Izgatottan vártam a találkánkat Chanyeollal, hiszen végre a szüleim is beleegyeztek abba, hogy találkozzanak vele, megismerjék egy kicsit. Most, hogy belementek abba, hogy együtt vacsorázzunk egyik este már nem akartam titkolózni előttük, hogy kivel is lesz ma randim délután. Lázasan készülődtem, habár a colos látott már a legrosszabb napjaimon is, ha publikus helyre megyünk azért szeretek szép lenni mellette, hogy ne kelljen szégyenkeznie miattam. Még reggel írtam Channak, ha gondolja, akár a házunk elé is jöhet értem, nem feltétlen muszáj titokban találkoznunk valahol a városban.
Délután pontosan négy órakor megszólalt a csengő, én pedig boldogan trappoltam le az emeletről, bár anya akkor már az ajtóban állt, farkasszemet nézve Chanyeollal. Amint megérkeztem a füles arca felderült, kicsit nyugodtabb lett, anya pedig továbbra is átható szemekkel méregette. Elkaptam Chanyeol kezét, szorosan az enyémmel összekapcsoltam.
- Este kilencre hazahozom a fiát. - Megeresztett egy féloldalast mosolyt, bár láttam rajta, hogy zavarban volt.
- Ha rajtam múlna, el sem menne.
- Anya! - Durcásan néztem rá, majd integetve neki megindultunk a colos kocsijához.
- Úristen Baek, anyukád ijesztő tud lenni. Pont olyan szép, mint te vagy, de ijesztő. - Kiengedte az eddig benntartott levegőt.
- Majd megismerkedtek. Apropó, tegnap este beszéltem velük és szeretnének megismerni téged. Ha neked is jó valamelyik napon, akkor együtt vacsorázhatnánk. Fontos lenne nekem is, akkor talán kicsit kedvesebben állnának hozzád.
- T-találkozni a szüleiddel? Jézusom, ki fognak herélni. Még szükségem van rájuk - lebiggyesztett ajkakkal markolt rá a kormányra, egy pillanatra sem véve le a szemét az útról.
- Nem fognak, Chan. Nem engedem nekik. Nekem is fontos lenne. Ha tényleg meg akarsz kérni, hogy legyek a férjed, akkor muszáj előtte megismerkedni velük. Imádni fognak, csak úgy, ahogy én is.
- Túl optimista vagy bébike, de azt hiszem igazad van, tényleg muszáj leszek velük megismerkedni. Mit szólnál, ha kicsit közelebb randiznánk a területemhez? Mostanában túl sokat lógok itt, nem is biztos, hogy szerencsés lenne.
- Persze, persze. Nyugodtan.
Megérkeztünk a helyszínre, ismét félelem lett úrrá rajtam egy kicsit, hiszen elszoktam ezektől a gengszterektől. Nem tudom, hogy Chan hova gondolt menni, mert eddig nem nagyon találtam olyan helyet, ahol esetleg tudnánk is valamit csinálni, de bíztam az óriásban. Végül egy kis helyiség előtt álltunk meg, ami nagy színes villogó betűkkel jelezte, hogy egy karaoke bárba érkeztünk. Szemeim csillogtak, hiszen imádtam énekelni, ezt valószínűleg az ezüsthajú is jól tudta, ugyan is sokszor énekeltem amíg együtt éltünk. Ahogy beértünk kerestünk egy kis boxot magunknak, Chanyeol rendelt nekünk innivalót is.
- Imádom a hangod, úgyhogy emellett döntöttem, ha nem baj.
- Tökéletes. Bárhol tökéletes, ha veled lehetek.
- Aww, picikém - csókolt szájon, majd megfogva a kezemet a kis részünkhöz húzott. Kifejezetten jól szórakoztam, egészen addig, amíg egy csapat idegen nem közelített felénk. Chanyeol semmit nem érzékelt belőle, hiszen az ellenállhatatlan mosoly még mindig ott ült az arcán, ám figyelmeztetőleg oldalba böktem.
- Chan! Kik ezek? - Bebújtam a háta mögé ahogy megfordult, éreztem, hogy megfeszül a teste.
- Szóval visszahoztad a kis kurvát? - Arrébb rúgta a széket - gondolom én - a főnök. Ijesztő volt, magas, kopasz és egy két ajtós szekrény.
YOU ARE READING
Rabod vagyok
RomanceÉreztem, hogy egész testem adrenalin járja át, dübörgött a mellkasom, még a tenyerem is izzadásnak indult. Nem tudtam merre vagyok, és azt végképp nem, hogy merre tartok. Az engem körülölelő sötétség miatt még inkább kalapálni kezd a szívem, és azt...
