Rabod vagyok

38. fejezet

Teltek a hónapok, Chanyeol szinte már beköltözött hozzám. Mivel ő is itt lakott és jól fizető állása, valamint egy jól működő cége volt, teljesen átvállalta a lakbér fizetési kötelezettséget a szüleimtől. Tulajdonképpen a szüleimmel is teljesen jól kijött már, apa is egészen elfogadta. A mai nap viszont mégis csak különleges, hiszen, pont egy éve kérte meg a kezem, pont egy éve mondtam neki igent, és ma lesz az esküvőnk megtartva, a szülinapomon. Izgultam, ez egy igazán fontos nap a számomra. Haru itt volt, hogy segítsen mindenben, pedig a kislányuk még nagyon pici. Szerencsére Beom jól fogadta, kifejezetten örült a kicsinek.

Magamra vettem a hófehér öltönyöm, Haru még igazgatta a csokornyakkendőm, Yoora pedig a hajammal volt elfoglalva. Amióta a családjaink többet járnak össze, Yoora és Haru szinte legjobb barátnők lettek. Yooraék már a harmadik kisbabájukat várják, tehát Chanyeol is kiélvezheti a babamániáját.

- Baek, köszönöm - Yoora meghatottan ölelt magához mikor ketten maradtunk a szobában.

- Ugyan mit? - Zavartan pislogtam rá.

- Hogy Chanyeol ismét boldog melletted. Sosem gondoltam, hogy még egyszer megkéri valakinek a kezét, de te különleges vagy.

- Szeretem az öcséd Yoora, bármit is tett, vagy bármit is fog tenni. Megpróbálom őt a lehető legboldogabbá tenni.

- Tudom - suttogta maga elé könnyes szemekkel, majd ismét megölelt. - Na gyere, el ne késs a saját esküvődről.

Yoora vezetésével elértük végül a templomot, ahol a szertartás zajlott. Körbenéztem, gyönyörűen fel volt díszítve halvány rózsaszín virágokkal, a sorok elején pedig apukám várt rám. Előttem Yoora kislánya, és anyukám egyik barátnőjének a kislánya dobálta a virágokat, mint koszorúslányok. A végén pedig Chanyeol vigyorgó fejét láttam meg. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira jól nézett ki. Szemben álltam vele, a vigyorom letörölhetetlen volt. Fél szemmel oldalra pislantottam, ahol Yoora kisfiát láttam meg, kezében a selyempárna, amin a gyűrűink pihentek.

A pap elmondta a végtelenül hosszú szövegét, bár az én gondolataim csak is Chanyeol körül forogtak. Nem lehetek ennyire szerencsés, hogy egy ilyen férfi álljon mellettem. Valóban reménykedtem, hogy boldog lesz mellettem, hogy tényleg elég leszek neki én. Az igenjeink kimondása után hatalmas kő esett le a szívemről, mert most már teljesen hivatalos.

Ahogy átértünk a belvárosba, ahol maga a party lesz megtartva, az asztalfőnél oldalra hívtam Chant. Zavartan nézett rám, én pedig csak sejtelmesen vigyorogtam rá.

- Valamit mutatnom kell neked, Chan.

- Baek, megijesztesz. Mi történt?

- Semmi! Semmi rossz, nyugodj meg. Örülni fogsz neki. - Egy pici ajándéktáskát húztam elő a bekészített székem alól, majd odaadtam neki. Kíváncsian pislogott bele, majd kihúzta a két kis tárgyat, ami benne volt. Az egyik egy fénykép volt, össze vissza forgatta. Mikor tudatosult benne, hogy mégis milyen kép az, tátott szájjal hol rám, hol a képre pislogott.

- Baek? - Szemei megteltek könnyel, majd magához húzott. Kicsit közelebbről megforgatta a terhességi tesztet is, ami tisztán kimutatta a két csíkot.

- Örülsz neki?

- Fogalmad sincs róla mennyire boldoggá tettél.

Izgatottan koccintotta meg a poharát, mire a nyüzsgő tömeg mind ránk figyelt. Kicsit zavarban voltam mellette, mert hát most készült bejelenteni mindenki előtt, hogy kisbabánk lesz, de elfeledtette velem a boldog arca. Yoora mondta, hogy mennyire szereti a gyerekeket, akar vagy négyet, bár ezt nem tudom neki megígérni. Az is csoda, hogy ez az egy összejött valahogyan.

- Emberek! Fontos bejelenteni valóm van. - A derekamnál fogva húzott magához közelebb. - Egy részről szeretném megköszönni nektek, hogy eljöttetek, hogy osztoztok az örömünkben. Igazán hálásak vagyunk. Viszont, ami engem is meglepetésként ért, a most már férjemtől, a lehető legcsodásabb meglepetésként... - Felém fordult, csillogtak a szemei. Elemelte ajkától a mikrofont. - Szeretnéd te mondani? - Megráztam a fejem. Annyira boldog volt, hogy nem akartam tőle elvenni a pillanatot. - Szóval, azt hiszem anyuka, apuka - fordult a szüleim felé. - Lassan kicsi lesz a lakás, ugyan is Baek várandós. - Vigyorogva fordult felém vissza. A tömeg először sokkosan nézett ránk, majd mindenki üdvrivalgásban tört ki. A szüleink hitetlenkedve pislogtak felénk, anyukám volt az első, aki könnyek között ölelgetett meg.

- Baek, tényleg? Mennyi idős vagy?

- Igen, anya. Tizenkét hetes a kicsi. Nem is akartam hamarabb elmondani, meg akartam várni a kritikus három hónapot.

Mindenki gratulált, Chant pedig egész este le sem lehetett lőni. Mindenkinek a kicsiről készült ultrahang képet mutogatta, akármerre járt is.

Ahogy reggel hazaértünk, fáradtan dőltem be az ágyba, arra is lusta voltam, hogy levetkőzzek. A colos volt olyan kedves, hogy lehúzta rólam a ruhát, magát is megszabadította az öltönytől, majd bebújt mellém.

- Köszönöm Baekhyun. Te vagy a legkülönlegesebb a számomra. Szeretlek édes. - Megcsókolt, majd mellém bújva már aludt is.

Szűk két évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a mai napon itt leszek majd. Gyűlöltem a mellettem fekvő férfit amiért kiszakított a megszokott kis életemből. Aztán lassan belém fúrta magát, majd pedig olyan szinten a részemmé vált, hogy képtelen voltam lemondani róla. Most pedig házas emberként, a kisbabánkkal a szívem alatt fekszem mellette, és soha nem voltam még ettől boldogabb. Szó szerint a rabjává tett a mellettem békésen alvó férfi, már lélegezni sem vagyok képes nélküle.

VÉGE