Rabod vagyok

23. fejezet

Minden tökéletesen alakul közöttünk a colossal, tényleg olyanok vagyunk, mint egy pár. Egy dolgot leszámítva. Folyamatosan nyaggat, hogy találkozzak az anyjával és a nővérével, valamint neki a családjával. Azon az estén nem mentem vele, viszont mesélt rólam az anyukájának, aki természetesen meg akar ismerni. Ráadásul itt a nyakamon a születésnapja is, bár fogalmam sincs mit adhatnék neki. Vagyis, ötletem az van, de nem szeretnék túl nyálasnak, vagy nyomulósnak tűnni. Pont ezért szeretnék konzultálni Sehunnal előtte, hiszen még is csak az egyik legjobb barátja, vele pedig én is jól kijövök.

Chanyeol a szokottnál korábban érkezett haza, amin meg is lepődtem, hiszen általában csak este szokott érkezni. Jókedvűnek tűnt, ezért biztos voltam abban, hogy tervezett valamit.

- Megjöttem Baek! - Lerúgta a cipőjét, a kabátját és a sálját felakasztotta a fogasra, majd egyenesen hozzám jött a konyhába.

- Korai vagy. - Nyomtam egy csókot a szájára, mire ő azonnal közelebb vont magához.

- Igen. Mivel, ha már te nem vagy hajlandó átmenni anyámékhoz, így ők jönnek át ma este hozzánk. - Vigyora letörölhetetlen volt, rajtam pedig eluralkodott a pánik. Teljesen nem voltam felkészülve erre.

- H-hogy micsoda? Chan, hogy tehetted ezt? A lakás kész csatatér, én is le vagyok pukkanva, hogy mutatkozzak így az anyukád előtt? - Körbenézett a lakáson, felhúzott szemöldökkel bambult vissza rám.

- Egyáltalán nem csatatér a lakás, olyan tisztaság van, hogy a padlóról enni lehet. Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. - Végigsimított az arcomon, mire kicsit megremegtem. Utáltam, hogy minden egyes érintése ilyen reakciót hoz ki belőlem. - Ne félj már annyira édes. Imádni fognak.

- De mi van, ha nem? Mi van, ha utálni fognak?

- Téged lehetetlen lenne - vigyorgott. - Ne félj kicsi, nem lesz semmi baj. Gyere, segítek neked felkészülni. Látom már elkezdtél főzőcskézni, biztos anyáéknak is megfelel. Csak kicsit több kell most.

Tehetetlenül engedelmeskedtem a colos akaratának, már most nem tudok úgy sem elmenekülni a találkozó elől. Izgultam és féltem egyszerre, mert bár én is meg akartam ismerni a családját, ettől függetlenül a hetek óta tartó szorongásom nem akar alább hagyni.

Estére már ájulás közeli állapotban voltam, alig egy óra múlva itt lesz Chan családja. Még utoljára körbefutottam a házon, hogy biztos minden a legnagyobb rendben legyen, majd gyorsan lezuhanyoztam. A legszebb ruháimat igyekeztem előkotorni a szekrényből, szerettem volna jó benyomást tenni rájuk. Tizenöt perccel az érkezésük előtt megterítettem az asztalt, a behűtött bort is kikészítettem az asztalra. A colos persze élvezte minden pillanatát, hogy szenvedni láthat engem, hiszen a sátáni vigyorát nem lehetett lemosni az arcáról.

A csengő hangjára ugrottam egyet, a gyomrom golflabda méretűre zsugorodott, még azt is megmerem kockáztatni, hogy verejtékezett a homlokom. Chanyeol elkapta a kezem, összefűzte az ujjaink, úgy húzott az ajtóhoz. Nagy levegőt vettem, majd a füles már nyitotta is az ajtót. Két alacsony nő mosolygós arcával találtam magam szembe első körben, akik le sem tagadhatnák, hogy a mellettem álló férfi rokonai. A nővére kifejezetten hasonlított rá, igazán szép nő volt. Mögöttük egy magas, fekete hajú, kedves tekintetű férfi állt, valamint két gyerek.

- Gyertek csak be - hallottam meg Chanyeol vigyorgó hangját.

- Sziasztok! Már nagyon vártuk, hogy találkozzunk veled kedveském. - Az anyukája mosolyogva lépett mellém, mire én meghajoltam előtte, még sem akarok udvariatlannak tűnni.

- Részemről a szerencse. Byun Baekhyun vagyok. - Kicsit elpirultam, nagyon zavarban éreztem magam, a tenyerem törölgettem a nadrágomba.

- Milyen édes - kuncogott mellettem a nővére.