Rabod vagyok

17. fejezet

Az elmúlt napokban egyre többet voltam hivatalos Chanyeollal és a barátaival a közös reggelizésre. A Sehunnal való beszélgetésünket követően közelebb kerültünk egymáshoz, sokat beszélgettem vele akár külön is. Már-már barátomként tudtam őt megemlíteni, ami azért jó érzés volt, mert legalább nem voltam egyedül. Chan néha furán nézett ránk, főleg Sehunra, szinte meggyilkolta a szemével.

Késő délután volt, épp a konyhában ténykedtem, mikor is a bejárati ajtón megjelent a colos. Nem szokott ilyen korán érkezni, így kellemetlenül is éreztem magam, hiszen nem volt még semmilyen vacsora.

- Édesem, merre vagy? - Kikukucskáltam a konyhából, intettem neki, mire seperc alatt ott termett mellettem.

- Hogyhogy ilyen korán Chan?

- Este elmegyünk a srácokkal bulizni. Te is hivatalos vagy, Sehun külön kérésére.

- Én is? - Nagy szemekkel néztem rá, hiszen ezekre az estékre én soha nem voltam meghívva. Azt az ismerkedős éjszakát leszámítva.

- Te is picikém. Csak kérlek, vigyázz magadra. Nagyon sok a perverz ott.

- Chan, te is ott leszel. Nem hiszem, hogy aggódnom kellene. - Két kezével ráfogott a mögöttem elterülő konyhapultra, így bezárva engem. Az arcom ismét halvány vörös színt vett fel, az illata rögtön orrcimpáimat simogatta.

- Csak kérlek vigyázz. Túlságosan is szeretik az ilyen kis szépségeket, mint amilyen te is vagy. - Ajkait szinte már az enyémeken éreztem, karommal átöleltem a nyakát.

- Vigyázni fogok. Sehun is ott lesz, akár ő is meg tud védeni, ha te eltűnnél.

- Tudom, bízom benne. És benned is. - Beharaptam alsó ajkamat, jó érzéssel töltött el, amit mondott. - Na ezt ne csináld. Legalább is mások előtt ne. - Végre bezárta a kettőnk között lévő távolságot, ám semmilyen vadságot nem közvetített. Inkább volt gyengéd és érzelmekkel teli.

- Akkor, elmegyek zuhanyozni. Menj te is. - Vigyorogva bújtam ki a karjai közül, aztán bele vetettem magam a készülődésbe.

Cirka másfél órával később már indulásra készen voltam. A lehető legszűkebb nadrágot vettem fel, ami fellelhető a szekrényemben, hozzá egy fekete inget, még a szemem is kihúztam, hogy még szebb legyek. Tetszeni akartam Channak, habár ezzel csak a lelkem nyugtattam. Ameddig szépnek és használhatónak talál, addig van esélyem mellette maradni. A füles is nem sokkal később már menetre készen jött ki a szobájából. Hihetetlen jól nézett ki, még a szám is tátva maradt.

- Tetszik, amit látsz bébike? - Belepirultam abba a nézésbe amivel méregetett. Bólintottam, hiszen nem voltam biztos a hangomban. - Akkor jó. Mert nekem nagyon tetszik a te látványod. Te leszel a legszebb ott lent. - Kezével közrefogta az enyémet, úgy húzott ki az ajtón. A többiek már lent vártak minket a háztömb előtt.

- Nahát Baekkie, milyen kis szép vagy - ugrott elém Sehun. Szemei csillogtak, de a többiek is végigmértek, elég alaposan ráadásul.

- Ya! Le a szemekkel az én kicsikémről - öltötte ki a füles a nyelvét.

- Ugyan Chanyeol, azt nem tilthatod meg, hogy a szemünket legeltessük rajta.

- Inkább menjünk - mordult fel Chanyeol. Gyalog indultunk meg, hiszen a szórakozóhely ahova mentünk nem volt messze a lakástól. A fiúk vidáman cseverésztek, én pedig csak mosolyogva hallgattam, ahogy leginkább Chant ugratták. Ő néha bedurcázott, néha visszaszólt. Most egy kicsit jobban egynek éreztem magam közülük. Ami még inkább megijesztett, hogy nem volt idegen számomra ez az érzés.