosolyodik el szélesen, én pedig ezt az alkalmat választottam annak, hogy közelebb hajoljak és ajkaimat az övére tapasszam. Kissé meglepődve figyelt, de ahogy egyre gyengédebben és lassabban mozgattam ajkaimat, úgy viszonozta végül ő is. Akárhányszor elváltunk az elhasznált levegő miatt, ugyanannyiszor csókoltam meg újra és újra. Imádom telt párnácskáinak az ízét és nem is leszek soha képes betelni velük. Elengedve végül kezeimet a nyakam köré fonta kezeit, mire a lehetőséget megragadva karoltam át derekát és közelebb csúsztam hozzá. Végre újra a karjaimban lehet. Végre megint az enyém lehet.

- Szerintem az orvosok felhívták anyukádat is, szóval nem kellene, hogy így nyisson ajtót. - suttogom ajkaira, mire grimaszolva elhúzódik és várja magyarázkodásomat. - Tudod, hogy mi történt veled és nem akarom, hogy hirtelen más következtetéseket vonjon le. - suttogom halkan, de csak a fejemre ütve néz durcázva.

- Olyan hülye vagy! Azok után, amit értünk tettél, szerintem nagyon megszeretett téged. - borzolja össze hajamat szórakozottan, mire halkan felmorranva hagyom neki. Most olyan kedvemben vagyok, hogy az ilyeneket is engedjem neki. Mosolya egy percre se lankadt le, még akkor sem, mikor édesanyja nagy hévvel ölelte magához, amikor a látogatásra jött. Persze így késő este megengedték, hogy maradjunk, így az anyukájával is megtudtunk beszélni mindent. Nagyon sokszor hálálkodott, amit alig bírtam leállítani, hisz egyáltalán nem nagy dolog a részemről. Pedig mennyire is nagy volt. Mint kiderült, azt a mocskot a napokban zárták börtönbe életfogytiglant kapva. Legalább soha többé nem kell látnunk azt a seggfejet. De ettől függetlenül másnap Dekunak le kellett adnia a jelentést, hogy mégis mit tett vele az a mocsok. Eléggé megviselt volt a kikérdezés után és ezért nem is tudom hibáztatni. Még egy teljes hétig a kórházban kell maradni, hisz a sebeit még ápolni kell. De mostantól mindig volt okom éjszaka elmenni hozzá, hogy mellette legyek. Minden nap meséltem neki valamit, ami történt velem - a nagyja a fiúk baromságából állt - de persze mindig csak nevetett rajta, amit imádtam hallgatni. Későbbiekben újra kezdtem az éjszakai suliba járni, de persze a hiányzásokat is sikerült kezelni. Minden anyagból eléggé le voltam maradva, amiket alig bírtam pótolni, de olyan egy hét alatt sikerült visszarázkódnom.

Az eset óta pedig eltelt két hét és most kivételesen ki lettem kérve a suliból, mert vendégek jöttek hozzánk. Anyáékkal megbeszéltem, hogy Izuku nekem több, mint barát, amit kivételesen jól fogadtak, így úgy döntöttek, hogy az anyukájával együtt áthívják egy vacsorára. Mit ne mondjak elég ideges is voltam, de ahogy megjöttek úgy múlt el minden. Kellemes volt a hangulat és a szülők is egész jól kijöttek egymással. Izukuval nagyon sok mindent beszéltünk meg és kezdjük érezni, hogy a kapcsolatunk most kezd el teljesen kivirágozni. Tudjuk és erről négyszemközt is beszéltünk, de egy ideig hanyagoljuk a ,,testi" együttlétet, amíg lelkileg túl nem teszi magát ezen az egészen. Persze, én javasoltam neki, hogy várjunk egy kicsit. Nem akarok sietni sem, szépen lassan akarok elrendezni mindent. Lassan, hogy végül tökéletes alkalomként emlékezzen rá. És ha kell, évekig képes lennék rá várni, csakis az ő érdekében. Mert mindennél jobban szeretem Midoriya Izukut...

Hát, nem bírtam várni, szóval hoztam is a következő részt xd Remélem tetszett nektek :) A következő már az epilógus lesz és le is zártam ezt a szorimat X3 Puszancs nektek babók <3