Rabod vagyok

13. fejezet

Beérve a lakásba Chanyeol rámarkolt a karomra, aztán a szobába rángatott. Dühös volt, remegett a teste, az izmai megfeszültek, én pedig amilyen picire csak tudtam, összehúztam magam. Lesápadtam, hiszen nem tudtam mit fog velem tenni a colos. Maradnom kellett volna a seggemen és nem a bajt keresni.

- Mi a büdös francot gondoltál?! - Megrettentem a hangjára, ami a szokottnál most sokkal hangosabb volt. - Megmondtam neked, hogy ne merj elszökni, mert megtalállak! Mit képzeltél, komolyan?! Bárki bánthatott volna! Majdnem megerőszakoltak, egyszerre hatan! Pont Kanggal kellett összefutnod?! Ennek tetejébe a legnagyobb szövetségesem mered megsérteni? Baekhyun, borzasztóan pengeélen táncolsz! Megígértem neki, hogy megbüntetlek. Ha tudnád mit kellene most tennem veled! Kiabálsz vele, pedofilnak nevezed és arcon köpöd? El fogom veszíteni az embereim miattad! Már így is nevetnek rajtam, mert egy makacs, öntörvényű és akaratos ember vagy. Meg kellene veresselek, meg kellene korbácsoltassalak. - Féltem tőle, rázta a testem a sírás, minden egyes mondatára csak bólintani tudtam.

- S-sajnálom. Ne haragudj rám. - Hallottam a lépteit, mire még jobban összehúztam magam. Két erős kart éreztem meg magam körül, testem a mellkasához csapódott.

- Megijesztettél. Mikor szóltak nekem, hogy láttak téged Kanggal és a csatlósaival, megijedtem. Féltem, hogy késő lesz, mire odaérek, hogy addigra már mind a hatan átmennek rajtad. Sőt, akár bántanak is.

- Cha-chanyeol? - Nagy szemekkel pislogtam fel rá, nem számítottam erre tőle.

- Soha többet ne csinálj ilyet. - Egyik kezét a hajamba vezette, másikkal a hátam simogatta megnyugtatásként. - Mit tettek veled édesem? Bántottak?

- Megijedtem, nem akart elengedni. Megütött és folyamatosan taperolt. De esküszöm, semmi nem történt. Még mindig csak te kaptál meg. - Elmosolyodott, úgy húzott még közelebb magához.

- Eltöröm a kezét bármelyiknek, amelyik hozzád nyúl.

- Sajnálom, hogy problémát okoztam neked.

- Abba kellett hagynom egy igen fontos megbeszélést a srácokkal és pár más bandával. A fiúk este feljönnek ezért.

- Nem foglak zavarni. Majd... Itt maradok addig a szobában.

- Csak egyet ígérj meg nekem, bébi. Nem mész sehova nélkülem, mert rád röppennek. Tudják, hogy rajtad keresztül elérhetnek hozzám, hogy mennyire utálom, ha bemocskolják, ami az enyém.

- Sehova nem megyek nélküled.

Este valóban átjöttek a barátai, így én bevonultam a konyhába, hogy összeüssek nekik néhány szendvicset, ha megéheznének. Tettem ki nekik üdítőt is.

- Maradj kicsit, Baekhyun - lapogatta meg Chanyeol a maga mellett lévő széket, így helyet foglaltam.

- Igen, Mr. Park?

- Szeretném, ha eljárnál önvédelmi tanfolyamra. Sűrűn leszek távol mostanában, akár éjszakára is, nem szeretném, ha bármi bajod esne. - Yixing és Kris mindentudóan vigyorogtak a colos mellett.

- Többen akarják a kicsikét, mint számítottál rá, mi? - Sehun gúnyosan vigyorgott Chan mellett, mire az utóbbitól kapott is egy oldalba könyöklést.

- Minseok fog rád vigyázni, ő majd elkísér téged, hazahoz. - Bólintottam, mert mi mást tudtam volna tenni?

Álltam volna fel, ám a füles erős karja körém csavarodott, így meggátolva engem, hogy elhagyjam a helyem. Chanyeol figyelmét visszafordította a fiúk felé, bár karja egy pillanatra sem engedett el.