Rabod vagyok

15. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Chanyeol hol puszilgat, hol a hajam piszkálja. Nyöszörögve húztam magamra a takarót, ezzel is jelezve neki, hogy hagyjon még egy kicsit békén. Azonban keze utat tört a paplanom alá, oldalamat simogatta.

- Ébresztő. – Hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Még egy kicsit. Csak pár perc.

- Gyere, menjünk együnk valahol. Meghívom a srácokat is, már hiányzol nekik.

- Hiányzom... nekik? – Álmosan pislogtam fel Chanra. Mintha legalább is én is egy lennék közülük. Szerettem volna azt hinni, hogy talán a segítségükre lehetek valahogy, bár kétlem, hogy tudnának engem bármire is használni.

- Folyton emlegetnek téged.

- Akkor... Hívjad őket – vigyorogtam most már én is. – Jössz velem zuhanyozni? – Felcsillant a szeme.

- Ki nem hagynám – nyalta meg ajkait is mellé.

Kelletlenül kiszálltam az ágyból, magamra kaptam a túlméretezett pólóm, mert azért még sem akartam teljesen meztelenül rohangálni előtte. Velem ellentétben ő nem zavartatta magát, úgy, ahogy volt vette az irányt a fürdőszoba felé.

- Fürdeni, vagy zuhanyozni akarsz?

- Zuhany. Írok a srácoknak, hogy egy óra múlva találkozzunk a lenti kis reggeliző helyen. – Bólintással jeleztem, hogy megértettem, amit mondott, megengedtem a zuhanyt, beállítottam a hőt rajta, hogy aztán alá állva folyassam magamra a kellemesen meleg vizet. Chan is megérkezett, azonnal bepattant mellém, majd a zuhanykabin falának döntve csókolt szájon.

- Chan, erre nincs időnk.

- Csak egy kicsit – mormogta, miközben a nyakamon időzött.

- Nincsen csak egy kicsit – vigyorogtam. – Gyere, megmosom a hátad. – Fordítottam meg az előttem álló óriást. Tenyeremre nyomtam egy kis tusfürdőt, széles hátán elidőztem vele. Így jobban megnézve, nem tudok kiemelni olyan részt rajta, amit ne szeretnék. Kezeim elkalandoztak rajta, előre vezettem izmos hasára, hogy ott is letisztogassam mellkasával együtt. Mellkasom a hátának ütközött ahogy kicsit rászorított a karom, úgy húzva magához közelebb.

- Szeretem, hogy itt vagy. – Nem mertem megkérdezni, hogy vajon mindnek ezt mondta, vagy csak engem tüntet ki ezzel?

- Csodálkozol, hogy beléd szeretnek, ha úgy viselkedsz, mintha járnátok? – Halkan felnevettem, de közben gyomromban éreztem a szorító érzést.

- Nem csodálkozom, ellenállhatatlan vagyok – rántotta meg a vállát egy kicsit, közben ő is nevetett.

- Ja, meg szerény is. – Kihúztam a kezem ölelő karjai közül, gyorsan bekentem magam is a krémes anyaggal, aztán lecsutakolva mindkettőnket siettem vissza a szobába.

Kis idő múlva már teljesen felöltözve sétáltam Chanyeol mellett, magamba szippantva az őszi idő kellemes hűvösségét. Azóta az eset óta, mióta megpróbáltam elszökni innen nem jártam kint az utcákon, egyedül legalább is nem, mert tényleg féltem, hogy bármi történik velem, ha nincs mellettem valaki. Igazából nem ismertem az éttermeket, kávézókat, bárokat amik itt voltak, bár tudtam jól, hogy a füles rendszeresen látogatja őket. Akárhányszor elment valahova éjszakázni féltékeny voltam, hogy vajon kivel és főleg hánnyal enyeleg azon az éjszakán.

- Megjöttünk. – Kinyitotta az ajtót, maga elé engedett, én pedig szememmel a fiúk után kémleltem. Az ajtó feletti kis csengő jelezte érkezésünket és ahogy a pultban álló lány felénk nézett azonnal biccentett Chanyeol felé, aki viszonozta a mozdulatot. A lány kicsit bele is pirult, majd rögtön elénk is ugrott.