A szerelem határai [Bakudeku ff. - Befejezett✅]

20.fejezet

Nem voltam hajlandó elhagyni a szobámat. Nem akartam kilépni ebből a helyiségből, mert ha megtenném a valóság hideg zuhanyként zúdulna a nyakamba. De be kellett látnom, minden elveszett bennem. Az a kis remény, amiben hittem úgy porladt szét, mintha semmis lett volna. A köztünk lévő fal is csak nőt; a köztünk lévő szalag el is szakadt. Nem éreztem semmit. Mintha csak lennék, de mégsem. Olyan semmisnek éreztem magam. A srácok is próbáltak elérni, hisz megbeszéltük, hogy ma velük tartunk filmes maratont, de egyszerűen nem ment. Mindenről ő jutott az eszembe, és ezért szídtam is magamat, hogy képtelen vagyok elfelejteni őt.

Anya egész nap az ajtóm előtt állt valami válaszra várva, de csak a csend volt a válasza. És a végén fel is adta, hogy megpróbáljon beszélni velem. Makacs egy teremtés pedig ő is, de azt a fájdalmat csak nem érezheti át, amit most én. Minden szava, szinte késként szúródott a szívembe, és ha ez nem lenne elég, még csavart is benne párszor. Nem tudtam elhinni a fiúról, hogy ilyet tenne velem, vagy bárki mással, akit csak megismert. Mert ez tényleg bunkóság volt tőle, de beszélek én, aki a ranglistát vezeti. Felelőtlen voltam vele kapcsolatban már az első pillanattól kezdve.

És ha már az idegeneknél tartottunk, akkor mégis kiknél lehetet? Őket is csak átverte, vagy volt legalább egy, akit tényleg szeretet volna?
Annyira idegesít, hogy nem lehettem én az egyetlen. Szerettem őt, és még most is kibaszottul szeretem őt. De ezek után még a szemébe se mernék bele nézni.

Nagyokat nyögve álltam fel a földről, majd egyenesen a fürdő irányába menve léptem be a helyiségre. A kagylóhoz sétálva léptem elé és felemelve a fejemet néztem farkasszemet saját magammal a tükrön keresztül.
A hajam csapzottan mered mindenfelé; a szemeim alatt hatalmas karikák pihentek; ajkaim kivoltak száradva, mint aki egy hónapja nem ivott rendes vizet. Egy gúnyoros mosoly szaladt fel az arcomon és ha lehetet volna fel is nevettem volna. Szánalmas vagyok. Egy hatalmas balfék, aki csak magával tud törődni.

Megrázva a fejemet néztem le a kagyló alatti fiókba, majd nemes egyszerűséggel kirántva azt néztem a tartalmát. Fogkrém, új fogkefe, borotva, zsebkendő, fogselyem, fülpálcika, törlőkendő, kötszer, fertőtlenítő, fásli. Jobb kezemmel belenyúlva fogtam meg azt a kis reteszt, ami gondosan el volt takarva, és egy kisebb mozdulattal felnyitottam. Egy rejtett rés, amit még én készítettem. A csillogó fémek egymásra pakolva feküdtek használatlanul és ebben a pillanatban éreztem azt a késztetést, hogy elővegyek egyet.
A kis penge megcsillanva feküdt a tenyeremben, miközben lecsúszva a csempére néztem magam elé. Évek óta nem éreztem azt, hogy meg kellene tennem. De ebben a 2 hétben annyi minden felgyülemlett bennem, hogy nem tudtam hogyan álljak az egészhez.

Ujjaim közé fogva a tárgyat nyomtam neki bal csuklómhoz és egy másodpercet sem teketóriázva húztam végig bőrömön. De nem volt elég. Újra és újra megtettem, annyira, hogy majdnem a könyökhajlatomig csíkos volt a karom. A vörös folyadék látványa kissé megnyugtatott, de felállva tartottam a csap alá karomat, hogy a már alvadt vért lemossam. Másik kezemmel a nyitott fiókból kivettem a szükséges dolgokat, majd a wc-re ülve meg is csináltam.

Hogy megbántam-e?
Egy cseppnyi megbánás se volt bennem, csak tettem, amit az eszem akart. A pengét egy zsebkendőbe csomagolva dobtam a kukába, a földön maradt pár nyomomat pedig gondosan feltöröltem. Nem akartam, hogy anya sokkoltan nézzen szét a helyiségben.

A már véglegesen bekötött kezemmel léptem vissza a szobámba, de a telefonom csörgése ismét megzavarta a csendet. Nem voltam kíváncsi senkire, mégis késztetést éreztem arra, hogy mégnézzem.

Kirishima Eijirou
Szia, bro. Még is mi lett veled? A többiek sem tudnak elérni téged, de még Midoriya sem hajlandó felvenni a készüléket. Összevesztetek?

Fintorogva dobtam a készüléket az ágyra, majd sóhajtva ültem le a földre. Egyedül akarok maradni a gondolataimmal, de sajnos azok is csak Deku körül tudnak keringeni...

Hát lehet egy picit depressziós hangulata lett, de ettől függetlenül remélem lehetett élvezni is ^^'
A kövi részt is megpróbálom hozni, de nem ígérek semmit, annyira be vagyok táblázva a suli miatt :(
De addig is puszancs nektek babók <3