Rabod vagyok

4. fejezet

Őszintén szólva, nem volt sok kedvem az egész estéhez, de ha már elígérkeztem, akkor elmegyek. A beígért öltönyöm is megérkezett, bár nem tudom Chanyeol honnan tudja a méreteim, de miután felpróbáltam, rá kellett jönnöm, hogy tökéletesen passzol rám. Tényleg mindent tud rólam, bár ez nagyon zavar. Megtanítom én majd neki, hogy hogyan kell udvarolni, mert ez nem a legjobb módja.

Szeretnék csinos lenni ma este, ha már a többi napon nincs rá lehetőségem. Körbenéztem a szobában, valami használható után kutattam, de sajnos semmi eredménye nem volt, ugyan is semmi érdemleges nem akadt a kezem ügyébe. Tényleg szerettem volna szép lenni, de így csak a ruhámmal próbálkozok majd.

Este kopogtak az ajtómon, ami csak azt jelentheti, hogy Chanyeol az.

- Gyere! – Kikiabáltam neki, miközben a tükörben nézegettem magam. Azon gondolkodtam mivel tűnhetnék ki a tömegből, de nem jutott semmi eszembe.

- Annyira szép vagy. – Mögém lépett és átölelt, mintha csak a párja lennék.

Mindent összevetve nem is annyira szörnyű ahhoz képest itt nekem. Sosem tör rám, mindig kopog, igazából úgy komolyabban nem mászott még rám. Az már más kérdés, hogy nem enged ki engem ebből a szobából és elég unalmas itt lennem, de lehetne sokkal rosszabb is. Lehetne egy erőszakos vadállat és annyiszor erőszakolna vagy verne meg, ahányszor csak akarna.

- Nem eléggé.

- Mit akarsz még? Mit hozassak neked?

- Lényegtelen. Inkább menjünk, mert már megbolondulok napok óta ebben a szobában.

- Megígérem, ha ma jó leszel, akkor nagyobb szabadságot adok majd neked. Szeretném, ha jól éreznéd itt magad.

- Mégis valahogy rosszul csinálod. Mióta is vagyok itt? Már lassan két hete és ki sem mozdulhattam innen. Hiányzik a friss levegő, a nap, az eső, szeretnék végre elázni, nem csak itt rohadni. Mit akarsz tőlem, de komolyan?

- Megbeszélhetnénk ezt később? Nem éppen aktuális a dolog, tekintve, hogy már kint kellene lennem, mint vendéglátó.

- Persze, gondoltam, hogy téged egyáltalán nem érdekellek.

- De, igen is érdekelsz, csak nem most! Na gyere. – Megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Persze, nem most... Meg sosem.

Igaz, nem jutottam messzire, mert csak az udvarig kellett kimenni, de végre valahára ért egy kis friss levegő is. Minden pillanatát imádtam, még ha hirtelen is érte az arcomat a nyári szellő kellemes fuvallata. Chanyeol védelmezően húzott magához, bár nem értem minek, mikor végre élvezni akartam a szabadságom, de jelen pillanatban nem is nagyon érdekelt. Majd' kiugrottam a bőrömből, pedig csak a kertig jutottam. Mindenesetre az útvonalat megjegyeztem, hátha jól jöhet még a szökésem idejére.

- Mindenki téged bámul. – A füles kicsit erősebben fogott rá a derekamra, mire felszisszentem, mert hát nem volt éppen kellemes.

- Attól még nem kell megszorítanod. Hadd nézzenek, azért van szemük. Van alkohol is nálad?

- Bébi, hogyne lenne – vigyorgott rám. – Mit hittél? Pont itt ne lenne?

- Remélem nem bánod, ha fogyasztok belőle. – Intett, így leléptem és megkerestem az italos pultot, ahol a legkülönfélébb alkoholos italokat lehetett felfedezni. Kicsit elidőztem ott és válogattam közülük, hogy melyik is lenne a legalkalmasabb számomra, de sokat közüle nem is ismertem, így csak ráböktem egyre, amit szimpatikusnak találtam.

Leragadtam az italoknál, csak döntöttem magamba a finomabbnál finomabb – és a kevésbé finomabbakat is. Néztem a tömeget, tele volt tetovált, kigyúrt állatokkal, némelyik kopasz, némelyik hajas baba volt. Voltak meglepően fiatalok is és már meglehetősen idősek egyaránt köztük.