Rabod vagyok

34. fejezet

Chanyeol POV

Lassan tavasz vége közeledik, ahogy beléptünk májusba. Még a mai napig emlékszem az utolsó találkozásomra Baekhyunnal, ami már jócskán megvan egy hónapja. Azóta nem keresett, nem hívott, nem írt. A saját büszkeségem nekem sem engedte, hogy keressem őt, de természetesen azóta is rajta tartottam a szemem. Volt néhány elfuserált randi próbálkozása, de szerencsémre nem jött össze neki. Talán nekem is meg kellene próbálnom túllépni rajta, hiszen ő szemmel láthatóan megtette. Igaz nekem nem megy olyan egyszerűen, mint neki, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Mostanában pedig még többször, már nagyon közel van a szülinapja. Szerettem volna, ha velem ünnepli ezt a fontos napot, ha legalább egy kicsit boldoggá tudnám tenni ezen a napon.

- Segítened kell Sehun - vinnyogtam. Felhorkantott, majd megdörzsölte a halántékát.

- Ugyan miben? Ne gyere nekem megint Baekhyunnal légyszíves. Vagy lépj túl rajta, vagy pedig szerezd vissza magadnak.

- El kell velem jönnöd vásárolni. Nem fogom elengedni ennyire könnyen! Megígértem neki, hogy el fogom őt venni, így is fogok tenni. Lassan itt a születésnapja, szerinted örülne egy gyűrűnek? Egy igazi, eljegyzési gyűrűnek? - Izgatottan tapsikoltam magam előtt, ugyan is szerintem igen jó ajándékot találtam ki neki.

- Teljesen meg vagy húzatva. Nem is ismered még annyira sok ideje!

- Chh, majdnem egy éve ismerem. Szeretem őt Sehun és ha nem adok egy esélyt ennek az egésznek, örökre bánni fogom. Mi lehet a legrosszabb? Visszautasít.

- Hát az elég kellemetlen lenne. - Sehun hangosan felnevetett, láttam magam előtt, ahogy az agyában lejátssza a jelenetet.

- De ha nem próbálom meg... Ha nem teszek egy kísérletet, elképzelhető, hogy valaki lecsapja a kezemről az én Baekhyunomat. Gyere el velem gyűrűt választani. - Esélyt sem adva neki a nemleges válaszra karon ragadtam, majd kirángattam a lakásból egészen le a sétálóra. A hosszú utca két oldala tömve volt üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal, majd végül megtaláltam az az egy boltot, ami nekem a lényeges volt. Izgatottan léptem be rajta, szememmel már a tökéletes kis fém tárgy után kutatva, mikor is egy eladó lépett oda hozzám.

- Üdvözlöm nálunk, miben segíthetek?

- Egy szép, nem túl csicsás eljegyzési gyűrűt szeretnék.

- Meséljen a hölgyről, úgy könnyebb lesz megtalálni a legmegfelelőbbet neki - kedvesen mosolygott rám.

- Úrról - vigyorogtam, mire a nő kicsit elpirult. - Tudja, ő nagyon okos, kicsit félénk, de ha úgy van, akkor igen is határozott. Egyszerű, nem az a fellengzős típus, ezért is szeretnék egy visszafogottabb gyűrűt neki. Nem akarok neki olyat, amin feltűnően látszik, hogy nőies, tehát semmilyen kőberakásos nem jöhet szóba. Egy sima egyszerű karikagyűrűt szeretnék.

- Lássuk csak. - Az eladó odavezetett a pulthoz, ahol szebbnél szebb gyűrűk voltak kipakolva. A szemem megakadt egy egyszerű, gyémántberakásos karikagyűrűn.

- Azt szeretném - mutattam rá. A hölgy kivette a helyéről, így kicsit közelebbről is megszemlélhettem. - Mit gondolsz Sehun? Illene hozzá? - Csillogó szemekkel néztem barátomra, aki el volt merülve a fém tárgyak sokaságában. Kíváncsi pillantásokat küldött felém, majd odatrappolt hozzám.

- Tökéletes! Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki.

- Akkor ez lesz a megfelelő számunkra - mosolyogtam a nőre, aki bólintva vette tudomásul a választásom.

- Válasszunk hozzá dobozt is?

- Mindenképpen.

- Van bársonyborításos, szív alakú, egyszerű kis fából készült. Milyeneket nézzünk?

- Egy sötétkék bársonyborításost szeretnék.

