Rabod vagyok

14. fejezet

Elkezdtem az önvédelmi tanfolyamra járni és be kell valljam nagyon tetszett. Ahogy ígérte a füles, keveset volt itthon, így többnyire Minseokkal voltam összezárva. Nem bántam, mert igazán rendes srác volt és, hogy őszinte legyek, legalább volt időm letisztázni magamban, mit is érzek. Kedveltem Chanyeolt, talán túlságosan is, bár minden erőmmel próbáltam ezt tagadni. Nem tudom mikor kattanhatott át bennem valami, de az elmúlt két hétben, hogy ilyen keveset volt itthon, rájöttem mennyire hiányzik. Ha szexelünk sem kötelességből teszem, hanem mert én is akarom.

Mivel ma este már végleg itthon alszik, ezért meg szerettem volna lepni valamivel. Főztem neki, még desszertet is készítettem, behűtöttem egy üveg bort is a vacsora mellé. Természetesen magamat is elkészítettem, immár megborotválkozva, illatosan és frissen mosott hajjal vártam haza Chanyeolt. Minden percben az órát lestem, hogy mikor fog már végre érkezni, tűkön ültem, annyira izgultam.

Tíz óra tájékán hallottam a kulcs csörgését, izgatottan ugrottam fel a kanapéról, majd mikor megláttam a colos magas alakját a látványra összeszorult a szívem. Az arca zúzódásokkal volt tele, a karja is kék-zöld foltos volt, de azért fáradtan rám mosolygott.

- Chan! Mi történt?

- Semmi különös. Sokszor szoktam verekedésbe belekeveredni. Nem vészes, csak kicsit fáj. De sokkal jobb, hogy itt vagy te is. - Közelebb húzott magához, én pedig óvatosan dereka köré fontam a karom. Fájt a lelkemnek így látni őt, de közben melengette a szívem, amit mondott.

- Vigyázz magadra, kérlek. Nem jó így látni téged.

- Baekkie, ha nem tudnám, hogy utálsz, azt hinném, hogy szerelmes vagy belém - pajkos mosolyra húzta ajkait én pedig a talpamig pirultam. Még sem vallhatom be neki, hogy kedvelem, hiszen ő nem érez irántam semmit. Annyiszor elmondta, hogy nem vagyok neki több, mint egy játék, egy ágymelegítő.

- Nem utállak Chan - finoman simítottam végig arcán. - De ettől függetlenül még aggódhatok érted. Hozzak neked valamit? Főztem, sütit is csináltam, még bort is hűtöttem be.

- Csak nem itthoni randit szerveztél? Bébi, tényleg azt fogom hinni, hogy szerelmes vagy belém.

- Nem vagyok szerelmes, csak vártalak haza. Te mondtad, ne szeressek beléd, mert én fogom a rövidebbet húzni úgy is.

- Ez így is van. De édes tőled, hogy főztél. Természetesen ennék belőle, ha már úgy szorgoskodtál, mint egy cuki kis feleség - vigyorgott teli fogsorral.

- Nem vagyok feleség! - Durcásan a csípőmre tettem a kezem.

- Woah, Baek. Te híztál egy kicsit? - Meglepődtem és igen, rosszul esett. Talán tényleg többet ettem egy kicsit mostanában, de ilyet hogy mondhat? Nem tehettem róla, hiányzott, nagyon és próbáltam a kajával pótolni a hiányát. Mostanában kicsit több csokit is ettem, de kellett egy kis boldogság az életembe.

- T-tessék? Azt akarod mondani, hogy kövér vagyok?

- Mi? Dehogyis! Még így is gyönyörű vagy. Sőt! Még gyönyörűbb vagy.

- Nem, azt mondtad híztam, szóval kövér vagyok. Akkor addig nem szexelünk, ameddig vissza nem fogyok.

- Ugyan kicsi, imádom a tested. - Belehúzott az ölébe, karját derekam köré fonta. - Ne merjél lefogyni. Így vagy tökéletes. - A gyomrom szaltózott egyet. Tökéletes. Talán tudatában sincs annak, hogy milyen hatással vannak rám ezek a szavak. - Hihetetlen szexi vagy.

- Chan, ne mondj ilyeneket. Zavarba hozol.

- Együnk inkább. Éhen halok, plusz tudni szeretném, hogy mit alkotott az én cuki kis feleségem.