A nő összecsomagolta nekem a dobozkát a gyűrűvel együtt, majd fizetés után boldogan távoztam a boltból, magam után rángatva Sehunt. Izgultam, mert akár nemet is mondhat. Bele sem akartam gondolni, de bármi megtörténhet. Azt hiszem végleg elveszteném a hitem a szerelemben, ha visszautasítana.

- Tudod Sehun, mostanában nagyon sokat gondolkodtam.

- Te tudsz olyat? - Vigyorogva felvonta a szemöldökét, mire én morcosan oldalba böktem.

- Tudok. Na szóval, gondolkodtam, hogy kiszállok. Itt hagyok mindent a fenébe, aztán lesz, ami lesz. Sokkal fontosabb nekem az, hogy Baekhyunnal lehessek és ha ő így érzi magát jól, akkor inkább kilépek és itt hagyok mindent a fenébe. Yang is boldog is lehet, felőlem aztán legyen ő a legbefolyásosabb. Nem ér annyit az egész, hogy elveszítsem Baeket.

- Chanyeol, rád sem ismerek. Mi van veled? Képes lennél mindent feladni, hátrahagyni? Mit csinálnál az ő világában?

- Ugyan mit? Elhelyezkednék a végzettségem szerint? Vagy alapítanék egy saját céget, a tőke az úgy is megvan hozzá.

- Egy céget? Milyen céget? Itt hagynál minket?

- Nem hagynálak itt titeket, csak ezt az életmódot. Veletek bármikor tudnék találkozni, nem felejtenélek el benneteket. Igen, egy saját céget. Mondjuk egy számítógépes boltot.

- Teljesen meg vagy bolondulva Chanyeol.

- Nem vagyok megbolondulva, de végtére is ez volt az indok, ami miatt Baekkie elment. Ha kell, akkor feladom érte a mostani életem és beilleszkedek az övébe. - A fekete csak megrázta a fejét egy sejtelmes vigyor kíséretében, amit én nem tudtam hova tenni.

- Mindenesetre jó megint ilyennek látni. Nem csak céltalanul tengsz-lengsz az életben.

Hazaérve bedőltem az ágyamba egy kicsit pihenni, ugyan is ez a gyűrűvásárlás fárasztóbb volt, mint gondoltam. Próbáltam összeszedni a gondolataim, hogy mi lenne a legjobb mindenkinek. Tulajdonképpen, ha vissza akarom kapni, akkor valóban ki kell ebből szállnom, így én is sokkal nyugodtabb lennék, hogy biztonságban tudom őt tudni. Ez lesz a legjobb megoldás.

Estefele csengettek az ajtómon. A tarkómat vakargatva csoszogtam a bejárathoz, ugyan is nem vártam vendégeket. A kukucskálón láttam, hogy Yoora az, így beengedtem a lakásba.

- Noona, minek köszönhetem a látogatásod?

- Jobban vagy már? Keveset jelentkezel mostanában.

- Ami azt illeti, igen. Sokkal jobban. Tulajdonképpen elhatározásra jutottam.

- Nocsak, és mire? - A nővérem kecsesen felvonta a szemöldökét. Közelebb csúsztam hozzá a kanapén, elővettem a zsebemből a ma vásárolt gyűrűt.

- Muszáj vagyok megpróbálni, noona. Meg fogom kérni Baek kezét! Pár nap múlva lesz a szülinapja, így ezt választottam neki ajándékba. Na, mit gondolsz?

- Ó, Chanyeol. Nem gondoltam volna, hogy Seoyeon után bárkit is megkérnél.

- Ezen felül, itt hagyom ezt az egész kócerájt. Ez volt a problémája, hogy fél itt, így, ha ő nem, akkor én illeszkedek be az ő világába.

- Itt hagyod? Anya tudja már?

- Nem, még csak ma döntöttem el, de nem fog senki sem eltántorítani ettől. - Határozottan csuktam össze a kis bársony dobozkát, majd visszacsúsztattam eredeti helyére.

- Nagyon szép gyűrű egyébként, hülye lenne nem elfogadni.

- Remélem neki is fog tetszeni és, hogy még mindig akarja ezt velem. Összetörnék, ha nem.

- Aww, öcskös - borzolt bele a hajamba Yoora, majd a nyakamat átkarolva húzott magához. - Biztos akarni fogja. Nagyon bírom azt a kölyköt, úgyhogy ne szúrd el!

- Nem terveztem. Én is nagyon szeretem, úgyhogy reménykedek benne, hogy igent mond.

Yoora nem sokkal később távozott is, így ismét egyedül hagyva engem a gondolataimmal, amik csak is a törpe körül forogtak.